Mitt tett a ferjed mikor beindult a szules?

41 hétre szültem, de már 38-tól mellettem volt szinte minden percben, azt sem tudta, mit segítsen, mit csináljon. Igaz, a szülőszobába nem engedtem be, ez az én döntésem volt, Ő jött volna kézzel-lábbal.

Amikor kezdődtek a fájások, a férjem írta, hogy milyen gyakran jönnek. 10 perc, 8 perc...majd már 4 percenként. Ekkor kezdett el noszogatni, hogy indulni kellene a kórházba. Én még kicsit tiltakoztam, hogy jó nekem itthon, aztán szerencsére beadtam a derekam, hogy menjünk. :) Pedig tudtam, hogy menni kell, csak olyan nehéz volt... Vicces így utólag.

Én éjjel fél egykor kizabáltam a hűtőszekrényt, aztán pontban kettőkor pukkanást éreztem, elfolyt a magzatvíz. Mozdulni sem mertem, gondolkodtam, hogy ez most tuti az? Aztán 2:05-kor kénytelen voltam megmozdulni, akkor jött az első fájásom. És a víz is akkor folyt konkrétan ki. Vártam még kicsit, 2:10-kor a következő, 2:15-kor megint. Akkor ráztam fel a párom, hogy 'Apa, kelj fel, megyünk szülni.' Először üveges szemekkel bámult rám, azt sem tudta, hol van, aztán mondtam, hogy 'nem viccelek, elfolyt a magzatvíz'. Akkor kipattant az ágyból, én elmentem lefürdeni, telefonáltam anyámnak, párom fel-le járkált, mint a bolondgomba. Utólag kérdeztem, nem pánikolt-e akkor, azt mondta, nem, mert én sem futkoztam visítva körbe-körbe. 5:45-re lett meg a kislányunk. Amikor még bejött párom a figyelőbe, halottsápadt volt, hideg verejték verte és remegett a térde. Szülés előtt beszélgettünk apás szülésről, de függőben maradt, akkor pedig már nem volt idő megbeszélni, kint maradt. Jobb is, mert neki kellett volna sürgősségi ellátás, vér láttán ájul! :D

Én már akkor egy hete bent voltam a kórházban. Összevarrták a méhszájam, mert kinyílt, és hiába mondtam a dokinak, hogy húzózárat tegyen rá, vagy tépőzárat, ne kelljen vele szórakozni legközelebb, nem akarta. :))) Igaza volt, azóta sem tudok teherbe esni, pedig próbálkoztunk. Na de kissé eltértem. Szóval bent voltam a kórházban. (már nem voltak varratok, mert mikor beutaltak, kiszedték, hogy megszülök, na persze.....) Délután szóltam a dokinak, hogy ma akció lesz, menjünk csak NST-re. A nővérke persze rosszul rakta fel a tappancsokat, azt mondta, nincs fájás, hát megmutattam neki, hogy hova kell helyezni, érdekes módon rögtön mérni kezdett. :)) A doki ekkor burkot akart repeszteni. Mondtam neki, hogy a férjem nélkül ugyan nem fog, és bementem a szobába. Felhívtam a férjemet, aki éjszakai műszakba készült a pékségbe. Ragaszkodott hozzá, hogy akkor szóljak, ha 5 percesek lesznek a fájások. Na akkor már magamból kikelve, hogy mi van itt ma mindenki hülye? Vagy most azonnal bejössz, vagy be se gyere egyáltalán, majd küldök egy sms-t felszólalással letettem a telefont. Rá pár percre hív, hogy összebalhézott a főnökével, nem akarja elengedni, mondván nem is fogok szülni (na persze ő aztán tudja) Menjen csak dolgozni, szal már nem biztos, hogy lesz munkahelye, de jön. A főnök állítólag érdeklődött a kórháznál, hogy lesz-e nálam valaki, de persze nem adtak neki felvilágosítást. Felhívtam a főnökét is a férjemnek, hogy mégis mit képzel, majd heti 2x el fogom játszani, hogy éppen szülök? Közben el.el akadtak a szavaim a fájásoktól, de engem nem zavart, csak mondtam neki a magamét. Hogy nő létére ritka nagy barom, hogy nem tudja, hogy mennek ezek a dolgok, mégis mi a fenét képzel magáról. Ő meghallgatott, majd valószínüleg úgy döntött, hogy mégiscsak szülök éppen, mert mint később kiderült mégsem rúgta ki a férjem, sőt, dupla kispapai szabit kapott. Beért életem párja a kórházba, na akkor megengedtem a dokinak, hogy burkot repesszen, meg megvizsgáljon. Utána eltűntem szépen. Nem találtak. Egyszer csak kimentem a szülőszobába, hogy most már jön a gyerek. A doki pont enni akart egy szenyót, hát nem jött neki össze, csak hitetlenkedett, hogy ő bizony már pár éve praktizál, de ilyet még nem látott, hogy egy kismama csak úgy eltűnjön, és egyszer csak megjelenjen, hogy most már foglalkozhat is vele. Én csak vállat vontam, hogy akkor most már ilyen is volt. És mivel már valóban jöttek a tolófájások, már nem volt sok hátra. Ez persze bőven elég volt a férjemnek, és az orvosomnak, hogy megbeszéljék a hétvégi programjukat... no komment. Szóval elég balhés szülésem volt, de legalább nem tudtam a fájásokra figyelni. Életem párja pedig utána csak annyit mondott, hogy máskor hallgatni fog rám, mert erről kár lett volna lemaradni egy hülye munka miatt.

Nekem hajnal 1-kor ment el a magzatvizem, ő kipattant az ágyból, és magára kapott nadrágot, pólót és már az ajtóban állt, hogy indulhassunk. Azért a kórházban már kicsit csökkent a tettvágy, mert vagy hülye vicceket mesélt, vagy szundikált a sarokban, mivel 7 órát vajúdtam. Másnap csak dél körül jött be, mert hogy annyira elfáradt, és aludnia kellett.

7es,hova tüntél el?

Mikor éjjel 1-kor felébresztettem a párom,hogy menni kell, azt mondta:biztos? ne menjünk be potyára! Erre én mondtam neki,hogy inkább küldjenek haza,mint ithon szüljek meg. Rögtön 3 perces fájásaim lettek, próbáltam felöltözni,de mindig csak 1 ruhadarabot sikerült felvennem és már jött egy újabb fájás,kapaszkodtam a szekrénybe,erre ő beszólt nekem,hogy közben azért öltözzek már! Másfél óra múlva már megvolt a lányunk,mikor hasamra tették a babát,az volt az első mondata: na hazamegyek,megszerelem a wc ülőkét,amit eltörtél,amikor ráültél vajúdás közben. :)