Miért preferálják annyian a császármetszést? Mennyiben jobb, mint a természetes szülés?

Nekem császárom volt, igaz, nem kértem, hanem így alakult.

A vágás egyáltalán nem hatalmas és nem is csúnya, inkább időnként érzékeny és zsibbad. Hamar felépültem.

Az más kérdés, hogy a hasüregben idővel összenövések alakulHATnak ki...

Az sokkal jobban megviselt, hogy nem tudtam hüvelyi úton szülni, mint a műtéttel járó fájdalom, kellemetlenségek. Viszont természetes úton szült anyukák sztorijai alapján, mégsem bánom, hogy így alakult.

Nem kellett aranyérrel, gátsebbel küzdenem, a szexuális életem mit sem változott.

Hú, amíg valaki nem esik át ezen, addig olyan okos a témában!

Biztos vagy abban, hogy minden anyuka direkt kérte?

Az én környezetemben senki nem kérte direkt, hanem valamilyen komplikáció miatt, elhúzódó vajúdás vagy egyéb gondok miatt vitték el a kismamákat császárra!

A legtöbb esetben nem a kismama dönt, hanem az orvos!

S bizonyára nem akar mindenki egy nagy vágást a hasára, csak laikus kismamaként a szülőágyon elfogadja a doki indokolt döntését.

Ez a császár kontra természetes szülés egy örök vitatéma, és az egyetlen rossz benne, hogy aki még nem szült vagy akinek sikerült megszülnie a babáját természetesen, lenézi sokszor a császáros anyukákat. Mert annyi mindent nem tudunk a körülményekről, a helyzetről, az adott kismama testi és lelki képességeiről...

Amúgy leírnád hol lehet direktbe császárt kérni? Mert tudom van az a pénz, de azért az esetek igen nagy százalékában nyomós indok kell.

A te ismerőseid mind váltig állítják, hogy ők akarták direkt?

Az én császáros ismerőseim meg nem akarták, sőt teli vannak azóta is lelkiismeret-furdalással, hogy nem is igazi anyák, amiért császáruk volt.

S a hasonló kérdések még inkább lenyomják az embert. Mintha a császáros nő egy nagy rakás senki lenne.

Bocs, hogy felhúztam magam, de érintett vagyok. Nem akartam császárt, el sem képzeltem, hogy az lehet, de sajna nem tudtam megszülni a lányomat, hiába próbáltam...és elvittek műtétre.

Azóta nem egy emberke volt képes megkérdezni, hogy miért választottam a császárt? Mert valahogy eszükbe sem jut, hogy nem én döntöttem így, hanem az orvosom, aki úgy látta baj van. Mégis tudatlanul sokan azt hiszik, ez volt életem álma.

De ha már itt tartunk, a vágás a hasamon alig látszódik. Pont nem érdekel már, hogy ott van. Nem is lényeg már, hogyan jött ki a gyerekem. Tőlem aztán kivehetnék az orromon is. Már túl vagyok azon, hogy "nem vagyok igazi nő", mert miután átéltem és átgondoltam a császárt, rájöttem csak az számít miként állok a gyerekemhez, hogyan szeretem. Lényegtelen minden más.

Nem értem miért van ekkora vita a természetes szülés és a császár között. Bár nekem még van egy kis időm a szülésig, személyes tapasztalatom még nincs, csak azt tudom elmesélni, hogy anyu hogy járt. Engem természetes úton szült, 6év múlva tesómmal a kiírtnál jóval hamarabb császározni kellett. Kiderült, hogy tesóm nyakára volt tekeredve a köldökzsinór és ahogy kivették anyu hasából rögtön újra kellett éleszteni.

Miért kell elítélni a császározottakat? Lehet megkérdeznek valakit, hogy császárral szült-e vagy sem, de amikor megtudja, hogy császárral, már meg is vannak a gondolatai de az okok már nem érdeklik...

Én azt nem értem, hogy a császárosok miért ragaszkodnak ahhoz, hogy a természetes szülés mindenképpen azzal jár, h vkinek aranyere, gátsebe lesz, reped az egész nő, stb stb.

Nekem kb 1 hétig volt aranyerem, gátsebem és repedésem sem volt, volt egy jó szülésznőm, aki megpróbálta a gátvédelmet és sikerült. Ja és nem lettem tágabb sem.

Szóval ha jól alakul a természetes szülés, akkor a császár semmivel nem jobb.

Persze ha vmi balul sül el (ami császárnál is előfordulhat), akkor oké, jobb a császár.

De ezt előre senki nem tudja.

Amiket olvastam, azok leginkább arról szólnak, hogy nem akarnak a nők fájdalmat. Meg féltik a p.jukat.