Miért preferálják annyian a császármetszést? Mennyiben jobb, mint a természetes szülés?

Én próbáltam lobbizni a császárért, de finoman elutasította az orvos.

Mivel a születési súly öröklődhet, sanszos volt, hogy 3200 g körül lesz a baba (mindketten, a szülei, ennyivel születtünk). Nagyon alacsony, apró termetű vagyok, így hiába átlagos méret, tartottam a relatív téraránytalanságtól, nem fog kiférni, stb.

Végül hüvelyi úton szültem..vákuummal, mert elakadt a szülőcsatornában - dobpergés - relatív téraránytalanság miatt! 3250 g lett. Az már bónusz ajándék volt a sorstól, hogy a méhlepénynek esze ágában nem volt követni, így előbb manuálisan (középkori kínzásnak elment volna, mert a kórház protokollja szerint bódítást szülőszobán nem alkalmazhatnak, altatást végképp nem), majd altatásos kaparással műtőben befejezték.

Végigrepedt a hüvelyem, eltört a farokcsontom. Vesztettem 8-9 dl vért. 3 hétig segítséggel jutottam ki a mosdóba is.

Szerintem vidámabb lett volna császárral.

A fiam császáros volt, vészhelyzet volt.

DE! Engem egy percig nem hatott meg maga a vágás. Kb. 3 órával utána már törökülésben ültem az ágyon, mentem tusolni stb. Itthon mindent ugyanúgy elláttam, mint előtte. Szóval nem mindenkit ugyanúgy visel meg.

Most várjuk a tesót, és meg fogom kérdezni a dokit,hogy lehet-e császár. Pont azért, amiért és ahogy a fiam született. Nekem nem kell,hogy végig pánikoljam már eleve terhességet a szülés miatt.

Azért hatalmas különbség van aközött, hogy valakinek császár KELL és valaki annak ellenére kér akár programozott akár sima császárt, hogy semilyen egészségügyi dolog nem indokolja.

Akinek a császár kell az pedig nem hiszem, hogy rosszul kellene magát éreznie. Semmibe az ég világon nem kevesebb mint aki természetesen szül.

Aki indokolatlanul kéri a császárt az meg szimplán foggalmatlan. Ez egy nagy hasi műtét ami közben keresztbe vágják a hasizmomat. Nem gyerekjáték és baromi sok szövődménye lehet.

De peesze mindenki maga dönt a saját testéről azonban szerintem sokan nem ismerik a kockázatokat...

Őket nem kérdezted erről?

Amúgy nem tudom én sem, biztosan benne van az is, hogy biztonságosabbnak érzik, magukra és a babára nézve is, mert kiveszik, aztán mindenki ép és egészséges. Míg hüvelyi szülésnél egy csomó rémsztori van, hogy elakadt, nyomták, vágtak, repedt, stb. Természetesen mindegyikre van ellenpélda is.

Én is kicsi vagyok, 160/42, a babám 3 kg-mal simán kifért, 3 óra alatt, pici volt a buksija. Én a császártól rettegek, soha nem voltam még műtőasztalon, frászt kapnék az "élveboncolástól", szóval ha az én szülésemről van szó, inkább szenvedek napokat, de császárt nem, na nem veszélyezteti az egészségünket a szülés. De kinek mi.

Összességében azzal nekem is van problémám, hogy a császárosok egy része előadja, hogy aki hüvelyi úton szül, abban tuti harangozik a férje, biztosan inkontinens, össze-vissza repedt, végleg befellegzett a szexuális életének. Míg a hüvelyi szülésen átesett anyukák egy része azt mantrázza, hogy a császárral szült nem anya, mert nem szenvedett (mintha ez lenne a fokmérő), a gyerek meg életképtelen, mert nem kapta meg azt a sok, fontos bacit a szülőcsatornában. Mindegyik szélsőség.

Hat en csak a sajat tapasztalatomat tudom leirni.Volt sima szulesem es csaszarom is.Ezek utan csaszarbol akar 10-et is bevallalnek,huvelyi uton viszont egyet sem.

Nekem sokkal gyorsabb volt a felepules csaszar utan, es az elso 2 nap utan a fajdalmat is elfelejtettem.Ezzel szemben termeszetes szules utan hetekig szenvedtem,teljesen hasznalhatatlan voltam.A vajudast es magat a szulest meg jol viseltem,pedig 14 oran keresztul vajudtam majd vakummal es hasbakonyokolessel szedtek ki belolem a babamat.Kozben elajultam a fajdalomtol.A babam szive leallt,mikor megszuletett lila volt es nem sirt fel.Na de az a lenyeg,hogy tuleltuk.

A gatsebbel valo szenvedest viszont a szuleshez viszonyitva is pokolkent eltem meg.Ehhez kepest a csaszar nekem semmiseg volt,es abszolut pozitiv emlek maradt.

Eredetileg en is feltem a csaszartol(nem en kertem) de azota egyertelmuen csaszar parti lettem.

Nekem csak sima szülésem volt, és halálra idegesít, ami itt a gyk-n megy a természetes szülés vs. császár témában. Néhány tévhitet szeretnék eloszlatni.

NEM IGAZ, hogy a császárosoknak később lesz tejük, mint a többieknek. Három programcsászárossal voltam egy szobában, ők már bőven szoptattak, amikor az én mellem még mindig olyan száraz volt, mint a Szahara. A csecsemős nővér megpróbált tejet fakasztani, és nem akarta elhinni, hogy ennyire nulla a hozam. Ugyanis a természetes szülésnek megvan az a hátránya, hogy ha egy kicsit nagyobb a gyerek, vagy túl gyorsan jön, akkor gátvédelem ide vagy oda: bizony repedni fogsz, ami pedig jelentős vérveszteséggel jár. Nálam ez történt. És amíg a tested az életben maradásért küzd, bizony, nem fog tejet termelni a kisbabádnak.

NEM IGAZ, hogy császár után nehezebb regenerálódni, bizonyíték erre e három szobatársam és a barátnőm, aki közel egyidőben szült velem.

Azért választják sokan a császárt, mert fájdalommentes és biztonságosabb, mint a hagyományos szülés (a gyerekre nézve mindenképp). Nem mondom, hogy veszélytelen, mert pl. a mélyvénás trombózisnak nagyobb az esélye, mint természetes szülésnél, ugyanakkor természetes szülésnél meg minden egyéb komplikációnak nagyobb az esélye.

És ami a legjobban idegesít ebben a vitában, az a "császárral szültem, nem vagyok jó anya, nem volt szülésélményem, jajistenem depressziós vagyok."

Én viszont azt gondolom erről, az a nemjó anya, aki a szülésélmény oltárán feláldozza a gyermeke biztonságát.

Aki tutira akar menni, akár a gyermeke érdekében, akár, mert fél a szüléstől, az ugyan mitől ne lenne jó anya?

Nekem volt szülésélményem, utólag már tényleg tudok élményként beszélni róla, akkor, ott, azt hittem, besz.rok, úgy fájt. És nekem még szerencsém volt, mert nem akadt el, nem volt komplikáció, első szülés ellenére hipp-hopp kicsusszant (ennek is meglett utána a negatív következménye), és hálát adok a jó istennek, hogy nem "élveztem annyira", mint a szomszéd szülőszobában épp nagyon erőteljes szülésélményt átélő "kolléganő".

Azért ragaszkodtam a természetes szüléshez, mert féltem a spinális érzéstelenítéstől, meg a hasam összeszabdalásától, meg a mélyvénás trombózistól. Ma már, tudván, hogy mit jelent egy természetes szülés, ha még egyszer teherbe esnék, nagyon komolyan elgondolkodnék a császáron, és korántsem a természetes szüléssel járó fájdalom, hanem a számtalan esetleges komplikáció lehetősége miatt. Velem csak annyi történt, hogy sok vért vesztettem, mégis végigrettegtem a szülésem utáni éjszakát, hogy életben maradok-e, annyira rosszul voltam. Ja, és a kislányomat ugyan rögtön a mellemre tették, meg utána még egy kicsit behozták, de mivel a vérveszteségtől nem tudtam lábra állni (de még felülni sem ájulás nélkül), ezért innentől nagyjából 20 órán keresztül én sem találkozhattam vele.

És akkor az aranyérről meg az inkontinenciáról még nem is beszéltem. Tény, hogy átmeneti mindkettő, de azért legközelebb kihagynám...

(Egy kedves ismerősöm másnap szült ugyanabban a kórházban, második gyereket, hüvelyi úton. Nem az a hisztis fajta, mindkét gyerekét egy hang nélkül szülte. Teje is volt elég gyorsan, a gátmetszés sem kínozta, szülés után szinte azonnal saját lábon sétált át gyermekágyas osztályra, és semmi gondja nem volt vele azóta sem. A szülése viszont olyan pokoli volt, hogy soha többet nem akar szülni. Ennyit a természetes szülésről.)

"Gátsebbel nem, de a hason lévő sebbel igen. Szerintem az sem lehet sokkal jobb."

Nem hiszem, hogy ha a hasamon lett volna a seb, akkor bajom lett volna a kakálással, fenéktörléssel, úszógumi nélkül üléssel stb.

"NEM IGAZ, hogy a császárosoknak később lesz tejük, mint a többieknek. Három programcsászárossal voltam egy szobában, ők már bőven szoptattak"

Azért mert TE egy olyan kisebbséghez tartozol, akinek természetes szülés ellenére nem indult be gyorsan a teje, még ne írj ilyen butaságot.