Az otthonszülésről bővebben?

Minden ujszulottet inkubatorba tesznek megfigyelesre 2 orara,en legalabbis igy tudom.

Nem arrol az esetrol irok amikor tenyleg indokolt az inkubator.

Én sérült csecsemőkkel foglalkozom és nem ajánlom senkinek az otthonszülést. Engem baromira nem érdekel, hogy éppen melyik dúla, szülésznő, orvos vagy bárki keresi zsírosra magát azzal, hogy az otthonszülésről ad elő, ír, támogatja, a lényeg, hogy nagyon veszélyes. Nekem ez ugyanaz a kategória mint amikor valaki terhesen iszik, dohányzik, motorozik, drogozik vagy az, aki nem látja el rendesen a babáját, de még sorolhatnám. Mindenki úgy nyírja ki magát, amikor nincs még gyereke, ahogy akarja, de ha már vállalt egy gyereket, akkor vigyázzon magára, de ami ennél is fontosabb, hogy a gyerek egészségét és életét nem kockáztatja.

Amikor eljön hozzánk egy 2 hónapos csecsemő, akiről már akkor kijelenthető, hogy nemhogy járni vagy beszélni, de még szemkontaktust sem fog soha tartani, akkor baromira nem érdekli már a kedves anyukát, hogy milyen statisztikái vannak az otthonszülésnek vagy hogy nyugaton mennyivel több van és hogy milyen szép is lett volna...

Aki meg mégis az otthonszülést választja, annak csak gratulálni tudok, végülis kit érdekel a gyerek, a lényeg, hogy divatosan szüljünk, kényelmesen, ahogy éppen az újságokban láttuk, tegyük magunkat körbe tükörrel és bámuljuk milyen szép az otthonszülő nő, a gyerek meg le van xarva. Undorító.

Nem tudom miért kell hátonfekve vajúdni mindenképp és ésszerű magyarázatot sem tudok rá, ha egyébként nem indokolt.

Én személy szerinte egy elég konzervatív kh-ban szültem ( volt 1 db labda) , de senki nem szólt bele, hogy hogyan vajúdok, csak akkor kellett hátonfekve lennem, amikor a ctg rajtam volt. Amikor már a vajúdóból átmentünk a szülőszobára, tehát amikor már nem volt 1 perc se a fájások között, akkor is egy kis széken ültem és a szülőágyon könyököltem, csak akkor kellett lefeküdnöm, amikor a ctg-t rám rakták és akkor onnantól már nem mehettem sehová. Amikor elkezdett romlani a szívhang, akkor kifejezetten kérték, hogy forogjak oldalra, mozogjak, hátha a kismedecei keringéssel van a gond.

Én 2005-ben szültem. Bababarát kórházban, volt minden, fürdőkád stb. Az osztályvezető nem volt hajlandó engedni, hogy császározzanak, amig ő nem nézett meg. Mindent kipróbáltak, hogy természetesen sikerüljön világrajönnie a kislányomnak, még a tágításba is belementem csak segítsenek. A dokinak hatalmas lapát keze volt, azt hittem lekarmolom a csempét a falról, meg se mukkantam, látták nem hisztizek, de a téraránytalanság miatt nem tudott megszületni természetes úton a lányom, így 17 óra vajúdás után született császárral.

Én nem vagyok az otthonszülés híve, mert felelőtlennek tartom, aki annyira nem gondol a gyerekére, hogy ha baj van, a kórházban tudnak segíteni, és sem a baba, sem a mama nem hal bele a szülésbe, v. nem lesz a picinek maradandó károsodása, az anyja ostoba döntése miatt. Hogy tud ilyen döntés után, ha a gyereke sérült lesz az anyuka tükörbe nézni? És hol van apa? Mert ugye a gyerekért ő is felelős. A dokim pedig nem fogadott el pénzt.