Félek a császártól, kapok egy kis bátorítást?

Pedig már ez lesz a 3., az elsőnél altattak, mert sürgősségi volt, megijedni sem volt időm, a 2. érzéstelenítéssel kezdődött, altatás lett belőle, mert nem találták el azt a pontot, de még éber állapotomban megkezdték a műtétet, mindent éreztem. Most új dokim van, aki megígérte, csak akkor kezdi el, ha tuti nem érzek semmit, de maga a tudat, hogy észnél vagyok, de felvágva, szerintem tuti szívrohamot kapok. Már nagyon közeledik az idő. Próbálom győzködni magam, hogy a babáért mindent, de nem sok sikerrel. Ami utána van, az engem nem érdekel, maga a műtét, amitől félek nagyon.