Nagyon fáj a szülés, milyen érzés?

Életem legszebb élménye volt, hiszen életet adtam valakinek. :-)

Néhány órát vajúdtam, nagyon gyorsan tágultam. Mindjárt pár perces fájásokkal kezdtem. Nekem a helyes légzés sokat segített. Sajnos a gyors tágulás miatt sokat hánytam, ami fájással egybekötve nem egy jó érzés. Inkább ez viselt meg jobban a vajúdás alatt. A nagyon erős, összeérő fájások már tényleg csak a végén jelentkeztek, akkor pedig a derék masszírozás tompította a fájdalmat. A kitolás is 10 perc volt, gátmetszéssel. Néhány öltésem lett, de a szülés-lábadozás után sem éreztem, hogy varrtak. Szóval fel a fejjel, gyors szülések is vannak.

Piszkosul fáj. Még annál is jobban.

Én rettegtem a szüléstől (mindkét módjától). Nekem szerencsém volt. Délben folyt el a magzatvizem, kb 4-5 körül kezdődtek a fájások, és este 10-kor már a kezemben volt a fiam. Igaz, a dokinőm térdelte ki belőlem, mert leesett a szívhang, és nem voltam kitágulva, de a durva részekre nem emlékszem. Magamnál voltam, de csak tompán. A férjem mesélte el, mi is történt pontosan.

És tényleg úgy van, ahogy mondják, hogy ahogy kint van, elmúlik a fájdalom. Azt már én fényképeztem, ahogy a férjem elvágja a köldökzsinórt...

Higgyétek el, megéri szenvedni! Egy gyönyörű kisbaba az eredménye!

Szerintem genetika. Én 34 voltam, első gyerek, két óra alatt kint volt, mindenféle nehézség nélkül.

Éjjel 4-kor éreztem, hogy elfolyt a magzatvíz. Fél7 körül beértünk a kórházba, de akkor még semmi fájás nem volt. Megvizsgáltak, felvettek az osztályra, sétálgattunk a férjemmel. Sőt ő még haza is ment kicsit, mert 5 percre laktunk. Dél körül kezdtem érezni valamit, de csak enyhén. 1-kor indult be úgy igazán, akkor jött az a "lekaparom a falat" fájdalom, de jó sűrűn. Viszont 14:45-kor megszületett a fiam. Tehát az első igazi fájásoktól nem egészen két óra alatt, már a kitolással együtt. Közben a fájdalmat leszámítva semmi bajom nem volt, ültem kádban, mire abból kimásztam, mondták, hogy mehetünk is szülni. Én kb fel sem fogtam, csak csináltam, amit mondtak. 4-5 tolás után kint is volt a fiam, csak egy picit repedtem, felületesen.

Arra emlékszem, hogy közben szörnyen fájt, de ki lehett bírni, mert nekem gyorsan lement. 16 óra után biztos nem bírtam volna.

Nekem a derekam és a hasam fájt leginkább. Arra emlékszem, hogy szét akart szakadni a derekam, amit furának tartottam, mert arra számítottam, hogy a hasam fog fáj. Tényleg nem lehet leírni.

Nem tudom, mi számít, én utólag hiszem, hogy a légzés sokat segít. Nem szabad megfeszülni, küzdeni ellene, hanem lehetőleg próbálni lazulni, és közben "kilélegezni" a fájdalmat. Nekünk előkészítőn mutatták, és szerintem tényleg használ, mert arra koncentrálsz, nem a fájdalomra. Lehet, hogy csak szerencsém volt, de én azt hiszem, ez is segített.