Császáros anyukák mesélnétek nekem? Meddig nem lehet felállni a műtét után, hogy zajlik pontosan stb?

13:50-kor emelték ki a babát. másnap reggel, segítséggel tudtam felállni, elbotorkálni vécére, mosakodni.

ebéd-idő környékén mehettem le a gyermekágyas osztályra. a katétert ekkor vették ki, a draint pár nappal később. utóbbi minőségi változást hoz :D

nem leámyálom a gyereket így ellátni, szoptatni, pelenkázni... de legalább a kiskocsira jó rátámaszkodni, könnyebb vele közlekedni :D

1 hét után varrathszedés, és mehettem haza.

mire vagy pontosan kíváncsi?

Nekem már majdnem egy évtizede volt, lehet, hogy mostanában másképp megy ez, azért leírom: délelőtt 10 körül volt a műtét, előtte beöntést adtak (ezt rémesnek gondoltam, de mikor már ott voltam, őszintén szólva semmiségnek tűnt az egész ügyhöz képest), leborotválnak (hacsak nem teszed meg te előre okosan), majd visznek a műtőbe, nekem epidurális érzéstelenítésem volt, a fejemnél a kedves aneszteziológus folyton beszéltetett közben (figyelte a reakcióimat, még viccelődtünk is, egyszer éreztem úgy, hogy el fogok ájulni, akkor gondolom csinált valamit, mert rögtön jobban lettem), tulajdonképpen azt éreztem csak, hogy valamit matatnak a hasamnál.

A férjem egy ablakon át nézhette a műtétet, majd a kicsit is odaadták neki mosás után. Műtét után átvittek egy „lábadozóba”, ahová kisvártatva egy másik császáros anyuka is került, behozták a babát egy időre, a férjem is bejöhetett.

Pár óra múlva (!) közölték, hogy menjek zuhanyozni – na ez elég brutális volt, de mivel elhittem, hogy ha mondják, akkor ezt meg kell tudnom tenni, kivánszorogtam, egy nővér segített lemosni a trutyit a hasamról, mert lehajolni, a lábamat megemelni nem tudtam. Utána átvittek a szobámba, ez egy hatágyas szoba volt, de egyedül voltam (majd később is csak hárman voltunk), majd nemsokára megérkezett a másik császáros nő, aki később elmesélte, „hősnek” tart, mert mikor neki mondták, hogy menjen zuhanyozni, képtelen volt felállni a fájdalomtól, és nem értette, én hogyan „szaladtam” ki a fürdőbe, ha neki nem megy. (Ja kérem, az akarat nagy úr! :))

Még este behozták a gyerekeket, majd 3 óránként szoptatani, de nem voltak egy szobában velünk (a kétgyerekes anyukatárs mondta is, hogy örüljek neki, és pihenjek, később „bepótolhatom” az álmatlan éjszakákat).

Másnap már egyedül zuhanyoztam, nem mondom, hogy fürge voltam, és egész érdekes pózokat kellett felvennem, hogy megmossam magam mindenhol, de sikerült. Utáltam a Tena-betétet és az ömlő vért, de ezt is átértékeltem, mikor az egyik, szintén császáros csajról, aki addig alig vérzett, kiderült, hogy újra meg kell műteni, mert valahogy elzáródott a méhszája, és csak gyűlik bent a vér…

Összesen 5 éjszakát töltöttem bent, az utolsó napot és éjjelt már egy „rooming in” szobában, ez háromágyas volt, de kb. csak a negyede méretű a hatágyasnak, alig lehetett benne megmozdulni, és amiatt is borzalmasan éreztem magam, mert valamelyik gyerek biztos, hogy sírt, amitől persze előbb-utóbb a másik kettő is rákezdte. Szerencsére reggel hazamehetettem, ekkor már fitt voltam, persze nyilván figyeltem rá, hogyan mozgok a sebem miatt, de nem voltak fájdalmaim, normálisan mozogtam.

Programcsászárom volt Kecskeméten (valóban lényeges a kórház is) 4 hónapja.

Előtte nap kellett befeküdnöm. Aznap csak uh és ctg volt. Este kaptam kúpot, hogy rakjak fel egyet éjfél körül, meg hajnalban. Éjféltől nem ehettem, inni nem tudom már mikortól nem lehetett. Reggel jött a nővér, bekötött egy infut, le kellett vetkőznöm és várni,hogy mikor visznek el. A műtőben először az anesztes oldalra fordított és kitapogatta,hogy hova szúrja az érzéstelenítőt. Szúrás után tettek át a műtőasztalra. Egyik karomban az infu, a másikra vérnyomásmérőt kötöttek. A dokim közben bemosakodott a kollégával együtt (mindig két orvos kell). Közben az anesztes hideg vizes sparyvel próbálgatta,hogy mennyire zsibbadtam el. Amikor nem éreztem semmit, akkor tette fel a dokim a katétert, bekent betadinnal és indult a buli! :) Persze a fejem előtt volt egy ponyva, nem láttam semmit. Nálam az anesztes nagyon cuki volt, végig nyugtatott, beszélt hozzám, közvetített. Kb. 15 perc múlva kezdéstől számítva kivették a babám. Megmutatták egy mp-re és vitték is ellátni. Engem meg kitisztítottak, összevarrtak, ez még kb. 40 perc volt. Addig beszélgettünk. Én már nyugodt voltam,mert jött vissza a beteghordó, elmondta a babám adatait, meg,hogy 10-es Apgar-t kapott, így már jó kedvem lett. Tényleg, még röhögtünk egy sztorin a dokikkal. Amikor vége volt az anesztes kíséretében visszatoltak a szobába (ott már várt a férjem, egy ágyas szobám volt), elmondta,hogy mikor állhatok fel stb. Két óra múlva hozták a babát, és 5 óra múlva már talpra is állítottak. Kimentem tusolni, felöltöztem stb.

Én az első császárt is nagyon jól viseltem, most a másodikat talán még jobban. Másnap reggel már tényleg alig fájt. Mentem kávézni a büfébe! 9-kor kihozták a Fiam, és már ott is maradhatott velem.

#1 vagyok

a tenáról meg a vérzésről jutott eszembe:

a műtét után az őrzőben fekve kb ahányszor orvos arra járt, mindig bejött valami megnyomkodni az ember hasát, hogy gyorsabban ürüljön a vér, húzódjon össze a méh. közben infúzióban a már indításkor kapott oxitocin maradéka, ami még mindig generál fájásokat (ugyanazt elősegítendő, mint a hasnyomkodás).

az őrzőben a legkirályabb dolog a hasra rakott homokzsák! de komolyan!

amikor az ember onnan kikerül, akkor már az oxitocit szuri formájában kapja vmiféle heparinnal együtt.

utóbbit még otthon egy ideig lőni kell (minimum 10 napig összesen ajánlott), illetve az sem baj, ha oxitocine is van otthon ampullában. segíti a tejelválasztást és a megváltást jelentheti, ha begyullad a cici.