Császárosok! Írjátok le kérlek a tapasztalataitokat a csaszarrol! Van előnye is a szüléssel szemben? Vagy csak hátránya van? Mire szamitsak?

Ujvári Attila, István kórház: "a 32. héttől a „zeneterápiát” – ami tulajdonképpen zavaró zene lejátszása a has felső részén –, illetve a 37. héten a külső fordítást, de tulajdonképp mindent meg lehet próbálni. Tévesnek tartom azt a megközelítést, hogy “biztos valami oka van, hogy a gyermek így akarja”, hiszen különben nem születhetne meg a 70-80%-ban sikeresen megfordított gyermek. Emellett meg a faros császár is veszélyesebb, mint a fejvégű császár."

A teljes cikket itt olvashatod: [link]

Vállalnak külső fordítást, ami csak néhány simogató mozdulat, ezen a videón is megnézheted, anyuka sem fél közben: https://www.youtube.com/watch?v=qT2jBxVoOQc

Nem azt mondom, hogy tedd ezt, csak fel akartam hívni a figyelmed a választás lehetőségére.

Ahogy jó orvos faros babás szülést is le tud vezetni. Hallgasd meg ezt a történetet (csak mesél, nincsenek képek): https://www.youtube.com/watch?v=4j_WwezWKwI

Jesszus, szerinted ezek simogató mozdulatok?? Hogy szoktak téged simogatni?? :) Én biztosan nem hagynám, hogy megfordítsák a babámat. Attól kibuktam, hogy a szülésznő minden találkozásnál kitapogatta a babámat, jóó erős nyomkodással. (Angliában élünk, szülésznő viszi a terhesgondozást).

Nekem 2 császárom volt, az első sürgősségi, a második progis.

Mindkétszer volt/van tejem, rengeteg.

Az elsőből is gyorsan felépültem, 10 naposan már semmit nem éreztem, de a másodikból hipergyorsan, 6 naposan már nagybevásároltunk a tescoban. :)

Mindkétszer rajtam marad 15 kiló, de ez alkati kérdés. Az első alkalommal a szoptatás után diéta+ sport és leadtam az összeset. Most még szoptatok, úgyhogy rajtam van.

A hasam is alkati kérdés. Hiába vagyok normál testalkatú (158cm 54 kg, kb ennyi vagyok ha nem vagyok terhes és nem is szoptatok), hasam mindig van egy kicsi, így az a szülés után is megmaradt. Kötényhasam nem volt.

Hasleszorítóm volt, és hasleszorítós bugyim is. De csak később tudtam használni, pár hét elteltével. Nem tudom, hogy volt e így értelme.

"Én biztosan nem hagynám, hogy megfordítsák a babámat."

Nekem olyan császáros élményem volt, hogy biztos, hogy mindent megtennék, hogy ne kelljen újra átélnem, akár a fordítást is megpróbálnánk. Beszélgettem már olyan anyukával, akinek volt sikeres fordítása, ő is azt mondta, hogy nem volt egy nagy ügy, 15 perc se volt és készen volt, végül pedig simán szült. Azért szerintem minimum megfontolásra érdemes, ha ezzel az ember el tud kerülni egy nyílt hasi műtétet, annak minden lehetséges szövődményével együtt.

Csak császárom volt (programozott), nekem fantasztikus élmény volt. Sztem az a legfontosabb,h a kórházban ösztönözzenek, segítsenek abban,h minél hamarabb lábra állj, mozogj. Nálunk 9-10 óra elteltével minden császáros kismamát felültetnek, állítanak, kicsit sétáltatnak. Így nem csak a felépülés gyorsabb, de a műtét szövődményeinek kockázata is csökken. De kell,h noszogassanak, mert magától nehezen veszi rá magát az ember, mert ekkor még elég fájdalmas.

Egyébként másnap már a folyosón sétálgattam. 1 hét után kivették a varratokat, onnantól kezdve, mintha nem is lett volna műtétem. 2. nap lövellt be a tejem. Már elmúlt 1 éves a kisfiam, még mindig szopizik naponta 1-2szer. Fogynom nem kellett, mert diétáznom kellett a terhesség alatt. A hasam teljesen olyan, mint régebben.

Egyébként az én kisfiam végig faros volt. Én nem hiszek a véletlenekben, eszembe nem jutott,h fordítgassam, úgy voltam vele,h mindennek oka van. 2 hetes korában kiderült,h véralvadási zavara van. Mondták is az orvosok,h még jó,h nem fordult meg, mert a hüvelyi szülésnél nagy eséllyel szenvedhetett volna számára súlyos sérülést.

Ne aggódj a császár miatt, állj hozzá pozitívan! Ez a legfontosabb. És csak a pozitív tapasztalatokat olvasd el :D

Én sem vállaltam volna a befordítást. Nekem haránt fekvéses volt, nyakán a többszörösen rátekert köldökzsinórral (ami utólagodan derült ki a császárnál, hogy extra rövid volt). Az orvosom mondta a műtét után, hogy szerencse, hogy nem akart befordulni mert ha csak 3 cm-vel fordult volna lejjebb megállt volna a keringés a köldökzsinórban és meghalt volna odabent pár perc alatt.

Még belegondolni is szörnyű. Inkább császár mint hogy én magam okozzam a gyerekem vesztét. 2-es voltam.

Pontosan ezért mondom, hogy nem engedném, hogy forgassák a babámat. Ki tudja hol van a köldökzsinór, hogy elég hosszú e egy ilyen művelethez? Ki garantálja, hogy nem nyomnak közben meg egy ideget, nem sértik meg a burkot?

A babára nézve sokkal több kockázattal jár szerintem egy forgatás, mint egy császár. Orvos nem vagyok, csak anyai ösztöneim vannak, amik azt súgják, hogy a forgatás nem jó.

Egy barátnőm második babája 42. hét végén sem mutatta jelét, hogy meg akarna születni. Még akartak adni neki pár napot, de a barátnőmnek volt egy rossz érzése, ezért ragaszkodott a másnapi császárhoz (első babája sima szülés volt). Végül belementek (szintén Anglia, ahol tudjuk, hogy az orvosok nem szívesen vállalják semmiért a felelősséget). Kiderült, hogy a babája mellkasára 3x volt rátekeredve a köldökzsinór. Az orvos amikor meglátta elakadt a szava is és kerek szemekkel bámulta. Azt mondta, jó döntés volt a császár, mert nem lett volna jó vége egy sima szülésnek.

13-as voltam