Szülésnél melyik a megnyugtatóbb/jobb Neked, ha a férjed, vagy az édesanyád van bent veled?

A férjem lesz bent szülésnél, pedig felnőttként a szájsebészetre is elkísértettem anyukámmal magam:) Ha a férjem nem akarna bejönni velem mondjuk akkor örülnék hogyha anyám bejönne, de ez ránk tartozik inkább, mondd meg egyszerűen anyukàdnak, hogy mivel csak 1 embert engednek be az inkább apuka lesz (ne azt hogy nem akarod hogy bemenjen). Ezen csak nem sértődhet meg ha meg mêgis túlêli ês úgysem fog haragudni ha meglesz az unoka:)

Nekem édesanyám a B varia volt, mivel a férjem külföldön volt, így nem volt biztos a dolog hogy itthon lesz ha beindul a szülés. Édesanyám jobban félt az egésztől mint én! :) Mindannyiunk szerencséjére szülés előtt egy héttal hazajöhetett a férjem és ő volt bent velem. Szerintem is úgy van rendjén hogy a férj van bent a szülőszobán a kismamával. A nagyik pedig otthon segítsenek majd!

Vagy a párom, vagy senki. Azért, mert anyukám vagy a barátnőm olyan típusok, akik mindenbe belebeszélnek, meg túlaggódják a dolgokat. A párom csak csendben ottvan, de ez épp elég. Fogorvoshoz és más vizsgálatokra is el szokott kísérni és az ő jelenléte a legjobb nekem. Ha nem tudna jönni, inkább vállalnám a dolgot egyedül. Esetleg szülésznő-hallgató lányokat elfogadnék, mert hallgató koromban én is sok szülésen bent voltam és utólag mondták az anyukák hogy örültek, hogy eltereltem a figyelmüket a fájdalmakról (akiknek nem volt bent senkijük).

Hát nekem a párom egyértelműen kijelentette, hogy ő nem szeretne bent lenni, nem akar látni szenvedni (Először nagyon haragudtam rá, de aztán inkább maradjon kint, mint, hogy rossz élmény legyen). Azt mondta, kint lesz végig a folyosón és amint megszületik a baba, bejön. Hát kíváncsi leszek. Édesanyám majdnem a legjobb barátnőm, imádom, de nem szeretném, ha bent lenne.

Nekem anyukám volt bent, de ennek az volt az oka, hogy a férjem messze dolgozott. Éjjel megindult a szülés, én értesítettem is, de sajnos csak hajnalban ért a kórházba, addigra meg már meg is voltunk, gyors szülés volt. Mondjuk anyukámmal amúgy is szoros a kapcsolatunk nagy segítség volt, hogy ott volt, nem szólt bele semmibe, nem zavart, csak támogatott és segített. Azért remélem a következő szülés szerencsésebben sikerül és bent tud lenni a férjem, elsőnél is ez volt a terv.

Nálam a férjem volt bent, de erősen gondolkodom, hogy a következő szülést meg kellene próbálni Anyával. Van a szülésnek az a szakasza, amikor jön az összehúzódás, és kicsit nem vagy már magadnál a fájdalomtól. Na, ezeknél a férjem annyira megrémült, hogy állandóan beszélt hozzám valamit, és mindig kizökkentett. Nem tudott engem átengedni a szülésnek, én meg nem mertem őt "otthagyni". (most ez így zagyvaságnak tűnik, de majd ha ott leszel, meglátod) Talán anyának ez könnyebben menne. Gondolkodom egy otthonszülésen is, és akkor ott lehetnek mind a ketten. (A kórházban csak egy kísérőt engedélyeznek.)

Hat engem nem hagyott el a ferjem, megis anyummal szultem, sot, maholnap is vele fogok ujra. O tudja, milyen egy szules, sot 3 is. Ferjem csak panikolt volna es ha ezt latta volna, talan nem is lett volna kisteso. Nem a szuloszoban kell bizonyitania, nem itt lett volna kotelezoen hosnek lennie, hanem ahogyan teszi, az eletben.