Volt már bennetek rossz érzés amiatt, hogy a barátnőitekkel mások a nevelési elveitek?

A történet: a legjobb barátnőmmel hosszú évekig felhőtlen volt a kapcsolatunk, amíg nem születtek meg a babáink (most 6-8 hónaposak). Ő túlféltő, túlaggódó, görcsös, nagyon szorongó anyuka lett (saját bevallása szerint is + több családtagja is ezt állítja). Alapból én is izgulós, aggódó típus vagyok, de a gyereknevelésnél tudatosan visszafogom magam, lazább vagyok (nem laza vagy felelőtlen, csak magamhoz képest lazább), nem figyelem nagyítóval a gyereket és ha probléma adódik, a megoldásra koncentrálok, igyekszem biztosítani az önállóságát és nem 100%-ban alárendelni a napjaimat neki (pl. vezetem a háztartást, vele együtt tömegközlekedek, eljárkálunk itthonról ügyintézni stb.). Ő nem ilyen.

Ez nem is lenne baj, mert mindenkinek jogában áll eldönteni, hogyan szeretne élni, gyereket nevelni.

Ami viszont számomra probléma: ő állandóan igyekszik "paráztatni" engem, aprólékosan kikérdez dolgokról (szoptatás, fogzás, mozgásfejlődés), és minden alkalommal van egy olyan megjegyzése, amin aztán napokig rágódok. Néha nem tudom eldönteni, én vagyok -e túl érzékeny, vagy ez már az a pont, amikor felszínesebbre kellene venni a kapcsolatot.

Nálatok is volt már hasonló probléma régi barátnőkkel a gyerekvállalás után?