Ha visszagondolsz a szülésedre jó vagy rossz emlék? Pl kedvesek voltak-e a dokik szülésznők milyen érzés volt mikor túl lettél rajta mennyire fájt stb?

Szörnyen fájt, szenvedtem, azt sem tudtam mire számítsak, mennyire fog ez még fájni! Hát iszonyúan!

Éhes voltam, fáradt, szomjas, kimerült, de burokrepesztés és 11 hosszú óra után megérkezett Lilla lányom!

Szerettem volna enni mikor felvittek a gyermekágyra, de lekéstem a reggelit, kekszet adtak!!

Nem bírtam csak késő este felkelni, sok vért veszítettem, sápadt voltam és szédültem.

Ha nincs bent a keresztanyám ( aki kórházi dolgozó), és nem hoz nekem kacsát, akkor...

Szóval ennyit az ott dolgozókról, és kb. ennyit is segítettek, már majdnem mellgyulladással jöttem haza, amit itthon kb. 1 hónap alatt sikerült rendbehozni, mire minden csomót sikerült rendesen kimaszírozni.

A dokim rendes volt, bár a felszívódó nem szívódott fel, 3 hét után begyulladt, szörnyen fájt úgy a varratszedés.

Ennek már lassan 1 éve, az élmény halványul, és most tervezzük a második babánkat!

Mire nem képesek a NŐK!

első indított,20 éves voltam...nagyon nehéz

második 8 évre rá,...20 perc..eufória..

mindkettőt imádom

Rossz!

Az orvosom kikapcsolta a telefonját nem lehetett elérni,viszont nem mertem máshoz bemenni.

2 napig vajúdtam egyedül.

Mindenki viccelődött az orvossal?

A fájások közben csak káromkodni van kedve az embernek, biztos, hogy szültetek?

A szülésznő (fogadott) nagyon rendes volt, szinte végig bent volt velem. A szülész az ügyeletes orvos volt, mert annyira túlhordtam, hogy az én dokim elment szabira. Ő is nagyon rendes volt, igaz, nem sokat láttam. A többi orvos is nagyon segítőkész volt.

Maga a szülés horror volt. Nagyon lassan tágultam, az első fájásom fél óra hosszú volt, nekem nem volt benne semmi ritmika, egy-két perc volt, amikor nem fájt. Pedig vártam, hogy 5, 3, 2 perces fájásaim legyenek, de nem így volt, az egész szülés egy szünet nélküli véget nem érő fájás volt. Végig hánytam és ment a hasam. Végül császár lett a vége, már jöttek a tolófájások, de a baba feje még mindig nem illeszkedet. Altatásban végezték, mert nem hatott az érzéstelenítő. Az altatásból is rosszul ébredtem. Összesen 13 órát vajúdtam. Akkor azt mondtam, hogy én biztos, hogy nem szülök többet, olyan borzalmas volt.

Most már így fél év távlatából azt mondom, ha úgy alakul, bevállalok még egy gyereket, nem számít mennyire fáj, ez így utólag már lényegtelennek tűnik.

Jó emlék. Minden tekintetben. Még így is, hogy 14 órán át kaptam az oxitocint és sajnos a végén császározni kellett.

A férjem hatalmas pozitív csalódást okozott. A babánk pedig egy csoda. Fogadott dokim volt és nagyon elégedett voltam vele. A szülésznők( 2 is volt) hihetetlenül normálisak és segítőkészek voltak.

Mikor túl lettem rajta egyszerre voltam boldog és picit szomorú. tudtam, hogy vége egy csodálatos időszaknak, a terhességemnek, de messze alul maradt attól az örömtől, amit azóta is érzek. Ha tehetném sok-sok gyermeket szülnék még!!!!