Nagyon rossz érzés, hogy a férjem nem akar bent lenni a szülésnél. Hogyan bírkózzak meg ezzel?

Az apás szülés csak az utóbbi években lett divat.Én három gyereket szültem,és nem is szerettem volna,ha a férjem benn van velem.Egy vajúdó nő nem a legszebb látvány.És nagyon sokan még most is megszülnek a párjuk nélkül.Valahogy erre kell gondolnod.Tudok olyan esetről,amikor az apa a felesége kedvéért jelen volt,és amikor meglátta a vért,elájult.Ez talán jobb lenne?

Erőltetni semmiképpen nem szabad.

én párom irtozik a tűtől,vértől,egy sima vérvételtől képes elájulni,orvoshoz sosem jön velem,szagtól rosszul van (szo szerint rosszul)

ugyhogy fel se merült,hogy bejöjjön,dokinak vele kellene foglalkoznia a végén,nem velem...

Törődj bele, nehogy rossz hatással legyen a kapcsolatotokra a csalódottságod. Fogadd el, hogy ő nem az a a tipus, aki bemegy. Ha mégis bemenne, lehet hogy rámenne a házasságotok, mert nem tudna már úgy szeretni, ahogy eddig,valami megváltozna. Számára NŐ vagy, és ha belegondolsz, ez nem baj!

Rengetegen szültek kísérő nélkül mindig is, ez csak mostanában szokás, hogy bemehet valaki. Van orvosod vagy szülésznőd? Nem leszel egyedül! Nem férfinak való dolog a szülés. Jobb lesz neki, hogy nem fog látni vajúdni: szenvedni, aztán meg a gusztustalanabb részeket sem. Sok férfire van rossz hatással vagy a csúnya látvány, vagy az, hogy ők okozták a szenvedést az imádott nőnek.

Nálunk tilalom van, így megoldották helyettünk az együtt szülés kérdését. Az én párom sem volt 100% biztos benne, hogy be akar jönni, valószínűleg jobb lesz így.

Mi meg kibírjuk, ahogy anyáink és nagyanyáink is, nyugi :)

Az én férjem egész végig vacillált.De meggondolta magát,és nagyon örült,hogy bejött velem,mert nagyon jó élmény volt neki.És nem a fejemnél állt,hanem frankón nézett mindent.Mégsem undorodott meg tőlem,teljesen el volt érzékenyülve.Most a másodikat ki nem hagyná...

Jó ez biztos egyén függő is,mert az apja meg azt mondta,hogy ő aztán biztos nem ment volna be annak idején.

Aki nem hal meg a kórház látványától,és nem érzi úgy,hogy ez neki nagyobb teher,akkor szerintem menjen be,mert tényleg nagy élmény,és elismerő ,amikor a végén azt mondja,hogy "bébi,büszke vagyok rád!"

De ha úgy érzi,nem tudna odafigyelni,segíteni,akkor inkább maradjon a folyosón.Te pedig keress más kísérőt

-anyuka,lány tesó,barátnő-!

Szia!

Én is érdekes példa leszek, ugyanis a férjem az első és a második gyereknél bejött, holott az első szülés előtt hónapokkal még nagyon nem akarta, aztán ott már természetes volt neki. Azt mondta, nagyon jó volt, de aztán évek múlva elmondta, bizony volt rossz oldala is a dolognak. Bár a szexuális életünkön nem látszott meg, de néha mégis eszébe jutott, ha őszinte akar lenni. A harmadik babámnál nem jött be, így láttuk jónak. Bevitt hajnalban a kórházban, a folyosón izgult végig értünk. Így is nagyon jó szerintem, sőt már én nem akartam inkább a vajúdás alatt, hogy bejöjjön, pedig mondta a szülésznő, hogy a folyosón beszéltek, és ha akarom, bejön, de döntsek én.

Könnyű szülést kívánok, legyen Apával vagy nélküle:)