Császár után van lehetőség arra, hogy a baba velem legyen?

Hát császár után 12 órán át még tuti nem kaphatod meg, mert fel sem kelhetsz. De nálunk már a megőrzőben odahozta a nővér, vagy ha apuka benn van ő foghatja, odaviheti az anyukának, akár szoptatni is lehet. Majd másnap mi akkor kaptuk meg, amikor elég erősnek éreztük magunkat, az volt a feltétel, hogy el tudjunk sétálni a folyosó végéig, és vissza, anélkül, hogy rosszul legyünk. Ha ez sikerült odaadták a babát. Onnantól kezdve csak fürdetni vitték el, meg vizsgálatokra. Ha le akartad adni, hogy pihenhess, akkor a csecsemősök csak berakták egy kocsiba, és ott hagyták sírni, amíg vissza nem mentél érte. Éjszakára azt mondták, hogy senki nem viheti leadni a gyereket, de azért párezerért mégis meg lehetett oldani. Én jól viseltem a császárt, de a szobatársam nem. Segítettem neki, ha kellett, vittem neki az ebédet, ha megette kivittem a tálcát, ha leesett valamije felvettem, ha kibotorkált a mosdóba bennmaradtam a babákkal. Persze egymást babájához soha nem nyúltunk, ez amolyan íratlan, kimondatlan szabály volt közöttünk. Mivel nekem már másnap nem voltak fájdalmaim, nem okozott gondot, hogy elvigyem a pelenkázóig a babát, vagy ha végzett a szopizással, felkeljek, beletegyem a kiságyba. Viszont a szobatársamnak nem nagyon mentek a dolgok, így ő egész nap maga mellett tartotta a babát, ha sírt akkor elkezdte szoptatni, pelenkázást is az ágyon csinálta, és amivel nem értettem egyet de persze nem szóltam, az, hogy vele aludt. Azon imádkoztam csak rá ne feküdjön szegény babára. :) A babák persze mindig felkeltették egymást, így éjjelente én kivittem sétálni a folyosóra, ott jó levegő volt, csendben volt, hogy a szobatársam tudjon pihenni.

Egy szó mint száz, az is megoldja, aki nehezen viseli, csecsemősök nélkül is. :)