Tanácsokat kérnék apás szüléssel kapcsolatban?

Férjem az elején nem akart bejönni velem. Aztán szülés előtt mégis meggondolta magát. Végig ott állt a fejemnél, fogta a kezemet, bátorított, erőt adott. Ahogy befeküdtem mindösszesen 4 óra hosszat voltunk a szülőszobán. Könnyű, gyors szülés volt, amit örült, hogy mégsem hagyott ki. Nem látott sok vért, csak sajnált a fájdalom miatt. Kapcsolatunk ugyanolyan jó, mint előtte.

Most várjuk a 2.babát és nem is kérdés, hogy bejön e.

Ha bent szeretne lenni akkor engedd és ne is foglalkozzatok mások véleményével!

Mindkét szülésemkor ott volt a párom és így volt tökéletes.

Az elsőnél direkt előrement, végignézte ahogy MINDEN kijött belőlem (értsd:gyerek, vér, széklet :D ).

Ott akkor semmi szégyenérzet nem volt bennem, vajúdáskor még a kacsát is ő tette alám, majd vette ki pisilés után, viszont a 2. szülés előtt kifejezetten megtiltottam neki, hogy a fejemtől elmozduljon, nem akartam, hogy megint végignézze, ahogy ömlik belőlem a kaki :DD

Ennek ellenére mégis mindent látott, mert utólag mesélte lelkesen, hogy hű, sose gondolta volna, hogy egy vagina ekkorára ki tud tágulni, gátvédelemmel szültem és a szülésznő benyúlt és a baba feje mellett még a keze is bennem volt ahogy igazgatta a lányom fejét, hogy jól ki tudjon csusszanni. De inkább meglepő érdekességként élte meg, semmiféle traumát nem okozott neki, a nemi életünk változatlan és a kapcsolatunk is, sőt, szerintem kifejezetten jót tett neki, hogy végig bent volt, elvághatta a köldökzsinórt és látta a gyerekei első pillanatait. Fel sem merült benne sem, hogy ne legyen ott a szülésnél.