Milyen érzés a szülés?

Ahány szülés, annyiféle. Sok függ az anya önuralmától, tűrőképességétől is, és a szülés lefolyásától is.

Fáj ugyan, de nem jobban, mint egy kiadós epegörcs, aminek még értelme sincs.

Még annál is fájdalmasabb.

Persze vannak akik szépítik, de brutális.

Hát... én elképzeltem, hogy húúú olyan fájdalom lesz, mint még soha. Na, annál még durvább volt. Én nem tudom, hogy hogyan fájhat valami ennyire...

De ez az első szülésemnél volt. A második egészen kibírható volt ahhoz képest.

Hát írok akkor én is,egy jó példát.Első szülésem kb 4 óra volt,abból 1,5 volt kemény,de nem kibírhatatlan.A második szülésem 1,5 óra volt,abból fel óra volt erős.Nekem a vajúdás kibirható volt,a kitolás sokkal rosszabb,mert gyengék a toló fajasaim.

Még az elsőnél a szülő ágyon azt mondtam 1 órával szülés után,hogy 3 gyereket akarok!!!

Igaz,azóta átgondoltam,de csak azért,mert 2 fiam van,és nem biztos,hogy a 3.kislány lenne...

Mindenkinek kívánok olyan szülést,mint az enyém volt.

4 éves,és 4 hónapos fiúk anyukája vagyok.

Az első hat válasz alapján akkor nekem vagy nagyon könnyű szülésem volt (nem, nem volt nagyon könnyű), vagy nagyon magas a fájdalomküszöböm (szerintem nem az). Nem olyan régen szültem, ráadásul nem túl fiatalon, és még nagyon élénken él bennem a szüléssel kapcsolatos kíváncsiság és félelem. Kilenc hónapig mást sem csináltam, csak mindenkitől azt kérdeztem, amit te. A szülés előtt ott tartottam, hogy a gyűjtött anyagból simán összejött volna egy szakdolgozat, és az egyértelmű eredmény szerint NEM egyformán zajlik és nem is egyformán fáj mindenkinek.

Nekem pl. nagyon fájt, főleg a vége, de szerintem létezik egy sereg bőven nagyobb fájdalom ennél. Volt a terhesség alatt olyan erős vádligörcsöm, hogy ha egy kicsit hosszabb ideig fáj, valószínűleg elájulok. Na, a szülés nem fájt ennyire, viszont annál sokkal hosszabb ideig.

Szerintem az égési sérülés, a fogászati fájdalmak, de még egy agresszív kozmetikai kezelés is jobban fáj, amennyiben nagyon gyulladt az ember bőre (kamaszkoromban volt benne részem bőven, köszönöm, inkább szülnék helyette.)

Viszont ami az én esetemet illeti, ugyan nagy babát szültem, de semmiféle komplikáció nem volt, nem akadt el, nem volt forgási rendellenesség stb., nagyon sima útja volt.

Sokkal brutálisabb élmény volt végighallgatni a szomszéd szobában hörgő és üvöltöző, olykor sikoltozó kismama szülését órákon keresztül, mint megszülni a sajátomat. Végig azt vártam, nekem mikor fog annyira fájni, hogy sikoltozni kezdek. Hát ez a része kimaradt, mert amikor jöttek az igazi fájások, levegőt sem kaptam. Amikor meg nem fájt annyira, akkor nem éreztem indokoltnak az ordibálást.

Azt, hogy neked mennyire fog fájni, senki nem tudja elmesélni, mert ezer és egy komponense van egy szülés lefolyásának, a fájdalom megélése is ezen múlik.

Én nagyon sokat készültem rá lélekben, és nagy élményként emlékszem rá vissza.

Ugyanakkor tudom, hogy közben majdnem kettétörtem a vascsövet, amit szorongattam.

Szerintem egyáltalán nem hülye kérdés, természetes, hogy aki még nem élte át, az kíváncsi rá.

Vajúdás közben olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy bárcsak visszacsinálhatnám az egészet, nem gondolhattam komolyan hogy én ezt kibírom amikor a babát terveztük, kérem vissza a régi életem, és én leszek az első nő, aki magába a fájdalomba fog belehalni.

DE!

Volt mindez azért, mert a ctg alapján azt hittem, hogy még nagyon sokáig fog tartani, akár fél napig, és sokkal rosszabb lesz. Amint megtudtam, hogy 4 ujjnyira nyitva vagyok már minden teljesen más megvilágításba került. Rohadt módon fájt, levegőt alig kaptam az orromon keresztül, szinte úgy kellett magamba préselni, ha tartani akartam a helyes légzési technikát. Mintha egy feszítővassal feszegetnének és nem tudod leállítani. De mindez akkor és ott elviselhető, mert tudja az ember, hogy minden fájással közelebb kerül a kitoláshoz, ami egyébként a táguláshoz képest szinte nem is fáj.

Aztán mikor kibújt a baba tényleg semmi fájdalmat nem éreztem. Utólag gondolkoztam, vajon hogy lehet ez. Oké, hogy megszűnt a nyomás, de attól még valahogy fájnia kéne, most tarolták le és vagdosták szét az egész hüvelyfalam, és nyomták szét a csípőm. De nem. Semmi. Szó szerint semmi :) A varrás fájt kicsit.

A vesegörcsöm és a begyulladt fogam (kuka is lett később) rosszabb volt, mint maga a szülés. Viszont! A méhlepény bentragadt, műtő nem volt azonnal szabad, így érzéstelenítés nélkül, kézzel tépkedték.

Na, az tízes skálán 15 volt. Mintha egy belső szervet tépnének ki darabokban. Ahhoz képest a szülés vidám csiklandozás volt.