Miert va ennyi (csaszaros) szulesetol lelki serult anyuka?

Mert csak az a jó anya, aki simán szül meg szoptat.

Én lelkisérült voltam azért, mert nem tudtam szoptatni. Egy jó ideig szarul éreztem magam miatta, kb 2 hónap mire eltelt már úgy voltam vele mindegy, csak egyen. Már 2 hetesen cumizavaros lett nagyon kevés tejem volt. Szóval egy kis időbe tellett feldolgozni.

Tényleg hasonló a szoptatással meg a hüvelyi szüléssel a társadalmi elvárás, csak azért írtam ezt le.

Szerintem készülni kell rá lélekben. Én is hallottam ilyet mint amit leírtál és a programcsászárosokat nem zavarja, hogy császárral szültek. Míg aki szépen elképzelte, hogy hüvelyi úton fog szülni és úgy is indult, esetleg sokáig vajúdott vagy azt hitte van idő szülésig és vizsgálatra ment be majd műtőben találta magát rosszabb helyzetben van ilyen téren.

Én sem értem, hogy miért nehéz feldolgozni a császárt. És nem a partvonalról szövegelek, mindkét szülésem természetesnek indult, vajúdtam nem keveset, majd sürgősségi császárral segìtették világra mindkét Csodácskámat. Semmi törést nem jelentett, hálát adtam az égieknek, de legfőképpen a dokimnak, hogy szerencsésen végződött a történet. Szerintem ezen nincs mit feldolgozni, életet menthet, szükséges rossz, örüljünk a lehetőségnek, hogy a millió komplikáció ellenére azért az újszülöttek jelentős többsége makkegészségesen jön a világra!

A szoptatással már máshogy vagyok. Az nagyon fontos volt nekem, gyúrtam rá agyban már jó előre, és valóban megérte, maga a csoda. Pedig az első gyermekemnél tapasztalat híján voltak nehéz időszakok, amikor azt hittem, búcsút inthetünk a szopiknak. De küzdöttem érte! Csodás közel másfél év volt az első gyermekemmel, és 1 év a másodikkal. Ha nem tudtam volna szoptatni, azt hiszem, azt rosszul éltem volna meg. És nem a társadalmi elvárások miatt...magam miatt, és a babám miatt. Ugyanis az anyatej aranyat ér, kell a csecsemőnek, a testemből akartam táplálni, hiszen ez egy őserő, ami minden anyában dolgozik...szerencsés esetben.

szerintem ez ott kezdődött, hogy pénzért lehetett választani a császárt. na és akkor jöttek a sztárok (mármint amerikai színészekre gondolok), akik ezt kérték, még hozzá 7. hónapban, nehogy csíkosak legyenek, meg lógjon a hasuk. persze ezek már nagyon rég voltak, de azt hiszem innen indulhatott ez az elítélés.

na és mivel ezt elítélik, ezért jött az, hogy csak a természetes, na az. és hát ha mégsem, akkor "szaranya" vagy. (egyébként ha nem emiatt, akkor másmiatt, szóval senkinek nem kéne rosszul éreznie magát!)

Azért mert túl sok bennük a megfelelési kényszer. Ez egy elvárás maguk v a környezetük felől, és ennek nem tudtak megfelelni. (Ugyanide tartoznak azok is, akik természetes úton szültek és lenézik a császárosokat- csak ők "teljesítettek"). De az ilyen típusú emberek minden olyan helyzettől lelkisérültek lesznek, amikor az élet közbeszól a terveiknek. Ilyenkor úgy érzik,h nekik magyarázkodni kell,h miért nem ment minden tervszerűen.

Az egy teljesen más eset, amikor vki a sok komplikáció miatt borul ki. Ez számomra érthető, de ez meg független attól, h császár v sem.

Én császárral szültem a kisfiam, de ez nyugtalan percet nem okozott.

8-as, én a helyesírásodtól leszek lelki sérült...

Egyébként tényleg óriási a teljesítménykényszer az anyukákon, elég beleolvasni egy kismamafórumba. Jó lenne már tudatosítani az emberekben, hogy az, hogy valaki jó anya, nem attól függ, hogy császáros vagy hüvelyi, anyatejes vagy tápszeres, gyeses vagy bölcsis, babakocsis vagy hordozós, és még kismillió többi ilyen csatatér létezik...

https://www.youtube.com/watch?v=jePmMqqQNas