Nagyon félek a császártól!?

Két nagyon rossz dolog van benne:

1./ Mielőtt vágnak(nem vagy sügősségi) 1,5-2 órát hagynak vajúdni egy perces vagy összefüggő fájások esetén hát a falat fogod kaparni. De ez elmúlik amint megkapod a gerincérzéstelenítőt.

2./ Műtét után mikor fel kell állnod 5-6 óra múlva. Hát az nagyon kemény. Köhögni, tüsszögni, nevetni-az maga a kín, de hozzá lehet 1-2 nap alatt szokni. A lényeg sokat mozogj és fokozatosan emeld.Hamarabb fel fogsz épülni.

3./ Amikor bent van még a varrat de már útolsó napos vagy, az még elég kellemetlen lesz.

Elsőnél féltem, mindenki fél az ismeretlentől. A műtőkben nagyon hideg van, ez is egy elég rossz emlék.Meg amikor fent vagy az intenzivel és látni szeretnéd nagyon a babát, de nem lehet, meg kell várni az 5-6 órát, és visszafelé számolod majd a perceket. Az utsó fél óra a lenehezebb.

Nekem csak egy császárom volt, de nagy esélyem van arra,hogy a második is az lesz decemberben.

Én is félek tőle, pedig az előttem szólónak igaza van, nem olyan rettenetes ez a műtét, mint a híre. Maga a beavatkozás nem is fáj, még csak nem is kellemetlen. Az első éjszaka volt rossz, de akkor is inkább a katéter okozott nekem pokoli fájdalmat, nem a seb. Kértem én is plusz fájdalomcsillapítót. Ez első felkelés szörnyű valóban, de az csak pár perc, és utána minden egyes órával jobb és jobb lesz. Én nagyon gyorsan és simán felépültem a műtétből, harmadnap hazaengedtek, onnantól egyedül elláttam a babát. A sebem meg szinte láthatatlan már (2 év és három hónap telt el azóta)

Ami nagyon lényeg bármennyire is fáj ne hagyd el magad. Azok a nők akik elhagyják magukat még két hét után sem tudnak normálisan menni. Ne legyél saját magad ellenége.

Attól meg ne ijedj meg ha majdnem elájulsz (szó szerint) az első felállításkor. Ez természetes. Én is igy voltam és szinte mindenki. A gyengébbek meg elszoktak ájulni.De ott lesz a segitség.

3 *harmadnap hazaengedtek,

Császárosokat sosem engedik 3 napon belül haza. Minimum 5 nap. A normál szült nőket engedik 3 napon belül.

Én császáros voltam kedden reggel volt és péntek fél 10kor már kaptam a zárót.

Én is féltem az előtte lévő napig.Na akkor vmi béke szállt meg.Tényleg fontos hogy ne hagyd el magad.De ez nem azt jelenti hogy mindent egyedül akarj megcsinálni, merni kell kérni segítséget mindenben, főleg ha van kitől.

Nekem a műtét utáni másfél óra hidegrázás volt rossz a többi semmi.

És amint megkapod a babát kicsit a fájdalom is enyhül, legalábbis nekem.Fontos hogy köhögés, tüsszentés nevetés esetén fogd az alhasad így annyira nem fáj.

De fel a fejjel nem habos-babos de ne is parázd túl.

A császárban valóban azok a rosszak, amiket leírtak előttem. Én sokkal rosszabbnak gondoltam. Nem hittem, hogy másnap már "rohangálni" fogok.

A katéterben nekem inkább az volt a rossz, hogy útban volt, mikor már forgolódni szeretett volna az ember, ugye mindig ott volt útban.

A köhögést, nevetést, tüsszentést megúsztam :)

Otthon a babóval meg... Minden nap más és más lesz. Lesz nyugisabb, mikor jóformán nem kell vele csinálni semmit, tényleg csak eszik alszik. Aztán lesznek nyűgösek is, biztosan, nekem nem egy olyan napom volt (meg biztos lesz is), hogy együtt sírok a babóval, mert szegényem szenved néha a hasfájástól, és nem tudok rajta segíteni. Csak sír, kicsit megnyugszik, majd megint sír, vagy csak nyöszörög :( De remélhetőleg lassan kinövi, addig meg sok-sok türelem. De emellett sok-sok mosolyt tud csalni az arcomra, pedig még csak 3 hetes. Biztos el fogsz bizonytalanodni, hogy kellett-e ez neked, meg jó anya vagy/leszel-e ,de ezen mindenki átesik (legalábbis engem ezzel nyugtatnak).

Szóval fel a fejjel, ne aggódj! Menni fog minden! :D

Szia. Bár nekem természetesnek indult császár lett. Zöld volt a magzatvíz. Fél 5-kor elfolyt de 8 órakor mondták már ha nem tágulok akkor császár lesz. A szülésznőm mondta, hogy nagy az esélye a császárnak. Rettegtem. Nagyon féltem tőle de inkább el voltam keseredve de a baba érdekében tették.

A műtétből nem érzel semmit csak azt hogy cibálják a hasadat jobbra balra amikor veszik ki a babát. Én attól féltem a legjobban hogy érezni fogom, és az érzéstelenítéstől. De a műtét közben is féltem.

Pénteken 1 órakor császároztak szombat reggel álltam fel elsőnek és zuhanyoztam le. Az nagyon fájt de legjobban azért mert 2 cső is lógott ki belőlem. Majd szombaton kivették a katétert onnantól egyedül álltam fel és sétáltam. Vasárnap reggel megkaptam a babámat el kellett látnom úgy hogy még a hasamból lógott ki a cső. Majd azt is kivették és onnantól kezdve már majdnem szaladtam :) igazából visszagindolva én nem is mertem sokat sétálni a csövek végett, féltem hogy kicsúszik.

Mikor kihúzzák a csövet nem fáj csak kellemetlen.

Nekem úgy volt könnyű felállnom, hogy lelógattam a lábam az ágy szélén és feltoltam magamat a kezemmel. Valaki meg úgy tud felállni hogy oldalra dől. Mikor hazamentünk még kicsit nehézkes volt a felállás és az elindulás de az is elmúlt a 2.héten. 3 héten már szaladtam a 1,5 éves lányom után.

Azt mondták percről-percre és napról-napra jobb lesz, hát így is volt. Annyi hogy ne hagyd el magad.