Ha visszagondolsz a szülésedre jó vagy rossz emlék? Pl kedvesek voltak-e a dokik szülésznők milyen érzés volt mikor túl lettél rajta mennyire fájt stb?

Bennem semmi félsz nem volt és pozitív élményként is éltem meg. Illetve a kitolás az - úgy emlékszem- pokoli volt, de a fájdalmat nem tudom felidézni mert az agyunk úgy van összerakva, hogy törlődik ez az élmény. Különben mindenki egyke lenne :DDDD

A vajúdás nem volt vészes pedig 20 óra volt! Otthon eltévézgettem közben.

Maga az egész szülés olyan volt, hogy: félhomáyn, rádiózene, ehettem-ihattam, senki nem háborgatott, nem siettetett, nem volt se EDA, se burokrepesztés, igaz ezeket nem is igényeltem. Végig a szülésznővel voltunk, doki nem látott csak varráskor. Az sem fájt, pedig attól féltem, hogy megrúgom majd a dokit fájdalmamban.

Összességében jó élmény, persze a kitolás borzalmas volt, de ez a dolog része, ha belegondolsz, hogy egy mekkora fej hol jön ki.

Tavalyi élmény, idén újrázunk. Jön a tesó :DDD

Lehet, hogy kicsit hosszú leszek:$

Én nem féltem a szüléstől, tudtam hogy így is úgy is ki kell jönnie annak a gyereknek onnan:D

Tudtam, hogy fájni fog, de ennyivel el is intéztem:)

nem volt sem orvosom, sem szülésznőm fogadott, de maximálisan segítőkészek voltak mindenben.

A vajúdás nem volt kellemes, de csak mert a ctg miatt fekve kellett lennem és utálok a hátamon feküdni.

Ez az egyetlen negatívum amit el tudok mondani, illetve az hogy fáradt voltam, mert éjjel indult be a szülés és ugye nem aludtam már :)

Azt hiszem rettentően szerencsés vagyok, mert szinte végig mosolyogtam és 2 nyomás közt is az orvossal viccelődtem:)

Mikor kibújt a lányom nem is tudom mit éreztem, örültem hogy vége, mert elfáradtam, de ez volt a legnagyobb gondom.

Én egyedül szültem, a férjem megkértem hogy ne jöjjön be, így könnyebb volt.

Mindenkinek ilyen szülést kívánok!

Egyébként fura, de épp emiatt félek a 2. babától... hiszen az első szülésem annyira pozitív volt és tartok tőle, hogy a második szörnyű lenne:(

Nekem nem volt jó, sajnos nem úgy alakult ahogy szerettem volna és ez még mindig rossz érzést vált ki ha eszembe jut. Több mint 12 órát vajúdtam, ami nem lett volna olyan túl sok, de sürgettek közben és a végén császár lett, pedig nagyon nem szerettem volna. Sajnos a választott szülésznő csak délután jött be, pedig én már reggel bent voltam a kórházban. Amikor bejött akkor sem mellettem volt, hanem csak néha rám nézett.

A vajúdás több mint felét a folyosón kellett tölteni, mert nem volt szabad szülőszoba (éppen front volt és jöttek a babák egymás után). A császár előtt már alig lézengtem, ugyanis nem ehettem egész nap csak egy kis csokit és szőlőcukrot és inni is csak vizet. A fájások persze jöttek, de az nem jelentett problémát mert tudtam, hogy ez hozzá tartozik. A műtőben is a legnormálisabb ember a műtősfiú volt aki bevitt és kihozott.

Szóval maga a szülés nekem nem volt pozitív élmény, de az a pillanat amikor megfoghattam a kisfiam, kárpótol mindenért :-) és jövőre tervezzük a kistesót :-)... egy másik kórházban...

Ja és én sem kaptam semmilyen fájdalomcsillapítót.. nem is kértem:)

22.09voltam