A természetes úton szülést válasszam vagy a császárt? Melyikkel kevesebb a kockázat?

34

Mekkora, de mekkora mázlid van, hogy téged MÉG nem pereltek be, amiért egy nem tiszta pillanatban (vajúdás) irattál alá valamit, a kovkázatok hangsúlyozásával ... Ami késik, nem múlik.

Szégyen, hogy fenntartod ezt a rendszert. És még nagyobb baj, hogy nőként teszed ezt. "Protokoll" meg "kockázatok" és "akinek nem tetszik, az meg ... "

Gyalázat.

39 vagyok. Pesten szültem, 100 ezer ft volt, nem 250! Azért ez kicsit túlzás.

Persze van akinek 100ezer is megfizethetetlen összeg, tudom.

"Persze, hogy nem, mert megfélemlítetted. Az állapotát használtad fel arra, hogy érvényesítsd a protokollodat!"

Na, álljon már meg a menet! Mi az, hogy megfélemlítettem? Talán hallottad, hogy hogyan világosítottam fel? Ha nem, akkor milyen jogon ítélkezel?

És egyébként is: szerinted hol a határ a megfelelő, mindenre kiterjedő felvilágosítás, azaz "tájékozott beleegyezés" és a megfélemlítés között? Ha felvilágosítom, akkor szerinted megfélemlítem és az a baj, ha meg nem mondom el a lehetséges szövődményeket és aztán beüt a krach, akkor meg az a baj...

Most akkor mégis mi a korrekt? Egy egyszerűbb laparoszkópos műtét előtt elmondjam a betegnek, hogy egyébként kis eséllyel, de benne van a pakliban, hogy átszúrjuk a belét, és ha éppen olyan rossz helyen sikerül, akkor akár egy nagy hasi műtétet és stomát is kaphat? Vagy reménykedjünk, hogy ez nem fog megtörténni, hiszen marha ritka és inkább hallgassuk el, hogy a beteg ne féljen annyira?

"Hogy egy nem tiszta pillanatban, amikor szenved a nő, akkor elöadunk lehetséges komplikációkat, amire kicsi az esely megfélemîtéssel egy számára kiszolgáltatott helyzetben belehajszoljuk olyanba, amit nem akar. "

Ki mondta, hogy olyan pillanatban világosítottam fel, amikor nem volt tiszta? Mégis mit gondoltok ti, hogy 2 perces fájások közbe az orra alá csesztem egy papírt, hogy "ha nem akarsz a seggedig repedni, írd alá"?

Hát képzeljétek el: nem. Ezekről akkor beszéltünk, mikor még fájása nem igen volt, vajúdónak azért lett nevezve, mert már folyt a magzatvize.

"Úgy kéne hogz pl a 34. héten idöpontra behîvni a várandóst + apukát (ha nincs hozzátartozót) legyen ott egy a szülész, szülésznö, nyugodt körülmények között úgy, hogy ott van családtag is, akivel konzultâlhat, döntse el a várandós mit akar."

Persze, ez egy jó ötlet. Csak azt kellene felfogni, hogy még a szülésznő meg az orvos sem tudja előre, hogy milyen lesz a szülés, indokolt lesz-e az Oxytocin, kell-e majd átmetszés. Ugyanis az Oxytocin szükségessége elég sok mindentől függ (pl. ha x órája folyik a magzatvíz és egy fia fájás sincs, akkor előbb-utóbb muszáj bekötni, különben olyan infekciót kap szerencsétlen magzat, mint annak a rendje. Megjegyzem, volt is egy ilyen eset: a terhes saját felelősségére hazament folyó magzatvízzel. Felvilágosították, ellátták antibiotikummal, de hazament. Kb. 2 hét múlva jött vissza fájásokkal és olyan büdös magzatvízzel, hogy felfordult az ember gyomra. Nem meglepő módon szerencsétlen újszülött át is került az intenzívre tüdőgyulladással.)

Azt pedig, hogy valóban kell-e metszeni vagy kifér, az csak akkor látszik, mikor már feszíti a koponya a gátat.

Tehát hagy ne kelljen már 34. héten megmondani, hogy kell-e majd infúzió és kell-e majd vágni vagy sem.

"Mondjuk arra nem lennék büszke szülésznőként, hogy egy vajúdó nővel szemben "megnyertem a harcot" és aláírattam vagy nem írt alá valamit!"

Ilyet ki mondott? Nem éreztem nyerésnek és harcnak sem, egyszerűen leírtam egy sztorit. Aminek nem az volt a lényege, hogy "de én megmondtam és az van, amit én akarok", hanem arra akartam rávilágítani, hogy az emberek hajlamosak arra, hogy nem vállalják a tetteik következményét, akaratoskodnak, majd ha még sincs igazuk, akkor igyekeznek másra hárítani a felelősséget.

"Szerinted az ilyen formán kicsikart jognyilatkozat mennyire érvényes??"

Mint mondtam: nem olyan állapotban akartam vele aláíratni, amikor nem volt megfelelő tudatállapotban hozzá és nem "kicsikartam", hanem felvilágosítást követően dönthetett.

És hogy mindenki megnyugodjon: Megbeszéltünk a vajúdóval mindent, elmondtam, hogy mi miért fontos, ő pedig megértette, és azt mondta, hogy "így és úgy szeretné, de rám bízza". Végül Oxytocin tényleg csak a kitolási szakra kellett, gátmetszése pedig nem volt.

De értsd már meg, hogy egy vajúdó nő, tök mindegy, hogy épp viselhető, alig érezhető fájdalmai vannak, nem beszámítható már! Pont!

Nem ez az a helyzet, mikor mindenféle lehetséges kockázattal kell traktálnod, arra előtte kellett volna felkészítened, mielőtt vajűdni kezdett... Ezért lenne lényeges nem csak a szülés pillanatában találkozni a szülő nővel, hanem előtte! Akkor elmondhatod, aláírhatja stb. Nincs gond!

Ez meg:

"Ilyet ki mondott? Nem éreztem nyerésnek és harcnak sem, egyszerűen leírtam egy sztorit. Aminek nem az volt a lényege, hogy "de én megmondtam és az van, amit én akarok", hanem arra akartam rávilágítani, hogy az emberek hajlamosak arra, hogy nem vállalják a tetteik következményét, akaratoskodnak, majd ha még sincs igazuk, akkor igyekeznek másra hárítani a felelősséget"

Nah, pont ezt csináljátok az ilyen olyan nyilatkozatok aláíratásával => leveszitek a felelősséget a kórházból, és mossátok kezeiteket! Te is csak ezért írattam alá vele vajűdás közben, hogy ha nem úgy alakul ne lehessen a szakmai alkalmatlanságba belekötni! Mert van hogy minden megteszel és mégsem jön össze és van, hogy nem végzed a dolgod és azért nem jön össze.

Engem 5 szülésznő bámult az üres szülőszobák előtt vajúdva, csak mert az orvos azt mondta, hogy 2 cm-nél még őrák vannak hátra, nem lesz ez szülés...aha,hát fél óra múlva meg is szültem, megfuttattak a szülőágyig teljesen kitágult állapotban...köszi, köszi, qrva nagy élmény volt, hogy majdnem kiesett a gyerek... Betegjogokról ezek se hallottak még szerintem!

Úgyhogy maradjunk annyiban kedves szülésznő, hogy te csak végezd a dolgod<foglalkozz a szülő nővel, ne csak legyél már túl rajta) mi is végezzük a dolgunkat, és akkor nem lesz ilyen gondod, hogy valaki nem akar valamit aláírni, beleegyezni.