Meddig tart még a rossz érzés a császárom miatt?

Ne rágódj rajta nem érdemes.Biztosan a babád és a Te érdekeid egészségetek megóvása érdekében történt a császár.

Én is ezt érzem még néha egyébként,pedig tudom,hogy mindent megtettem a normál sima szülésért.Én szerencsére az elsőt simán szültem,életem legszebb élménye marad.De a második és a harmadik császárosok lettek sajnos.Pedig az első császárom után is sima szülésre készültem,de nem jött össze.Minden esetre megszenvedtem velük sokkal jobban mint a sima szülésemmel,pedig vele reggel 4-kor ébredtem fájásokra,és éjfél előtt lett meg,tehát nem volt rövid a vajúdás.

Örülj,hogy egészségesek maradtatok mindketten,én is ezt teszem.Tudom,ha nem császároznak meg az életünkbe kerülhetett volna.Így bűntudatom nincsen,de a rossz érzés megmarad.Mást nem lehet tenni,mint elfogadni,hogy így volt.Egyébként ha 1 császárod volt még szülhetsz simán is akár.

Boldog babázást,üdv

Teljesen megértelek, de igaza van a 2.válaszolónak is, bár én(mi), nem tudhatjuk milyen is az.

Túlhordtam kisfiam, (8hós) ultrahangon modták, hogy már szülni kéne, alig van magzatvizem, a méhlegpényem is az utcsó stádiumban, dokim mondta ok. egy hetet ad, mindent megtettem, forró vízbe ültem, kirándultunk, lépcsőztem, fűszereset ettem, a sex maradt csak ki, mert férjem nem akarta.

Nagyon vártama vajúdást, még ha fáj is, hogy a kanapét kelljen harapnom, de semmi, a méhszájam semmit sem tágult.

Bementünk a kórházba, kaptam beöntést, aztán oxitocin infúzióra kötöttek, mégcsak nem is járkálhattam.

Babám szívhangja tarhi lett, azonnal toltak a műtőbe és altattak, de még ott is volt jó élményem, az aneszteziológus kiabált a dokinak, hogy dr.úr ne vágjon még ébren van. Senkinek sem kívánom azt amit éreztem akkor, DE TÚL VAGYOK RAJTA. Megláttam a fiamat mikor már magamnál voltan, azóta is harmóniában élünk, az Ő élete forgott kockán, Ő a mindenem, és ha szeretne kistestvért lesz nekik, pedig nagyon fájt a sebem, de Ő ÉRTE bármire képes lennék...

Te is örülj gyönyörű babádnak, és gratulálok anyuka, vagy így, vagy úgy megszülettetek...

puszi Nektek

22,05-nek.

Képzeld engem fel is vágtak úgy,hogy éreztem a második császáromnál.Nem hatott a gerinc érzéstelenítő,az altatástól meg nagyon féltem,mert már 2x voltam altatva és nagyon rosszul voltam utána.(Első császáromnál úgy voltam én is,hogy nem akartam aludni,aztán kicsit nagy adagot kaptam,hogy kiüssenek végre).Össze-vissza csipkedtek,de csak éreztem mindent,nem akart hatni.Mondtam a dokinak,hogy vágjon csak majd jelzem ha érzem.Hát éreztem,mondhatom marha jó volt.De nagyon gyorsan elaltattak.

1 voltam.

09,39,én nagyjából egyet értek veled.Hogy miért pontoznak le ezen az oldalon az pedig sokszor rejtély,de nem is hiszem,hogy számít.Nekem is volt 2 császárom sajnos,és szültem egyet simán.Az első szülésem volt sima,és életem legszebb legcsodásabb élménye marad mindig,pedig hosszú volt a vajúdás.Én azt mondom,hogy nagyszerű találmány a császár,és kell is élni vele ha az anya vagy a baba életét egészségét kell menteni megóvni.De,szerintem ennyi,erre való és nem arra,hogy nyafka kényeskedő kismamik divatból kényelemből kérhessék.Ez igenis elítélendő,mert mindenki tudja aki kicsit is felvilágosult a témában,hogy a természetes szülésnél nem lehet jobb a császár sem a babának sem a mamának ha minden rendben van.És nem normális dolog császárra készülni,ha menne simán is,plussz sokkal magasabb a kockázat bármilyen szövődményre mind az anyánál mind a babánál mint sima szülésnél.Nekem sajnos volt szerencsém ezt megtapasztalni az első császárom után,még egy év múlva sem jöttem helyre,szörnyű rosszul voltam.Én az első császárom után is sima szülésre készültem,csak sajnos olyan rosszul lett 18 óra után a babám,hogy ki kellett venni.Nem hibáztatom magam,örülök,hogy volt ez a lehetőség és mindketten egészségesek maradtunk.De bennem is maradtak rossz érzések ettől függetlenül,hogy miért nem sikerült természetes módon szülnöm.Egyébként nálam is az elsőt a 42-ik hét végén indították teljesen zárt és éretlen méhszájjal,de már annyira mekoniumos volt a magzatvíz,hogy olyan volt mint a spenót még sűrűségre is.

A másodikkal fájásokkal indult 41 hetesen,1 ujjnyi volt a méhszáj a baba fent...stb...szóval nem volt sok esélyünk a normál szülésre.Ennek ellenére Ő majdnem meglett simán,csak elfordult a szülőágyon már amikor szinte teljesen kinyílt a méhszáj,és rosszul lett ezért kivették.

Hát én nagyon sajnálom még mindig,hogy nem úgy lett,de nem vagyok depis miatta.Tudok örülni a szép egészséges gyerekeimnek,mert ez számít.Szerintem egyik dolog sem nevezhető normálisnak,sem az amikor minden ok nélkül császárt akar valaki,sem az amikor annyira simán akar szülni,hogy kockáztatja a babáját saját magát.Úgy legyen meg a baba,hogy mindketten biztosan egészségesek maradjanak a mamával együtt.