Hogy magyarázzam meg a páromnak, hogy nem akarom, hogy bent legyen a szülésnél?

Hát a kor még nem feltétlenül jelent érettséget az apaságra. Az én exem 34 éves, decemberben lesz 35 mégsem akar gyereket! Ennyit a korról! De valójában miért nem szeretnéd, hogy benn legyen? Csak azért, mert szerinted nem érdemli meg, bosszúból, vagy nem tudnád elviselni egy másik jelenlétét, egyedül akarod ezt átélni, túl intimnek találod?

Mert lehet, hogy ha benn lenne, akkor "megcsapná" az apaság gondolata, és ha a kezébe adnák elérzékenyülne, és rájönne, hogy fontos neki a pici, és te is, hogy életed adtál neki!

hat, beszelj vele, hogy ez nem a te gyereked lesz, hanem a kettotoke, es nagyon nagy szukseged lesz ra, és nem fog menni a dolog, ha tovabbra is ennyit foglalkozik veled/tek.

Az en parom is szeretne kihuzni magat, mert fél, nem ért hozza, en nagyon sokat olvasok, es bizik bennem, probalom neki el-elmeselni, és bevasarolni is egyutt megyunk, illetve van olyan, amit teljesen rábízok, hogy olvasson utana o, es valassza ki, es vegye meg o (pl babakocsi)

azert probald kipuhatolni, hogy most bepanikolt, fel, vagy tenyleg nem torodik, vagy mi.. mert pl en eddig nem akartam apas szulest, most rajottem, hogy megis, de amikor az elejen hanytam, és látta, teljesen bepanikolt, és kerdezte szegeny, hogy mi a baj mi a baj mi a baj, mondom neki termeszetes.. és még én nyugtatom (a szuloszobaban is en fogom szerintem :))) persze, mert szeret, és torodik velem.. a gyereket meg nem erzi, 19 hetes vagyok majdnem, ő se tette oda még a kezét (mondom neki hogy tegye a pocimra, o mindig lejebb rakja a kezet egy masik p betus testreszemre :)), szoval ok meg nem erzik at...

ezzel azt akartam mondani, hogy lehet, hogy a ferjed agyilag es erzelmileg meg nem tudta megemeszteni, befogadni, és akkor viszont bele kell nyomni az orrat, mint a kiskutyanak, aki nem volt szobatiszta.

muszaj vele hamar megertetetni az ilyen dolgokat, szerintem minden eszkozt ragadj meg, es ha remenytelen, es nem talalod erdemesnek ra, akkor koltozz el egy idore, hatha akkor radobben, hogy mi mennyire fontos neki.

a szulesnel meg lehet hogy jo ha bennvan, legalabb megbecsul jobban, ha latja, hogy nemcsak "kipottyan" a gyerek.

elnezest ha tulsagosan ossze vissza irtam, azert remelem nemi hasznosat is ki tudtal belole hamozni

boldog babavarast, már nincs sok hatra, hogy a kezeid kozott tartsd :)

Volt veled ultrahangon? Az én párom az elsőt leszámítva, mindegyiken ott volt, és így szép lassan megérett benne, hogy apa lesz. Eleinte ő se simizett, meg pánikolt, hogy nem érez lelkileg még semmit. Erre a dokim mondta neki, hogy nyugi, mikor éjszaka felsír majd a baba, előjönnek az apai érzések is. Persze ez már meg van nála, de van akinél csak akkor tudatosul, ha látja, kezébe veszi. Neked természetes hogy ott van, érzed a mozgolódását, a hangulatod változásait, természetből szereted, gondoskodsz már most róla. A férfiaknál ez kicsit később jön el. Csak azért ne akard, hogy ne legyen bent, hogy megbosszuld, de ha más okai vannak, akkor nyugodtan mondd meg neki. Nálunk fordított, ő mondta, hogy inkább kihagyná, én ezt elfogadom, nem akarok ráerőltetni semmit.

Remélem rendeződik a helyzetetek, azért egy beszélgetés rátok fér, hogy ténylegesen kiderüljön, mi a baja. Pánik, érdektelenség, stb..

32 hetes kismama

Szia!

Terveztétek együtt ezt a babát,vagy csak összejött?

Nagyon sajnálom,hogy így viszonyul hozzátok,szörnyű érzés ez.A mi kapcsolatunk sem volt tökéletes egyik terhességem alatt sem a párommal,én is úgy éreztem,hogy több törődésre szeretetre lenne szükségem.Egyszerűen nem éreztem akkor lelkileg olyan közel magamhoz,hogy azt akartam volna,hogy akkor is velem legyen.Mégis megengedtem neki.Nagyon rosszul tettem,mert nem volt jó hatással rám egyáltalán.Meg is kellett császározni sajnos,mert nem haladt rendesen a szülés,és rosszul lett a baba.Talán nem tudtam arra figyelni,amire kellett volna,mert azzal voltam elfoglalva,hogy ott remeg tehetetlenül mellettem.Olyan kétségbeesett képet vágott,mintha ő szült volna.A másodiknál már nem volt benn,egyszerűen nem akartam,és határozottan meg is mondtam neki.Úgy kellett szinte elzavarnom a kórházból,mikor bevitt,mert nem akart otthagyni.

Igaz,hogy a gyerek kettőtöké,de Te fogsz szülni,szerintem legyen minden a Te kívánságod szerint,ahogy Te könnyebbnek érzed.Ne engedd magadra erőltetni az akaratát.A pasik könnyen mondják,hogy szülünk..hja,de csak MI NŐK!!!

Minden jót,könnyű szülést.

Egyszerűen csak mondd meg neki. Úgy érzem, hogy ezt neked kell eldöntened.

23 hetes kismama