Ha visszagondolsz a szülésedre jó vagy rossz emlék? Pl kedvesek voltak-e a dokik szülésznők milyen érzés volt mikor túl lettél rajta mennyire fájt stb?

21:58-asnak. Nekem is ugyanez. Én vagyok aki írtam, hogy tavlay szültem és idén is fogok. Mi is végigpoénkodtuk a kitolásig az időt, labdán pattogtam, zuhanyoztam, stb.

És én is pontosan azért félek icipicit a mostani szüléstől, merthogy lehet-e kétszer ilyen szépen, nyugiban, háborítatlanul?????

Nekem jó, szép emlékek. Az első babám 6 óra alatt született meg. Bár voltak rossz pillanatok, volt hogy hánytam közben. A kitolás az nagyon rossz volt, nem tudom miért de nem tudtam 'oda' nyomni. Nagyon jó érzés volt, mikor kicsusszant a lányom. A varrást nem is éreztem.

A második gyermekem 2 óra alatt lett meg. Gyorsabb, s szerintem fájdalmasabb szülés volt. Burokrepesztés után egyből jöttek a fájások. A fájásmérő mikor 60-at mutatott húúú de fájt. Aztán mikor már 100 fölé ugrott, bizony mikor csökkent, már nagyon jó volt a 60-as :) Nagyon 'rohant' kifelé a fiam. Még nem volt teljesen eltűnve a méhszáj, de már nem bírtam tovább nyomás nélkül. A dokim épp el akart menni mellőlem, mondta, feküdjek nyugodtan oldalra. Hehee már jött is a fiam. Sajnos repedtem is, gyorsan megcsinálta a doki a gátmetszést. Utólag mondta, hogy nem volt idő érzéstelenítésre, de nem is éreztem. Itt az volt nagyon rossz, mikor félig kint volt a faja, s meg kellett várni a következő fájást. Jólesett nyomni mikor jött a következő. Nagyon örültem, hogy túl vagyok rajta, s már nem fog semmi fájni. Hát csalódtam, mert akkor fájt a varrás. Valószínű, hogy nem fáradtam úgy el, mint az elsőnél, ezért éreztem. De most is azt mondtam, bármikor szülök. Ez a bármikor 2-3 hét múlva lesz :)

A dokim nagyon rendes volt, meg a szülésznő is. Ez sokat jelent.

Alapvetően jó emlék... hosszúra sikerült, 10 órás volt az egész, ebből csak úgy másfél-két óra volt húzósabb, amig két újjnyira nem tágultam és EDA-t kaptam. Utána is éreztem a fájásokat, de sokkal elviselhetőbbek voltak, a kitolásnál meg valami "másállapotban" vagy, és nem fájdalmasnak, csak olyan feszésnek írnám le. A gátvarrás volt kellemetlen, de az is inkább azért, mert ott már amolyan motiválatlan az ember.

Orvos, szülésznő, mindenki nagyon rendes és normális volt, igaz éjszakába húzódóan szültem, de nagy nyugi volt, csak mi voltunk a szülőosztályon... aznap nem volt front :-)

Remélem a te szülésed is kb. ilyenre sikeredik :-)Én elégedett vagyok, bár, mint ahogyan néhányan előttem említik, kicsit parázok a másodiktól, mert hátha azt nem úszom meg ennyivel.

-Az eleje ijesztő volt, mert hirtelen jött (kora dután elment a nyákdugó,este 11kor elfolyt a víz)

-Majd jött a hosszú várakozás (nem jött egy kanyi fájás sem hajnali 2ig)

-Veszettül fájt amikor ráerősítettek (10 óra vajúdás után belőttek oxitocinnal)

-Felidegesítettek (tudták,hogy faros-igaz én kértem,hogy természetest próbáljuk-, de csak 12 óra után közölték,hogy hát téraránytalanság is van)

-Megkönnyebbülés (amikor már a császárt emlegették)

-Hihetetlen boldogság (amikor kint volt a kicsi)

Vázlatosan ennyi:)Egyébként mindenki kedves volt és mondhatom,hogy összebarátkoztunk:)Szakmailag emberileg 100%ban ott voltak, pedig sokan voltunk mert épp akkor jött a front:)A fájdalom 10-es skálán 100-as volt, de igyekeztem nem rá figyelni,mert tudtam még a mikulásos korszakból,hogy így könnyebb:)Amikor már megszületett a kis EperGombócunk olyan büszke voltam rá,hogy az én nagylányom ilyen kis csini, hogy egész nap csak sírtam:)A párom pedig isten volt:))Ő kapta először kézbe és tényleg szerelem volt első látásra:) Már rögtön azzal viccelt a szülés estéjén,hogy kicsempészi Abigélt és neki már nem is kell más csak ő:)) Édesek a pasik ilyenkor, örülök,hogy lányunk született:)