Anyukák! Szülés után fel kellett dolgoznotok magatokban a "szétválást"?

Hidd el,nem lesz időd ilyenen gondolkodni,másrészt meg csupán csak annyiról van szó,hogy nem bent hanem kint lesz a baba.

eggyetértek az első valaszoloval,de..mikor megfigyelésen leszel(2óra) még a szülőszobán''az még rossz lesz nélküle''kezed akaratlanul is hasadon,nálam ugy éreztem minta még bent mocorogna..ez az időszak ami megvisel,de aztán ahogy kezedbe adják márcsak csak ő van...és a ,,kintiért,, aggodsz.Több gyermekes anyuka

Én 38 hetes vagyok. Nem hiszem, hogy lelkileg ez megviselne. Sőt, inkább már nagyon szeretném megölelni, puszilgatni. Inkább az lesz fura, hogy nem mocorog "senki" a pocakomban. Ezt az érzést nagyon imádom, számomra sosem volt kellemetlen érzés. :)

nem

nem, alig vártam már, hogy kint legyen. Én pont a terhesség alatt éreztem, hogy úgy nem tudom megvédeni.

Terhesen azt hittem, nagyon meg fog viselni az elválás. Nem így volt. Más viselt meg, depis lettem pár hétre. Pont nem gondoltam arra, milyen volt a várandósság, fel kellett dolgoznom, hogy milyen volt a szülés és a szoptatás kezdete. Mostanában kezd hiányozni a várandósság, alig várom, hogy újra átéljem. Fél éves a kisfiam.

Minden időszaknak megvan a maga szépsége, és minden időszak eljön egyszer és véget is ér egyszer. Bent nem maradhat a babád mert akkor nem tudna egészségesen tovább fejlődni, viszont itt kint a világban nagyon sok izgalmas dolog várrá és rád is. A most pocakban nem láthatod a mosolyát, nem hallhatod a hangját, nem érintheted a bőrét, nem táplálhatod a melledből, nem érezheted az illatát. Még csak most jön a neheze és talán 8 hét múlva már te is várni fogod, hogy külön váljatok. Nekem egyébként pont ellenkező érzéseim voltak, szerettem a kisbabámat természtesen, de én már nagyon vártam hogy külön létezzünk. Én terhesen és első hónapban igazából csak agyban szerettem őt, de nem voltak túl erős érzéseim miatta. (hozzáteszem volt vetélésem előtte ami nagyon megviselt) Amikor megszületett utána kezdtem el szívből szeretni, 3 hónaposan szerettem meg igazán és azóta napról napra egyre jobban szeretem és már 7 hónapos, de még mindig van, hogy ránézek és elsírom magam mert annyira szeretem.

Én örültem, hogy kint volt, terhesség alatt mindenfélétől paráztam, nem éreztem ürességet egyáltalán.

Nem. Jobban éreztem őt és magam is, mikor megszületett és megnyugtatóbb is volt.

Szerettem terhes lenni es igy visszagndlva gondtaln idoszak volt, amikor elvezhettem, hogy korulrajongnak, de megis jobb, hogy itt van a babam. Jo ismerkedni vele es igy ugy erzem, tobbet tehetek erte. Ugyhogy egyaltalan nem viselt meg az elvalas.