Volt már bennetek rossz érzés amiatt, hogy a barátnőitekkel mások a nevelési elveitek?
A történet: a legjobb barátnőmmel hosszú évekig felhőtlen volt a kapcsolatunk, amíg nem születtek meg a babáink (most 6-8 hónaposak). Ő túlféltő, túlaggódó, görcsös, nagyon szorongó anyuka lett (saját bevallása szerint is + több családtagja is ezt állítja). Alapból én is izgulós, aggódó típus vagyok, de a gyereknevelésnél tudatosan visszafogom magam, lazább vagyok (nem laza vagy felelőtlen, csak magamhoz képest lazább), nem figyelem nagyítóval a gyereket és ha probléma adódik, a megoldásra koncentrálok, igyekszem biztosítani az önállóságát és nem 100%-ban alárendelni a napjaimat neki (pl. vezetem a háztartást, vele együtt tömegközlekedek, eljárkálunk itthonról ügyintézni stb.). Ő nem ilyen.
Ez nem is lenne baj, mert mindenkinek jogában áll eldönteni, hogyan szeretne élni, gyereket nevelni.
Ami viszont számomra probléma: ő állandóan igyekszik "paráztatni" engem, aprólékosan kikérdez dolgokról (szoptatás, fogzás, mozgásfejlődés), és minden alkalommal van egy olyan megjegyzése, amin aztán napokig rágódok. Néha nem tudom eldönteni, én vagyok -e túl érzékeny, vagy ez már az a pont, amikor felszínesebbre kellene venni a kapcsolatot.
Nálatok is volt már hasonló probléma régi barátnőkkel a gyerekvállalás után?
válasza:
válasza:Nem csak rossz érzés volt, hanem van olyan, akivel már nem is találkozunk, annyira mások a nevelési elveink. Egyszerűen nem bírtunk már kommunikálni egymással, így meg nincs értelme.
Próbálom inkább olyanokkal körülvenni magamat (magunkat), akivel én is jól érzem magamat és a gyerekeink is szeretik egymást.
Figyelj, nyugodtan mondd meg a barátnődnek, hogy ne paráztasson téged, mert téged ez meg az nem érdekel olyan mértékben, mint őt. Beszéljétek meg, nehogy a sok éves barátság kárára menjen a sok különbség. A megjegyzéseire nyugodtan válaszolj, ne rágódj rajta. Például ha azt mondja neked, hogy egy 7 hónapos babának már kell gurulni, a tied pedig nem gurul, válaszold vissza, hogy nem fog így maradni, vagy bármi. Ne rágódj a szavain, hanem beszéld meg vele.
válasza:Nekem is van olyan barátnőm, akivel más a nevelési stílusunk. Szerintem jó, érdekesnek tartom, hogy ő miért gondolkodik másképp, jó meghallgatni az ő nézőpontját is.
Mi mondjuk nem szólunk bele egymás dolgaiba és nem paráztatjuk a másikat, de ez csak intelligencia kérdése, hogy tiszteletben tartjuk a másik elveit.
Igen, én is gondoltam már rá, hogy nem szabad tovább húznom, beszélnünk kell ezekről. Főleg, hogy mi lesz később, ha már nagyobbak lesznek a gyerekek, tanulni fognak és egyre több olyan dolguk lesz, amit össze lehet hasonlítgatni és versengésre ad okot. (Annyiban jó a helyzet, hogy más neműek a gyerekek!)
Attól félek, ha kinyitom a számat, abból végleges összeveszés lesz, hiába igyekszem kulturáltan előadni....
válasza:Igen, intelligencia kérdése mások elvét tiszteletben tartani, ebben igazad van, kedves 3. válaszoló, de nekem némelyik elvet nem vett be a gyomrom:
pl kivenni a kisbabát az autópályán a bébihordozóból, vagy percenként szájbaverni a gyereket, mert dacol, vagy
kiröhögni az enyémet, mert az övé megharapta :( :( :(
válasza: válasza: válasza:Hát kedves kérdező mintha az én történetemet írtad volna le!
Az én barátnőm is paramami de az extrábbik fajtából!Konkrétan 1 éves koráig ki se mozdultak a babájával a lakásból annyira féltette,azt mondanom sem kell,hogy a gyerek minden hónapban legalább két hetet beteg....no komment!
Én meg a fiammal mindíg mentem már 4 hónaposan babaúszásra jártunk,rengeteget csavargunk stb.Csomószor hívtam jöjjenek velünk ide-oda de ő mindíg valami fals dumával lerázott!
Azon kívül nekem is olyan sokat beszólogatott ami már igen-igen sértő volt számomra,hogy szép lassan le is építettem ezt a barátnőt!
Sajnálom mert azt hittem,hogy szinte egyszerre lettünk anyukák és,hogy sok közös babás programot fogunk együtt csinálni de mikor már azon vettem észre magam,hogy gyomoridegem van mielőtt vele találkozok akkor már úgy gondoltam nekem erre nincs szükségem!
Azóta másik két anyukával összejárunk heti szinten,egyidősek a gyerekeink de velük sokkal jobb,nem szólógatnak be,nem kritizálnak,nem néznek le hanem nagyon is egy hullámhosszon vagyunk!
Azt gondolom,hogyha téged is nagyon zavar beszéld meg vele,hogy téged mi bánt(én is elmondtam anno az én barátnőmnek de csak én lettem a szemét)és ha akkor sem változik semmi akkor én leépíteném!
Az ilyen akkor nem is volt soha barátnő!
Írj még ha van kérdésed!
Akár privit!
Kedves utolsó! Pont attól félek, ami nálatok is történt, hogy én leszek a szemét és vége a barátságnak. Azt viszont nagyon sajnálnám, mert emberként szeretem őt, de sajnos nem ismerek rá a régi énjére. Azért is bánt, mert a többi kisbabás régi barátnőmmel változatlanok a dolgok, csak pont vele nem vagyunk egy hullámhosszon, pedig ő áll(t) hozzám legközelebb. (A barátnőim külön társaság, nem járnak össze.)
Kedves utolsó előtti! Teljesen igazad van, tényleg fél, hogy lemarad!Ezt érzékelem és nagyon sokat próbáltam őt nyugtatgatni, segíteni, hogy ne görcsöljön be felesleges aggodalmakon. Az ő babája makk egészséges, a mienknek sajnos voltak problémái (mára nagyrészt megoldódtak), mégis én támogattam őt, soha eszembe sem jutott irigykedni emiatt. Ő viszont a "másiknak nehogy jobb legyen" szemléletet tükrözi, és pl. mindig azt mondja, könnyű nekem, mert lányom van (ez szerinte már újszülött korban is könnyebbé tette a dolgomat). A többi példát nem sorolom fel, maga a mentalitás a lényeg és hogy értelmetlen dolgokban összehasonlítja a 2 gyereket. Hozzáteszem, neki a szomszédban lakik az édesanyja, aki nyugdíjasként főz-mos-takarít náluk, nekem 300 km-re lakik a családom+anyósom is, magamra vagyok utalva, így kénytelen vagyok a gyerekkel együtt mozogni, ami szerinte lazaság. Tényleg nincs kire hagyjam, neki ezt az életvitelt kell megszokni. Szóval engem nem az bánt, hogy aggódik a saját gyereke miatt (azt meg is értem), hanem hogy engem lehúz és kérés nélkül ijesztget (pl. majd meglátom, ezzel vagy azzal mennyit fogok szenvedni, az, hogy most nem sírós a babám, semmit nem jelent, mert majd ez meg az meg amaz jön úgyis. Ezt 1 hetes kora óta mondogatta, mikor örültem, hogy a baba nem üvöltött egész nap-akkor ő még terhes volt-, alig éltem (akkor is egyedül voltam és a férjem miatt muszáj volt a háztartást is vinni, amúgy császárom volt), és folyamatosan riogatott, hogy x dologban miért nem fog úgysem megmaradni a jó helyzet.
Talán ezt nem tudom megbocsátani neki, hogy pont a szülés utáni érzelmileg is káoszos időkben nem állt mellettem, mindamellett meg pont akkor derültek ki a babánkkal kapcs. problémák is, ő arra is rátett egy lapáttal (pl. tudom ugye, hogy x dolgot örökölheti tőlünk, és majd amiatt is hordhatjuk orvoshoz).
Attól félek, hogy az ezek miatti rossz érzés soha nem fog eltűnni belőlem, hiába is próbálok vele beszélni.
Köszi, hogy leírtátok a véleményeteket, saját történeteteket, ezek szerint sajnos nem egyedülálló a mi példánk. Remélem, pozitívan fogom tudni zárni ezt a helyzetet.
válasza:utolsó vagyok!
Hát tényleg mintha az én történetemet írnád!
Az én barátnőm is ilyen"hogyha neki s jó akkor nehogy másnak jó legyen"alapon szólogatott be nekem!
Pl:Majd nem fogja a fiad átaludni az éjszakát ha jönnek a fogai-merthogy az ő 7 hónappal idősebb babája még nem aludta át az éjszakát mikor az én 6 hósom átaludta!Mellesleg megjegyzem,hogy sztem semmi baj azzal,hogy az ővé nem alussza át!Az egyik baba ilyen a másik olyan,nem egyformák és én ebből soha nem csináltam versenyt!
Akkor az ő babájuk mozgásialg le volt egy kicsit maradva ami szintén nem baj csak amikor láttam a szúró tekintetete meg a sárga írígységet az arcán mikor az én babám meg viszonylag korán csinált valamit akkor nagyon de nagyon felhúztam magam mert egy "barátnő"hogy lehet írigy ahelyett hogy örülnénk más boldogságának!
meg még sosorlhatnám estig a beszólásait de most nem rólam hanem rólad van szó!Én úgy éreztem,hogy nekem erre nincs szükségem!Csalódtam én is mert előtte nagyon jóban voltunk,nagyon sokat buliztunk együtt,nyaralni is voltunk együtt,osztálytársak is voltunk gimiben egyszóval nem újkeletű barátság volt!De szerintem teljesen kifordult magából és erre az "új"barátnőre nem volt szükségem!mellesleg jegyzem meg,hogy más barátaink is igen-igen elpártoltak tőlük!
Hát kedves kérdező a te eseted sem egyszerű!A szülés után lelkileg segíteni KELLETTvolna nekd nem pedig csesztetni,beszólogatni!
Szerintem üljetek le,próbáld meg higgadtan elmondani neki,hogy téged mi bánt,ha fel kapja a vízet akkor sajna ez a barátság nem ér ennyit!ha meg megérti akkor hátha ugyanott folytathatjátok a barátságot ahol a szülés előtt!
Kívánom,hogy így legyen!
Üdv
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!