Előfordul köztetek, hogy azért nem vállal valaki 2. babát, hogy az 1. -nek "ne legyen rossz (abb) "?

Szia!

Fiam 7 hónapos. Szeretnénk még egy babát kb. 1 év múlva. Egyre többet jár ez a gondolat a fejemben, amit leírtál. És az a gáz, hogy hónapról-hónapra egyenes arányban erősödik bennem ez az érzés és a szeretet a kisfiam iránt...

Én úgy gondolom, hogy nem tudom megosztani azt a szeretetet, amit érzek most. DE a több gyerekes anyukák mind olyasmiről írnak, hogy nem megoszlik a szeretet, hanem duplázódik. El sem tudom képzelni, de kipróbáljuk! :)

Nem gondoltam erre. Inkább arra, hogy neki is jobb lesz, mert lesz egy játszótársa. Persze csak akkor, ha nincs túl nagy korkülönbség köztük. A lányom most 4 éves, a fiam 2. Verekednek néha, persze, de azért szeretik is egymást. A lányomtól szoktam kérdezni, hogy örülsz-e, hogy neked van testvéred, és mindig azt mondja, hogy igen. Ha sír a kicsi, akkor mindig jön nagy aggódva, hogy anya, vigasztald meg, mert sír.

A szeretet tényleg duplázódik, és rám soha nem volt féltékeny a lányom. A játékaira már inkább, de az más kérdés.

Amúgy meg felnőttként is könnyebben kezeli a társas kapcsolatokat, ha nem egykeként nőtt fel. Szerintem ez ne tartson vissza. Inkább előnye származik belőle, mint hátránya.

Én 5 évet vártam második babával, először úgy voltunk hogy nekünk csak egy lesz és neki megadunk mindent amit tudunk. Aztán belém bújt a gondolat, hogy milyen jó lenne mégiscsak egy kislány a fiam mellé. Na ez nem sikerült mert megint fiam lett, de nem bánom sose bántam. Amióta megszületett az első perctől tudom egyformán szeretni őket, sőt még sokkal jobban figyelek a nagyra mint eddig. A picibe meg egyenesen szerelmes vagyok. Olyan mintha mindig is velünk lett volna, mintha most lenne a család kerek egész. És jó érzés tudni ha majd mi már nem leszünk ők majd ott lesznek egymásnak.ehhez már csak az kell hogy ugyanilyen szeretetben tudjuk őket tovább nevelni.

Ugyanakkor anyagilag már 3. gyerek nem férne bele,mert azért ezt is meg kell fontolni szerintem

Szia, nem olvastam a kommenteket, lehet már írta ezt valaki. Én ugyanígy vagyok, ahogy most te. Van egy tündéri 14 hónapos csodás kisfiam, és én Hellp-szindrómával szültem. Nagyon nehezen tettem túl magam rajta, de végül sikerült. Most úgy érzem, hogy lassan jöhetne a tesó, talán a fiamnak is most lenne a legidőszerűbb, talán a kis korkülönbséggel igazi kis barátok lehetnének, játszanának együtt, rengeteg csodás élmény közepette nőnének fel, amit csak egymástól kaphatnak meg,tőlem és az édesapjától nem (én késői gyerek vagyok, a testvéreim sokkal idősebbek és a "szakadék" nagyon nehezen tűnt el köztem és a nagyobb testvéreim között, úgyhogy ismerem az érzést, magamról és a családomból kiindulva).

DE! és itt jön az a bizonyos hatalmas DE! Sajnos amikor a pénztárcánkba nézek rájövök, hogy ugyan lejár nemsokára a hitelünk, de ha arra gondolok, hogy a kormány benzint-áfát-emel, családi pótlékot fagyaszt be, elveszi az adójóváírásunkat, ingatlanadó kivetésére készül, bármikor megszűnhet a munkahelyünk, megtakarításunk és erős családi hátterünk pedig vészhelyzet esetére nincs, akkor sajnos azt kell, hogy mondjam, most nem tudnánk testvért vállalni. Csak a tüzelőre két hónapot kellett gyűjtenünk a gyerkőc mellett, hó végén már nagyon üres a kassza minden hónapban, pedig becsületesen dolgozó normális emberek vagyunk, tanultunk, 28 éves létemre 10 év munkaviszonyom van, a párom ugyanígy...de sajnos most mi is ott tartunk, hogy ilyen bizonytalan helyzetben nem tudunk még egy babát vállalni, ha a szívünk mást is diktál :-( És ez minden áldott nap itt van velünk a kis családunkban, minden nap gondolunk rá...