Ti káromkodtatok szülés közben? Mit szól hozzá az orvos, személyzet?

"Ez mindig is így volt, a kollektív tudattalan része."

Nem igaz, sok természeti népnél, ahol a szülést az élet részének tekintik a nők örömmel szülnek. A keresztény kultúrkör az ahol az emberek rettegnek a haláltól, és ezért rettegnek a szüléstől és erre a mai média még rá is játszik az állandó negatív propagandájával.

"Ezt nem tudhatod, hiszen soha nem szültél!"

Ezt nők mesélték, akik szültek és vesekövük is volt...

"Egy nehéz, sok óráig elhúzódó, esetenként komplikált szülés überel sok minden fájdalmat."

Ilyen szülések már nem nagyon vannak, mert a műhibaperektől való félelmükben a szülészek mindent megcsászároznak, ahol egy pici komplikáció is lehetne, a császár pedig nem fáj.

"És egy szülő nőnek alapjaiban nem a személyzet kedvére kell tenni, hanem arra kell koncentrálnia, hogy világra hozza azt a babát."

A kettő szinte egy és ugyanaz. A káromkodás kulturáltság kérdése, és nem igazán befolyásolja a szülés menetét, de az üvöltés már igen. Üvöltve nem lehet szülni, mert nincs hasprés, az anya nem tud nyomni.

"Normális szülészeten ezt természetesnek veszik, maximum azért szólnak a túl sok ordításért, hogy el ne fáradjon az anya túlzottan."

Szép blöff, de fogalmad sincs a témáról. Az ordítás kifejezetten káros szülés közben

, mint már előbb kifejtettem.

Huu megszólalt a sok tökéletes mosolyogva és vidáman szülő nagybetűs NŐ!!!!!

MOST komolyan azt gondoljátok,hogy agyon vertem a dokit??

Fuuu apám...mekkora idióták. Lehet szörnyebb volt olvsni mint átélni...mert az nem volt annyira minősìthetetlen.

De ti ezt SOKKAL JOBBAN TUDJÁTOK.

Még valami!!

Lehet rosszul fogalmaztam....nem jajveszékeltem és nem folyamatos üvöltés volt,de igen is rettenetes fájdalmam volt. UGYAN AKKOR a doki és a szülésznőm is megdìcsértek miután megszültem,hogy mindenre odafigyeltem és azt csináltam amit mondanak.

A másik meg az...ha velem üvöltött volna egy doki hogy fejezzem be és nekiabáljak vagy csendesen stb. tuti biztos párom páros lábbal rúgta volna seggbe. De én se tűrtem volna el..

"Bár az utolsó valaszodbol Kiderül, hogy mégsem láttál te még annyi szülést"

Gyanús, hogy többet láttam, mint te, de a válaszom melyik részével is van bajod? Vagy csak megint blöffölsz.

"A másik meg az...ha velem üvöltött volna egy doki"

Szülőszobán én még egyetlen orvost sem hallottam üvölteni... nem magadból kellene kiindulni, vannak akik normális hangnemben is tudnak kommunikálni.

"tuti biztos párom páros lábbal rúgta volna seggbe."

A nagy francokat rúgtad, volna. Be voltál fosva és mindent megtettél volna, hogy a kolléga megszabadítson a fájdalomtól, szóval nem kell ide a szájhősködés, mert senki nem veszi be.

Természetesen nem arról van szó, hogy néma csendben kell szülni, én olyan nőt még nem láttam, aki tudott volna úgy. Viszont a minimális kultúra nem ártana és ez bizony a nők egy igen jelentős részéből hiányzik. Voltam olyan szülésen, ahol az egyébként értelmiségi anyuka úgy üvöltött, hogy szó szerint fájt a közelében lenni, a szüléssel egyébként minden rendben volt csak drága anyuka két szalmaszálat nem rakott még életében keresztbe és minden áron császárt akart kierőszakolni, hogy a gyerekéért se kelljen megdolgoznia... az orvosi utasításokat nem tartotta be, nem fogadott szót, nem akkor nyomott amikor kellett volna, és totálisan nem érdekelte, hogy hány vajúdót zavar az ordenáré öncélú ordításával. Mindennek van határa, ő átment rajta.

"Viszont a minimális kultúra nem ártana és ez bizony a nők egy igen jelentős részéből hiányzik"

Ezt mégis mi a fészkes fenére alapozod? Ennyire gyűlölöd a nőket? Mert ennek reális alapja nincsen! Tényleg nagyon kíváncsi lennék, hogy te miképpen viselnél ekkora fájdalmat! A háttérből ítélkezni barátom a legegyszerűbb.

"Nagyon kíváncsi lennék, hogy te mikkeppen szulnel..."

Hát több kultúrával, mint sok nő, akit láttam.

"mert önbizalom az nagyon van, bár az asztalra még nem tettel le semmit..."

Bocs, letettem egy orvosi egyetemet az asztalra, miért te mit tettél le? Elvégeztél egy konduktor képzést? És? Te mivel lennél több, mint én? Valamint azok a nők, akik szülnek, mit tettek le az asztalra, semmit csak teherbe estek, ez nem érdem, a szülésen meg csak átesnek, mindenki megszül, még az is aki totálisan inkooperábilis, zéró akaraterővel és tartással.

Ó és fogalmad sincs, hogyan viselkedem a betegeimmel, vagy mennyi önbizalmam van. Nem ismersz. Ez pedig itt a privát véleményem, amit nem szoktam a betegeim orrára kötni.

"Kikerültok a suliból es azt hiszitek ti sz..atok a spanyol viaszt."

Nem hiszem, hogy én szartam a spanyolviaszt, van bennem szakmai alázat, csak éppen nem esek hasra attól, hogy valaki megszül egy gyereket, és nem tartom elfogadhatónak, hogy valaki primitíven viselkedik, csak azért mert ő most szül.

"Lehet, hogy nem kéne emberekkel foglalkoznod?"

Ezt meg ne te akard már megmondani. :-D De tök jó, biztos gondolatolvasó és távpszichológus vagy, hogy ilyen jól belelátsz a fejembe és kiismersz. Cseppet sem személyeskedő és elfogult a véleményed. :-D

"En nem a szülésnél vagyok bent, hanem a következményeivel szembesülök. Ha sérül a baba pl egy elhúzódó szülés miatt. Van ilyen rengeteg!"

Tehát gyakorlatilag semmit nem tudsz a szülésről.

"Ezt mégis mi a fészkes fenére alapozod?"

Tapasztalat.

"Tényleg nagyon kíváncsi lennék, hogy te miképpen viselnél ekkora fájdalmat!"

Vannak ennél sokkal nagyobb fájdalmak is, ezért lehet morfinszármazék nélkül szülni. A szülés abszolút túl van dramatizálva, és a nők örök és állandó vesszőparipája. A szülés az élet része, ezt kellene felfogni a nőknek, nem pedig hisztizni és játszani a mártírt. Persze biztos rohadtul fáj, de az életben nagyon sok minden tud rohadtul fájni, a fájdalom elviseléséhez viszont akaraterő és tartás kell, na ez hiányzik manapság, persze nem csak nőből, hanem sok férfiból is.

A háttérből ítélkezni barátom a legegyszerűbb.