Szülésnél melyik a megnyugtatóbb/jobb Neked, ha a férjed, vagy az édesanyád van bent veled?

anyukam moroghatna, az az o dolga. ha keptelen anyukad elfogadni hogy a gyereke felnott az onmagarol szol nem rolad. morgas=lelki terror

11es voltam

Eszembe se jutott, hogy anyám ott legyen. Elég, ha a szakszemélyzet meg a férjem nézegeti a lábam közét, anyám felnőttként azért ne...

Vidéken laknak a szüleim, eleve úgy beszéltük meg, hogy amikor beindul a szülés, akkor a férjem telefonál, ők meg napszaktól függően kényelmesen összeszedik magukat és feljönnek.

Éjjel indult meg, mivel végigvirrasztották az éjszakát otthon (várták a férjem telefonját, hogy mikor születik meg) és hajnalban feküdtek le ők is, így másnap délután indultak csak el. Bőven jó volt így.

Nekem opcióként még egy barátnőm merült fel, mert ő szülésznő és tizensok éve ismerjük egymást. Ha nem ez lenne a szakmája, akkor még elvben sem merült volna fel. Végül ő kiesett, mert a kórház csak egy kísérőt engedett be, szülésznői minőségben pedig nem lehetett jelen, mert másik kórházzal volt szerződése. Úgyhogy ő a távolból drukkolt.

Hozzáteszem, hogy én alapból olyan vagyok, aki ha fizikailag szenved, akkor egyedül szeret lenni. Olyankor maximum azt viselem el, ha valaki besettenkedik egy teával, aztán ki is megy.

Szülésnél értelemszerűen nem lehettem egyedül, így a férjem, az orvos és a szülésznő (aztán a végén komplikációk miatt a fél kórház) volt bent.

De ha a szülés olyan lenne, mint egy influenza, amit ki kell feküdni és elmúlik (nincs szükség külső kontrollra, esetleges azonnali beavatkozásra), akkor valószínűleg tök egyedül, egy magamra zárt ajtó mögött történt volna meg.

anyával nekünk nem ilyen intim a kapcsolatunk, az is idegesített, hogy szoptatás közben képes puszilgatni a babát...

kezdve kicsi koromtól, amikor megjött, valahogy szégyelltem magam, kértem apának ne mondja el, hát elmondta....

a párom előtt sem lennék oldott, de ő amúgy sem tudott jelen lenni, így még jó, hogy nem látta, ahogy pánikolok hol a baba szívhangja miatt, hol a fájdalomtól, mint egy idióta, és a rövid hajam felállt két oldalt, mint a bohócoknak, tiszta kóc volt, aztán ott feküdtem a végén, szétterülve mint a nagy alföld, míg varrásra vártam, komolyan nem jutott eszembe betakarózni.., meg stb

"Anyukám gyakorlatias, mivel 2x szült, tud tanácsot adni a kitolásra, hogy hogy lenne a legjobb."

Ez nem így működik. Ott az orvos és/vagy a szülésznő irányít. Ha a bent tartózkodó civil belebeszél, akkor ki fogják küldeni, de minimum csendre intik. Anyukád nem fog a lábad között térdelni, nem látja, hogy éppen elakadt-e, le kell-e szedni a köldökzsinórt a nyakáról, stb., tehát nincs mi alapján megítélnie, hogy mikor kell nyomni és mikor "ellihegni".

Ezt a szakemberek tudják, akik felügyelik a folyamatot és nem kettő, hanem több ezer szülésen vannak túl.

Először viccesen az jutott az eszembe, hogy az a bizonyos anyuka akkor is ott volt, mikor a lánya meg a veje összehozták a babát?:)

De a viccet félretéve, felnőtt emberek, akik közösen vállaltak gyereket, tehát egyértelmű, hogy a férj legyen bent, ami nem zárja ki, hogy akár anyuka is legyen bent, bár én nem szerettem volna, de ha valaki így szeretné, az ő dolga, de hogy ezen még anyuka meg is sértődik, na az durva!

Amúgy a férjem volt bent velem.