Van olyan anyuka is aki nem élve boncolásnak élte meg a szülést? Szinte csak ilyen horrorsztorikat hallani.

Nem éltem meg horrornak. Komplikációmentesen szültem. Éjjel indult a szülésem és 7-ig békén hagytak, addig még simán elviselhető fájásaim is voltak, ezután néha már vizsgálgattak fél 9 körül igaz kapartam már a falat erős fájásokkal de nyilván nem fájdalommentes a szülés, nem arra készültem. A kitolás sem volt annyira borzasztó, igaz vágás kellett de nem éreztem, amikor a baba fele jött kifelé imádkoztam egy kicsit nagyon feszített de összességében úgy gondolom a horrortól nagyon messze állt. Kézzel tágítás és hasonlóak kétlem, hogy normális esetben előfordulnak. Ha komplikáció adódik akkor viszont gyorsan kell cselekedni, a baba élete forog kockán.

Melyik volt az a valasz? Bemasolod?

A két kisebb gyerek születése már határozottan jó élmény ebben a kategóriában :). Pont amiatt, hogy amennyire csak lehetett, természetesen zajlott, fölösleges beavatkozások nélkül és eleve már csak akkor mentünk a kórházba amikor már tényleg előrehaladott volt a folyamat. Utólag már okos vagyok, az első kettőnél is már így kellett volna. Először kértem eda-t, hiba volt mert azt sem éreztem, amit kellett volna, gyerek nem akart beilleszkedni, majdnem császár lett, végül a kikönyöklős módszer bevált. Azért írtam ezt le, mert eda esetén nem mozoghatsz, legfeljebb oldalra fordulni lehet. A legkisebb gyerek is ezt csinálta, nem akart behelyezkedni, pedig már készen álltunk, ekkor a szülésznő mondta, hogy álljak fel, apuka segíthet, és hoppá máris jól helyezkedett a bébi, pár perc múlva a kezünkben volt. A második babánál kaptam vmit az oxitocin mellé, amitől konkrétan halálfélelmem volt, azután fogadtam még, hogy soha többet nem engedek beavatkozást. A harmadik már ebben a szellemben egy tökéletes forgatókönyv szerint zajlott, bár egyedül voltam benn (látogatási tilalom), de az már abszolút jó élmény, az utolsó pedig tényleg, hogy még apukájuk bevonásával zajlott. Szóval amiig nem életmentés a cél, csak természetesen.

Én pl. nem élve boncolásnak éltem meg. Amúgy általában a császármetszésre mondják, hogy élve boncolás.

Lassan 4 hónapja szültem,nem volt horror. Nagyon fájt,mert gyors volt,csak 3órát tartott vajúdással,kitolással együtt,első baba. Minden problémamentes volt,belül repedtem,gátmetszés kellett,mert együtt jött a keze is a fejecskével,de gyorsan gyógyultam. Persze akkor szörnyű élménynek tartottam,de már "szépül" :) Nem volt fogadott orvosom,viszont anyósom rokonánál szültem,ami puszta szerencse volt,és nagyon örültem ennek. Én külföldön élek,itt az edáért fizetni kell,ha kéred,átszámolva kb. 38ezer ft (én nélküle szültem).

Egyiket sem éltem meg annak, pedig a második sürgősségi császár volt.

Államiban, fájdalomcsillapítás nélküli természetes szülésem volt. Egyetlen horrorisztikus, vagy ijesztő pillanata nem volt, csak nyugalom, béke, szép zene és az a csodálatos, bódult, módosult tudat, ami rám ereszkedett. Kifejezetten élveztem, és nem utólag szépült meg, hanem ott, akkor is intenzív, katartikus élmény volt.

#4 vok... semmibe nem került. Csak elő kellett jegyeztetnem magam időben h amikor szülök mindenhogy legyen valaki aki beadja az edát. Meg vèrképet néztek. Én Szolnokon szültem a Hetényibe. De Kistarcsán 3 éve 20 000 ft volt...

Nekem életem egyik legintenzívebb, legszebb élménye volt. Minden rendben ment, semmi horror nem volt. :)