Más is érezte már így magát? Rossz anya vagyok?

Szia!Egyáltalán nem leszel rossz anya!!!!Teljesen normális hogy kivagy borulva,mert hiszen az utolsó hetek a legnehezebbek.Én szörnyen féltem a szüléstől de a 36. héttől már alíg vártam hogy mehessek szülni mert én is szenvedtem már.Nem volt jó semmi,akkora voltam mint egy bálna,nem bírtam aludni,teljesen kikészültem.Ráadásul mivel első baba fogalmam sem volt hogy mi vár rám.Attól rettgtem hogy nem fogom tudni ellátni úgy ahogy kell.

A lényeg!Hogy próbálj pihenni és hidd el hogy minden rendben lesz!! :)Ne idegeskedj!!Kitartás :)

Tudatosan ugyan nem tudjuk befolyásolni a szülést, de azért a pszichénk igenis hat rá. Pl. első terhességemnél költöztünk, és a gyerekszoba lassan készült. Folyton mondogattam magamban a babámnak, hogy még ne szülessen, amíg kész nincs a szobája. Egy keddi napon lett kész, és aznaptól kezdett nyílni a méhszáj, pénteken megszületett a lányom. Második babánál is, mikor a legutolsó apróságot is bepakoltam a kórházi cuccomba, lerendeztem mindent, tehát készen álltam, másnap éjjel elfolyt a magzatvíz.

Próbálj Te is ellazulni, elengedni magadat, és a babádat is :) Tedd félre a negatív gondolatokat, ne görcsölj (lelkileg értem), és akkor jönni fog :)

Szia! Egyáltalán nem leszel rossz anya!

Én a terhességem legelső napjától kínlódtam valamivel. A derekam, a hátam,a végtagjaim, aztán a gyomorsavam, álmatlanság, totális fáradtság, egyszóval minden ami csak lehetett. ÉS nem fokozatosan, ahogy általában lenni szokott, hanem nekem egyszerre 8,5 hónapon keresztül. Már alig vártam, hogy kibújjon a kis pocaklakóm. Elhiheted, én is sokat nyűglődtem, hisztiztem(pedig nem vagyok hisztis fajta), sírtam. Ezt hívják igazi áldott, édes tehernek. :) De már itt van, és egyáltalán nem vagyok rossz anyukája a kislányomnak. Ő a mindenem:) Elhiheted, Te sem leszel ezért rossz anyuka, és mindent el fogsz felejteni, amint a kezedben fogod tartani:)

Én már most is bevállalnám a másodikat:)

4 hós tündérke anyucija

Dehogy leszel rossz anya!

Én 41+2-re szültem és mikor mondta a dokim szerda reggel,hogy csak pénteken indítja meg,én elsírtam magam!

Imádtam a terhességet,bármikor újrakezdeném (hamarosan fogom is),de nyár közepén,dagadt bokával 9 napot ráhúzni???

Ettől kiakadtam!

Az utolsó hetek már nagyon nehezek, főleg ha túlhordtad már a babát, - mind fizikailag, mind érzelmileg.

Ha tudsz, azért sétálj, legyél talpon, a gravitáció is segíti a folyamatot.

Ne legyen bűntudatod, teljesen normális amit érzel! Pár nap, és olyan boldogság fog kárpótolni ezekért a nehéz hetekért, amilyent elképzelni nem lehet, csak átélni.

Szia!

Nem leszel rossz anya:) nem ezen múlik:)

Figyelj, én az első fiammal a 20.héttől veszélyeztetve voltam, mert nyílni kezdett a méhszáj. Túlhordás miatt indították...

A másodikkal, aki most 5 hónapos, sajnos úgy jártam, hogy a 9. héten megrövidült a méhnyak és nyílni kezdett a méhszáj. Vetéléssel akartak bent fogni a kórházban... Gondolhatod,mit éreztem... Nem feküdtem be a kórházba, inkább otthon maradtam, és semmit nem tudtam pihenni a nagyobb gyerek miatt. Teltek a hetek, hónapok, végig abban a tudatban, hogy vagy elvetélek, vagy koraszülött lesz a baba. A 42. hét elején úgy kellett indítani a szülést. Szép nagyra megnőtt, ahhoz képest, hogy 6 hetesen méhenkívüli terhességnek diagnosztizálták...Ja és a 25. hétig kínlódtam hányingerrrel.

Szóval, nem volt egyszerű:)

Nem leszel rossz anya:) és kitartás a hátralévő időkre:)