Miért preferálják annyian a császármetszést? Mennyiben jobb, mint a természetes szülés?

Szerintem épp ellenkezőleg: annyira elterjedt már a természetes szülés irreális túlmagasztalása, hogy a szülő nőre szinte már rá sem néznek, mondván, úgyis kijön az a baba. Már a hajas fejbőrt meg is lehet lent simogatni, de senki nem segít, hogy a baba végre kijöjjön. Elég egy 8 órás teljesen felesleges vajúdás (a gyereket már előbb világra lehetett volna segíteni, és egy gátmetszéssel a kinyomást megkönnyíteni), az anya így is iszonyúan meg tud "nyúlni" belül, reped a gát, a végbél, de fő hogy a gyerek vágások, és orvosi felhajtás nélkül természetesen megszületett. Aztán összevarják, (a császármetszéses már másnap a folyosón szaladgál), míg a gátsebes, rengeteg vért vesztett (még a kórházban vas infúzióra szoruló, a szülőágyról ájultan felkelő - nem lát jól és nem hall!) hüvelyi szülésesnek valóban nem indul meg a teje (és később sem) és még 6 héten túl is csak kínlódik az iszonyúan fájdalmas sebei miatt. Jó, ha a baba ezek után épen megússza, de ha aztán furcsán fejlődik, az anya már nem tudja visszavinni a kórházba mondván, mindez ő miattuk van. Az apgarja jó volt, csak éppen a gyerek mint egy mártír jött a világra.

A 30-as válaszólót nem szeretném bántani, és ne is vegye úgy, de ha igaz lenne az, amit állít, akkor a 70-80-as évek között több szülési sérült anyuka és gyerek lett volna, mint most, akkor ugyanis mindenki fekvő (kőmetsző) pózban szült. Épp az ellenkezőjéről van szó, a fekvő pózt ma mindenki kritizálja, szülni úgy mennek nők, hogy úgy "biztos, hogy nem", mert a gravitáció nincs meg, mert úgy nem lehet nyomni, stb.. szóljon csak a zene, égjen illóolajlámpa, fürdés stb. és akkor majd szépen magától megszületik a baba. Aztán a sokadik pózpróbálkozás, séta, zuhanyzás után a fekvő pózban mégiscsak megszületik a baba.

nem értünk egyet. Van ez ìgy.

[link]

A szülésznőknek érdeke, hogy így beszéljenek, mert a kenyérkeresetük forog kockán (császármetszést csak orvos végezhet, van olyan ország, ahol csak gyerekorvos). Ők ellenezték a legjobban azt is, amikor a who visszavonta a császármetszésre vonatkozó százalékban meghatározott ajánlását, mert a who "rájött", hogy mindig az anya adott helyzete határozza meg, szükség van-e császármetszésre vagy nem. Fel sem tudom fogni, hogyan irányozhatták elő százalékosan a kórházaknak (ajánlás formájában) hány császármetszés elfogadható és hány nem. Az eredménye viszont meglett az egésznek: a kórházak sok országban egymás ellen versengenek, hogy hol van kevesebb császármetszés. Ha én egy kórház szülészetéről meghallanám, hogy ezzel reklámozza magát, úgy kifordulnék onnan, hogy vissza se néznék. A szülésznők egy része pedig még mindig a régi who-s statisztikát emlegeti, az anya és a gyermek egészségét buta statisztikának alárendelve, holott tudják, hogy a who visszavonta már ezt az ajánlását. Remélem, hogy a császármetszést hamarosan el fogják ismerni alternatív lehetőségnek és nem úgy ítélik majd meg, mint valami szégyellnivaló bűntettet.

Nagyon-nagyon egyetértek az utolsó hozzászólással, annak ellenére, hogy nekem hüvelyi szülésem volt. Köszönöm, hogy leírtad!

Nagyon szívesen! Még csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mint ahogy a természetes szülés következtében kialakult szövődmények, nagy mértékű életminőség romlás, tartós szervi elváltozások (az anyánál) és maradandó kisebb vagy nagyobb fokú testi, szellemi károsodások (a gyermeknél) kapcsán is sok esetre sohasem derül fény, mert az anyák szégyenlik, vagy alig van, ahová fordulnának és ott is csak hosszú évek múltán ígérnek javulást (ha egyáltalán..), a műtéti beavatkozások kimenetele is bizonytalan. Ezek az anyukák aztán semmilyen orvosi statisztikában nem lesznek ott negatív előjellel (mert a kórházat két lábon elhagyta, a gyermek hipotóniája stb. nem nyilvánvaló még a szülés után), de a válási statisztikákban igen. Tönkrement házasság a következménye, ha egy nő már soha többé nem tud nőként "funkcionálni" és ha még a gyermek is terápiára szorul, ami sok pénzt, energiát felőröl, az anyára pedig még ez is plusz nyomással nehezedik. Ezért örömmel olvastam arról a svéd statisztikáról, amiről a fenti cikkben utalás van, mert a nők mindig csak azt hallják, hogy a császármetszésnek szövődményei lehetnek, a természetes szülésnek viszont nem. Sajnos a valóság egészen máshogy néz ki.

Én is felmérgelődtem, főleg a 26-os válaszon. A gyerek világrajövetelének természetes formája igenis a hüvelyi szülés! Hogy lehetnek kellemetlen velejárói az igaz, viszont a császármetszés mégiscsak komoly hasi műtét...Természetesen szültem a kisfiamat, szép szülésem volt, semmi rossz emléket nem hagyott bennem, bár megszenvedtem érte...Kistesót lehet, hogy nem szülhetem meg...rettegek is tőle...Az én kisfiam 10/10-e APGAR-ral, makkegészségesen jött a viágra, nekem meg kutyabajom...Barátnőm kislányának a tüdeje a császármetszés miatt összeesett, magzatvizet nyelt, hirtelen emelték ki, azért ez mégsem a természetes folyamat...4 napig anyukájától külön, egy másik kórházban feküdt...hogy min mentek keresztül le sem lehet írni...amíg az én 22 hónaposom ma is szopival aludt el, addigra a kislány meg sem kóstolhatta az anyatejet, mert nem lövellt be az ijedtség, a stessz miatt...szóval...ha egyszer nem muszáj ne avatkozzunk a természet dolgába...