Borzasztoan félek a szüléstől, császártól, ahogy olvasgatok egyre jobban!?

ha engem hallanál (és látnál) arról beszélni, milyen volt a szülésem, lehet, kíváncsian és izgatottan várnád inkább az "eseményt" :)

na de miért is volt nekem könnyű?

anyukámnak két szülése volt, mindkettő könnyű, gyors fájások, tágulás, burokrepesztés orvosilag, potty kis méretű, kis súlyú, kis fejű gyerek... én is pont így szültem. érdeklődjél anyukádtól, ő hogy csinálta végig, szeerintem ha neki könnyű volt, neked is az lesz, ez tuti.

a másik meg, én úgy tekintettem erre az egész dologra, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. (és szülés közben is pont ezt éreztem)

és, bár én nem vagyok az a nagy spirituális akármilyen izés emberke, azért én hiszek abban, hogy azért is volt könnyű, mert eldöntöttem, és kicsike kis ellenérzés, fenntartás nélkül is azt gondoltam, úgy képzeltem, hogy nekem könnyű lesz a szülés. (mondogattam, nekem itthon is simán menne, egyedül is)

na nem dicsekedni szerettem volna, hanem erőt, bátorságot nyújtani neked :)

ja, és még néhány tipp:

beszéld meg az orvosoddal, hogy semmilyen mű dolog ne legyen, pl. kengyelben a lábad (semmiképp, szülés közben kényelmesen kell feküdnöd) ne legyen gátmetszés (gátvédelemmel már nem is kell) és oxitocint se adjanak (!!!!) bár ez utóbbi sajnos gyakorlat, de bezavar a szoptatásba is igencsak, aztán marha nagy fájásokat okoz, hisz a méhösszehúzódásokat "erőlteti"... nehéz ügy ám ez, de egyszer majd ha elterjed az igazság, már mindenki ezt fogja fújni, most lehet, kapok lepontozást ezért :) :) amúgy a mellszívó is oxitoncint termelhet, méhösszehúzodásokat okozhat, ezzel kéne inkább gyorsítani, de ez túl alternatív, szóval nem tb kompatibilis :) :)

szóval ne aggódj, mert a fájások is olyanok, hogy az összehúzódásig tartanak, köztük teljes "csend" van, ahol erőt lehet gyűjteni, ráadásul tapasztalják a nők, hogy másállapotba kerülnek, és azonnal azok után a "feldaráló" fájdalmak után rögtön törlődik az agy, és már el is felejted.

és mikor rád rakják a kis szerelmetes piciny gyermekedet, hát az a boldogság úgy töröl minden kínt, és életed legboldogabb pillanatává válik, és ennek fényében rájössz, az egész szülés e kis lény világrajöttéért történik, és megérted a fájások lényegét (direkt nem írok fájdalmat, mert ez nem olyan fájdalom, ez egy kemény görcs, melyet mire felfogsz, már el is múlik) :)

ne aggódj, nem olyan borzasztó, csak akinek fájt nagyon, az telekürtöli a nagyvilágot borzasztó élményével, meg hát szeretünk mi nők panaszkodni, ugye, de ha körbejárod a dolgot, meg fogod látni, hogy bizony többen vannak, akik nem mondják ezt olyan borzalmasnak. (számold az arányokat, ha nem hiszed) :)

ne aggódj :) felesleges.

a császár meg rutin, egy ismerősöm mesélte neki a császár olyan volt, hogy a gerincszuri után semmit, de semmit nem érzett. az epidurális meg műtét után 2 órával elszállt, fejfájása se volt, bár az amúgy is ritka. vacogott a műtét után, ennyi volt az összes negatívum :)

nyugi. attól mert most van néhány kellemetlenség, nem lesz semmi gondod :)

Szia, akkor még egy kis bátorítás:

Anyukám nagyon nehezen szült meg engem, másfél nap vajúdás végén ereje nem volt kinyomni, jött a vákum... brr. 3900gr-mal születtem.

Nekem 41. hétre indították, fájásgyengeség miatt oxitocinnal segítettek, és 5 óra alatt megszületett a 4000 gr súlyú lányom. EDA nélkül, falkaparás nélkül, rossz élmények nélkül. Szerintem a tudomány segíthet is, csak jól kell használni, hozzáértő kezekben kell lennie.