Mennyire fáj a szülés egy 10-es skálán?

Sikerült igazi horrorszülést összehoznom, még az orvos is emlegeti, mint szakmai kuriózumot, évek után is.

De hadd tegyek mellé pár egyéb, fájdalommal járó beavatkozást, amin már átestem, hogy legyen viszonyítási alap:

Begyulladt foggyökér, korona alatt elrohadt, ki is kellett húzni: 8 (pedig marokszám ettem a fájdalomcsillapítót)

Vesemedencegyulladás: 9

Sírva ébredtem, olyan mértékű fájdalmat éreztem, hogy négykézláb kimásztam a gyógyszeres szekrényig, kiborítottam a földre és amire rá volt írva, hogy fájdalomcsillapító, azt bevettem. Tisztában voltam vele, hogy simán meghalhatok gyógyszermérgezésben, de még az is jobb opciónak tűnt, mint a fájdalom. Pedig nincsenek öngyilkos hajlamaim. Szerencsére megúsztam.

Mellkasi műtét után 3 órán át nem adtak fájdalomcsillapítót, izmokat is vágtak: 8-9

Vajúdás: 5

Szülés vákuummal: 6

Szívósan tapadó méhlepény kézzel tépkedése (orvos felnyúl, megragadja, ökölbe szorított kézzel tépi kifelé): 10

Ez utóbbi volt életem legdurvább fájdalma. Mire szóltak, hogy szabad lett a műtő, kurjongattam örömömben. Furcsán is néztek rám, mert ott félni szoktak, én meg tartottam a branült az altatóorvosnak, hogy tolja már be az altatószert, üssenek már ki.

Tehát komplikáció nélkül egy abszolút kibírható fájdalom. Talán azzal tenném egy szintre, mint amikor sípcsonttal lerúgja az ember az asztal lábát.

Ezt szerintem nem lehet belőni egy skálán. Simán szültem, 12 óra kegyetlen vajúdás, oxytocinnal, minden érzéstelenítés, és fájdalomcsillapítás nélkül, 4 kg feletti baby, vágtak, szakadtam ahogy csak tudtam, 1 órán keresztül varrtak, azt hittem meghalok. Én nem kiabáltam, sőt, egy hangom nem volt, beszélni is alig beszéltem. Át adtam magam a fájdalomnak, semmi sem érdekelt. Még csak pár hónapja volt, és iszonyúan fájt, de mikor meglátod a babád, és a kezedbe adják, közhely, de tényleg elfeledteti az egész szenvedést.

Na, aztán jött, egy kis epekő, epegörcs. Azt a fájdalmat senkinek nem kívánom. Ugyan az amit az egyik válaszoló írt. A földön fetrengtem, hánytam, majdnem elájultam a fájdalomtól. Csak derékszögbe tudtam menni, a gyerekemet nem tudtam megfogni sem. Nem kaptam levegőt. Azóta megvolt a műtétem is (Arról a felépülésről is lenne mit írnom), de ezerszer inkább szülnék, mint még egy epegörcs. A vajúdásban legtöbbször van szünet (olvasottak alapján látom hogy valakinek egybefüggő fájdalmai voltak, a végén már én is úgy éreztem) az epegörcsben nincs. Majd ha kész vagy rá (és ha terhes leszel, a végére kész leszel rá) akkor más lesz minden. Én is féltem a szüléstől. Mikor jóslóim voltak imádkoztam, hogy jaj, ne most. 37 hét után, mikor már ülni sem tudtam, azt hiszem nem volt bennem félelem, csak legyen már vége, az márt tényleg terhesség és nem várandósság volt. :)

Fú én úgy bírom ezt a nem szabad ordítani, mert elveszi az erődet dumát. Én az első szülésemkor ordítottam. Nincs mit szépíteni a dolgot. Iszonyúan fájt. Emelt adag oxit kaptam, kézzel tágítottak, az EDA nem hatott. Pont lesztam, h kinek tetszik vagy nem tetszik, hogy ordítok. És nem vette el az erőmet, 12 óra után simán kinyomtam a 4 kilós fiamat. Őszintén szólva nem bírtam volna csendben szenvedni. A fájdalom 10/10 volt.

A második szülésemkor nem volt oxi és kézzel tágítás sem, ment minden szépen magától. 5 óra alatt meglett a baba. A kitolási szakasz fájt nagyon, az 10/9 volt, de ez csak az utolsó pár perc volt. A vajúdás maga simán bírható volt: 10/5-6.

Erdekes, engem nem a fajdalom utott ki, pedig kb 10-es skalan 38-ra ertekelnem 😀, hanem a halalfelem. Elso szulesem nagyon hosszu volt, hulla voltam a vegere, ezt fejelte meg egy 2,5 oras kitolas. En eletemben eloszor es utoljara azt ereztem, hogy meghalok en is, a gyerek is. Volt egy pont ahonnan mar teljesen feladtam. Lelkileg ez iszonyat volt. Annyira ertelmetlennek tunt az egesz, hogy jonnek a fajasok, es semmi eredmeny (8 cms nyitott mehszajtol a kitolasig 10 ora alatt jutottam el. Orabkent jott a doki nezni, meg mindig ugyanannyi, meg mindig ugyanannyi... oxitocin tomkegeleg, semmi erzestelenutes, mondvan az edatol majd meg jobban lelasszl.Aztan 2,5 ora kitolas, ahol azt ereztem 2 mm-t kijebb jon, ugyanannyit visszacsuszik. 2,5 oran at. Mar bent volt az ibtenziv csecsemo osztalyrol az ugyeletes, a hasamat konyokoltek, bentrol meg mas huzta/tagitotta, nem.is tudom mit csinalt, en szo szerint nem voltam magamnal.

A masodik szulesemnel jobban ott voltam agyilag, 16 oran at vajudtam (nagyreszt otthon, sokkal jobban idozitve ertem be a korhazba) de csak a burokrepesztesre es aztan a kitolasra fekudtem/ultem, addig alltam, jarkaltam, hogy valamennyit gyorsitsunk a gravitacioval. 45 perc volt "csak" a kitolas, feltem ekkor is, de az az iszonyu halalerzet nem jott el. Igy lelkileg jobb lett. De oszinten annyira parazok a harmadik szulestol, hogy ha tehetnem lehet csaszarert konyorognek.

En mindig elkepedve hallgatom a 4 orat vajudtam, 20 perc alatt kitoltam sztorikat. Nem tudom mitol fugg, hogy kinek hogyan jon ossze, de tenyleg rengeteg baratnomnek volt viszonylag konnyu es gyors szulese.

Atyaeg mennyi felreutessel irtam elobb, bocs!!!

Meg a gondolatatol is kivagyok, hogy csak fejben is ateljem a szuleseim technikai reszet 😨