Még mindig nem vagyok túl a császáron? (magyarázat lent)

Szia!

Az előző kérdésednél velem beszéltél priviben :)

Még mindig ugyanúgy megvan ez a rossz érzésed vagy már kezd enyhülni? Tehát arra gondolok,hogy folyamatosan ezt érzed vagy nem mindig foglalkoztat?

Nekem orvosi segítség nélkül sikerült feldolgoznom,igaz több mint 1 évbe tellett,majdnem 2-be...Pár nap múlva lesz 20 hónapos a fiam és most mondhatom el azt,hogy már nem bánt,hogy császárom lett!Próbálok a jövőbe a nézni!

Iskolába járok,lelkiekben készülök a munkába visszatérésre,viszont titkon remélem,hogy most sikerül természetes úton teherbe esnem (bár már 6 sikertelen hónapon vagyunk túl)...

Próbálj valami célt kitűzni magad elé vagy valami hobbival elterelni a figyelmed a szülésről.És imádjátok egymást a babáddal!Minden percét élvezd ki míg pici,mert nemsokára megnő és jó lesz visszagondolni a pici korra :)

Ha esetleg tudod valamiben segíteni nyugodtan írhatsz privit :)

szerintem 4 hónap még nem nagy idő. egyébként is dolgoznak a hormonok, sokkal érzékenyebbek vagyunk. én azt ajánlom kezdő lépésnek hogy beszélj erről a férjednek.

nekem 3 éves a lányom. sos császár koraszülöttként született. két éves volt mikor bizony még mindig sírtam ha megláttam a gyermekmentőt. no nem a császár miatt sírtam hanem amiket átéltem terhesség, szülés alatt majd szülés után. amikor azt sem tudtam életben marad e? szóval ezzel csak azt akarom írni hogy sok sok idő kell olykor hogy feldolgozzunk valamit. sőt, egy fél évvel ezelőtt is sírtam egy koraszülést mutató filmen! beszélj előbb a családnak, barátaidnak erről. esetleg más császáros anyukával is. s ha úgy látod nem tudsz szabadulni ettől, akkor kérj segítséget orvostól. sok sok éve én terapeutához jártam előző gondommal...

Nem nem tudtad megszülni, hanem nem tudott megszületni hagyományos, mert a körülmények nem voltak megfelelők hozzá. Megmentették az életét. Szerintem nem maradtál le semmiről.

Keress fel egy pszichológust, vagy kineziológust. Ők többet tudnak segíteni.

én is császárral szültem, és büszke vagyok rá!!!!! soha egyetlen pillanatig nem gondolkodtam ilyeneken, bevallom őszintén, nem is értem a probléma lényegét, vagyis értem, csak átérezni nem tudom

a császár nem választás kérdése, és életet ment, mit kell ezen rágódni?

de igaza van az egyik válaszolónak, hogy ez annak a lelki terrornak a következménye amit az ősanyák nyomnak

meg azt gondolom, hogy veled, kedves kérdező nagy tragédia még nem történt az életben (hálaistennek) mert ha történt volna, akkor ilyeneken nem rágódnál, hanem hálát adnál a sorsnak, hogy van egy egészséges babád

3. és 7. válaszoló vagyok.

És Igen,csatlakozom az utolsó válaszolóhoz,büszke vagyok a császáros-szüléseimre!Emelt fővel,higgadtan viseltem minden vele járó(utána járó)fájdalmat,félelmet,a felkelés megpróbáltatásait!

Te is próbáld/próbálj meg más megközelítésből gondolni erre!