Hogyan mondjam meg a páromnak, hogy nem szeretném, ha bent lenne a szülésnél?

Na, ha azt elfogadod, h az elején van bent, akkor ez jó megoldás. egyébként meg bármikor kiküldheted.

Elmesélem a tapasztalatomat ha érdekel. :)

1. szülés. 14 óra volt, ebből kb 8-at végigüvöltöttem. 3-szor hánytam, már komolyan legszívesebben meghaltam vna. Emelt adag oxit kaptam, eda kicsit rosszul lett beadva, így nem hatott rendesen. Párom ott volt. De egyszerűen nem bírtam vele foglalkozni, nem akartam, h bárki is hozzám érjen, hozzám szóljon. Utána meg elég kellemetlenül éreztem magam, h ott hánytam, üvöltöztem, szenvedtem, meg minden. Ő is mondta, h rossz volt nézni.

2. szülés. 5 óra volt cakompakk, ebből 1 óra volt durva. Kaptam oxit, de annyira nem fájt, nem hánytam, csak a kitoláskor kiabáltam egyszer, amikor még nem lehetett nyomni. Csak arra koncentráltam a fájásoknál, h normálisan vegyem a levegőt. És ez segített is. Sokkal jobban bírtam.

Mindenki más, van akinek nagy segítség ha a párja ott van vele.

A párom a gyerek apja. Nem vagyok szégyenlős előtte, de amikor ott ki voltam terítve, folyt a magzatvíz, tágulási vérzés, a több órányi vergődés miatt a p.m ödémás is lett, és vágtak, na ... ezt kihagytam vna , h lássa. Igenis szégyelltem a dolgot. :S

Szóval mindenki más. Van, akinek segít ha ott van, van akinek meg az segít, ha nincs ott és így jobban tud az egész folyamatra koncentrálni - mint pl én.

"minden anyának joga van eldönteni, kit akar maga mellett a szülésnél"

Minden apának joga van ott leni gyereke születésekor.

Én sem akarnám, hogy ott legyen. Ahogy kibújik többnyire úgy is megmutatják. Hál istennek be sem akarna jönni. Azt mondta szerinte rám tartozik, meg az orvosra. Én is így gondolom.

Viszont mivel császár lesz, és ahova mi megyünk ott bent lehet egy választott személy a császárnál is, oda bejön. Leginkább, hogy legyen kinek odaadni a gyereket, meg amúgy is azt mondta, hogy az más, arra jön szívesen.

Legyél vele őszinte. Mondd meg hogy úgy érzed, nem tudnám így rá koncentrálni és rosszabb lenne neked. Esetleg kössetek kompromisszumot, hogy vajúdásnál bent legyen egy darabig stb.

Én pl. nem a hányós/f. rész miatt nem szeretném, hogy bent legyen, mert volt szerencséje a páromnak párszor betegen is látni, nyúzott arccal és nem éppen jó állapotban.

Inkább az, hogy nem merném magam átadni a szülésnek, hogy üvöltözni, ha az esik jól, vagy bármi.

Meg bennem van, hogy nem akarom, hogy a nemi szervem másképp lássa, mint természetes állapotában és emiatt később ne vágyjon rám (talán alaptalan, de annyi ilyenről hallottam, hogy ettől félek leginkább).

Én ezt így el is mondtam a páromnak azt is, hogy lehet, hogy mire eljön az idő, megváltozik a véleményem, de a többi részt (vajúdás) rábíznám, hogy szeretné-e.

Voltam mással, mikor vajúdott, ő jól viselte mondjuk, de a kitolás tényleg megrengethet valamit a férfiakban... az inkább olyan női szemnek való látvány szerintem.

"Egyébként a szülés nem feltétlenül horror és gusztustalan. Egyáltalán nem biztos, hogy üvölteni fogsz és becsinálsz a fájdalomtól."

De ha igen, akkor azt nem lehet meg nem történtté tenni.

[link]

De amúgy én nem értem mi olyan érdekes azon, hogy valaki egyszerűen nem akarja, hogy ott legyen. Én akkor sem akarnám, ha garantált lenne, hogy nem ordítok, nem csinálok magam alá, meg egyáltalán semmi különös nem lesz. Nem és kész.