Tanácsokat kérnék apás szüléssel kapcsolatban?

Én soha nem akarnám hogy bent legyen szülésnél természetes utóni szülésnél persze

De császárom volt annál bent lehetett az jó volt hogy fogta a kezemet abban a 20percben megnyugtató volt az arcát nézni nagyon jó élményem van ezzel kapcsolatosan

Én a saját tapasztalatomat osztanám meg.

A mi kapcsolatunk biztos alapokon állt akkor is, nem volt kérdés, hogy be szeretne-e jönni. Mindenképp a férfi szavát kell döntőnek tekinteni ebben a kérdésben! Nem néztünk előre szülős videókat, nem néztünk fotókat, nem néztünk utána semminek. Épp ezért a közös szülés olyan volt, mintha "otthon" lettünk volna. Egymás között.

Állami kórházban, ügyeletesnél szültem. Elég sok ideig vajúdtam, és sokszor csak ketten voltunk a szobában a párommal. Volt hogy órákra. Azok voltak a legjobb pillanatok. Nem féltem, ő volt az egyetlen "ismerős" dolog az egész környezetben és sokat segített a félelmemen.

Az ő oldala:

Bármikor felmerül a téma, mindig azt mondja, hogy egy csoda volt, de huu.. Annyi vérre nem számított mint amennyit látott. Nagyon sajnált, tehetetlennek érezte magát amikor semmi nem csillapította a fájdalmaim (csak az idő). Viszont! Ketten mentünk ezen keresztül és napokon keresztül mondogatta, hogy újra szerelmes lett belém és hogy nagyot nőttem a szemében. DE - brutális látvány volt, ahogy óránként nyúlkáltak bennem, hogy vér volt, hogy minden kijött belőlem (igen, igen, nem a szülőcsatornából.. :) és hogy szenvedtem. Őszintén szólva közel két év után mondja azt, hogy oké, már túl tette magát rajta, újra szülhetnék ha úgy lenne, bejönne újra.

De amiket érzett közben: tehetetlenség, sajnálat, kisebb fajta borzalom, kimerültség - ezek mellett a legcsodálatosabb dolognak gondolja és örül, hogy ott lehetett, hogy elsőként láthatta meg a fiúnkat és hogy ő vághatta el a köldökzsinórt, mert igen, az egy olyan férfi feladat, amivel évekig lehet sztorizni. :)

Nem mondanám traumának ezt. Hanem egy olyan élménynek, ami ugyan túlzottan valóságos, ha biztos a kapcsolat és megrendíthetetlen a vonzalom, akkor ez nem fogja befolyásolni. Nálunk nem történt változás, de ez a mi kettőnk személyisége és egymás iránti érzelmek, a kötődés miatt lehetett így szerintem.

4-es vagyok.

Ha te nem szeretnéd hogy bent legyen, akkor ne legyen bent, de ha te szeretnéd, ő nem, akkor az ő szavát nézd, és ne menjen.

Így értettem a "férfi szava" részt.

Szia!

Nálunk bent volt mindkét szülésemnél. Ő vágta el a köldökzsinort mindkétszer, és ment a babával mindenhova, ő is hozta oda hozzám őket.

A szexuális életünkkel se volt gond, 6 hét után már mindketten nagyon vártuk.

Hű nálunk ő eldöntötte hogy bejön, nem lehetett róla lebeszélni bár kissé aggódtam a dolog miatt.

Végül bánni egyáltalán nem bántam, beszélt hozzám ott volt mellettem, segített nyugtatgatni. Amikor meglett a pici ment velük míg megfürdették, (addig engem varrtak megmostak, betakartak) majd abban a két órában amíg ott lehetett le se akarta tenni a kicsit. Neki ez egy életre szóló dolog volt, amit semmiképp nem akart kihagyni, és utólag sem döntene másként.

Nem élte meg traumaként, de végig a fejem mellett volt nem az orvos mellől nézte premier plánba az eseményeket. A kapcsolatunk egyáltalán nem romlott meg, a nemi életünket se változtatta meg negatív irányba.

Erőltetni semmiképp nem erőltetném, de ha be szeretne menni akkor biztos nem tartanám távol. A lényeg az hogy ne elvárásból, vagy divatból akarjon ott lenni, mert ha azért megy be mert a jóskapistamarciisbemertmenni, vagy mertakönyvekszerintaszmilyenjó, esetleg arról lenne szó hogy őnagyonjóapaakarlenni, na akkor el tudom képzelni, hogy ez később ki fog ütni a kapcsolatotokon.