Akik már túlestek egy vagy több császáron azok mit éreztek belőle előtte, közben és utána?

Lányom a 35. hétig volt faros, a dokim azt mondta császár lesz. Én ekkor kikészültem, nagyon nem akartam császárt.

Aztán kislányom befordult végül!

Aztán örültem, hogy majd mehet a sima szülés, és de jó lesz. Hát nem lett jó...

Sajnos hiába fordult be a babám, nem akart beindulni a szülés, túlhordtam és már zavaros volt a magzatvíz, ezért megindították a szülést, de nem tágultam, ezért mégis csak császár lett. :(

Érzéstelenítéssel műtöttek. Műtét közben éreztem ahogy vágnak, rángatnak, nyomnak, pakolnak, de persze a fájdalmat nem éreztem.

Nagyon gyors volt az egész, 10 perc alatt kiszedték a lányomat, és utána kb. 20 perc volt míg "összeraktak".

6 óráig nem kelhettem fel utána, de aztán kötelezően felállítottak és elvittek zuhanyozni. Az első felállás szörnyű volt, és a második sem volt épp kellemes, de utána elég hamar belerázódtam a helyzetbe, és hamar regenerálódtam. Az elsőkét nap volt rosszabb.

Ami nekem rossz volt, hogy erős fejfájásom lett műtét után 2-3 napig. Állítólag azért, mert emelgettem a fejem műtét után és nem maradtam vízszintesbe (hát én nem emlékszem, hogy emelgettem volna,de mindegy).

Nem mondom, hogy örültem, hogy császár lett, sőt lelkileg megviselt, de hamar felépültem és nem volt olyan szörnyű, mint valaha is gondoltam volna.

5 nap után volt varratszedés,akkor engedtek ki a kórházból. Otthon már nem igazán éreztem semmit. Persze némelyik mozdulat kellemetlen volt, de semmi komoly.

Most 1 év telt el, és van egy halvány csíkom (a vágásom), ami emlékeztet a dologra, illetve mindent megérzek a vágásnál: a frontokat vagy ha meg fog jönni, és még a peteérést is, amit előtte soha nem éreztem sehol.

Nem kellemes a császár, de nem is kell félni tőle.

Persze jó, ha minden a természetes úton halad, viszont ha szükséges, akkor jó, hogy létezik a császár.

Engem lelkileg megviselt a dolog, de most már tudom, hogy igazából az orromon keresztül is kivehetik a gyereket, csak mindketten legyünk egészségesek.

Babád pedig még bármikor befordulhat! Még van ideje!

Az én fiam végig faros volt, az is maradt, úgyhogy én csak a császárra készültem (nem volt fogadott dokim, első gyerkőc). 2 nappal a kiírt időpont előtt befektettek, hogy ha beindulna a szülés, akkor tudjanak rögtön "intézkedni". Kiírt napon reggel elment a nyákdugó, befektettek szülőszobára, rám a ctg. Fájás semmi, tágulás semmi. Aztán a farfekvést tetézte a drága kisfiam lábtartással, a sarkát tapogatták a dokik. Este negyed 8kor toltak a műtőbe, mikor már beindult a szülés, jöttek a fájások, tágulás semmi.

Amint bevittek a műtőbe, jött is az anesztes, kérdezte, hogy hány kg vagyok, mert az alapján adták be a spinális érzéstelenítőt 2 fájás közben. Felfektettek az asztalra, elém a paraván, rám tették a tapacsokat, meg az ujjamra azt a bigyót, orromhoz az oxigént, elkezdték lemosni a hasam, folyamatosan kérdezték, hogy érzem-e még. Mikor már nem éreztem semmit, akkor elkezdték. Nem éreztem semmit. Az egyik nővér folyamatosan jött és kérdezgetett, hogy hogy vagyok, minden rendben, hamarosan egy nyomást-húzást fogok érezni, ahogy kiveszik a babát (semmit sem éreztem). A dokik beszélgettek, aztán hallottam, hogy mondják, hogy a fiam belekakilt a vízbe (szülőszobán 2szer volt tachicard a szívverése). Aztán megmutatták, a dokik még varrtak, aztán levittek az őrzőbe. Este 20:14kor született meg a fiam, éjjel 1kor ment ki az érzéstelenítő. Na, akkor fájt a hasam nagyon, de kaptam fájdalomcsillapítót az infúzióba. Másnap 8kor kellett felkelnem először, az első nagyon rossz volt, de utána mindig egyre jobb és jobb. Délután már a nővér meglepődött, mikor bejött, hogy ülök az ágyon. Este átkerültem rendes szobába, lassan ment csak a felkelés, de mikor mellettem volt a fiam, minden fájdalmam elmúlt. De komolyan. Az, hogy ott volt mellettem, az volt a legjobb fájdalomcsillapító.

Nekem is faros volt a kisfiam. Már túlhordásban voltunk, és úgy volt, hogy a betöltött 42. héten lesz a műtét. Már bent voltam 1 hete a kórházban, naponta több vizsgálat is volt. A műtétre kiírt előtti napon az nst-n leesett a kisfiam szívhangja, és a doki azt mondta nem várunk többet, azonnal műtő. Még telefonálni sem engedtek. Érzéstelenítettek, de mégis csak annyira emlékszem, hogy egyfolytában sírtam és remegtem. A nővér azt mondta, hogy sokkot kaptam. A következő emlék, hogy felsírt a kisfiam. Az első felkelést soha nem felejtem el, azt hittem kiszakad mindenem és nem élem túl. Iszonyat fájt. A varratszedésig voltak komoly fájdalmaim, aztán már nagyon gyorsan gyógyultam.

1,5 év múlva terhes lettem újra, de elvetéltem. A missed nem sikerült túl jól, kilyukadt a méhem, ezért megint felvágtak és összevarrták a császár hegére keresztben. A műtét és az utána lévő lábadozás ugyanaz, mint a szülés után. Nagyon fájt, de varratszedés után gyorsan gyógyultam.

Pár hónap múlva megfogant a kislányom. Az előzmények miatt Ővele alapból császárra készültünk. 38 hetesen volt a műtét, mert a dokim tartott tőle, hogy a keresztben varrt méhem nem bírja tovább. Ez nagyon szép emlék maradt. Tudtam mi vár rám, fel tudtam készülni lelkileg. Érzéstelenítettek, és nem is éreztem semmit a nyomáson, húzgáláson, rángatáson kívül. Amikor kivették a babát az kellemetlen volt. 24 óráig nem kelhettem fel. Előre rettegtem a már jól ismert első felkelés közbeni fájdalomtól, de az nem jelentkezett. Nem is kellett a nővér segítsége, egyedül keltem fel és mentem ki letusolni. 3 nap múlva már mintha mi sem történt volna úgy közlekedtem és törökülésben szoptattam. Ezen felbuzdulva a dokim megjegyezte, hogy ha gondolom még bevállalhatok egy negyedik műtétet is. :)

Én azt gondolom, hogy lelkileg készülj fel rá, mást úgysem tudsz tenni. Én először nem készültem rá, mert nálunk a faros baba nem egyenlő a császárral.

Első vagyok: nekem is első baba volt, mégis befordult a 32. hét után.

Dokim nekem is elmondta, hogy a 32. hétig kellene befordulnia. Na úgy tűnik az én lányom (és még jó pár baba) nem olvasta az orvosi szakkönyveket. :)

Szia!

Kislányom a 35. hétig faros volt, a 37. héten már nem. Szerintem a 36. hét elején fordult be, mert akkor volt egy furcsa napunk, sok fájdalommal :) Ennek ellenére 16 vajúdás után végül császárral született. Az egy perces fájásoknál már mondták, hogy az lesz, de engem ez egyáltalán nem borított ki, az volt a cél, hogy épen szülessen. Spinális érzéstelenítést kaptam, ez nem gáz, a fájások miatt jelentéktelen kis szúrás volt, utána pár másodperccel pedig deréktól lefelé érzéketlenség. Bevallom, nekem ez akkor a megváltást jelentette, annyira elfáradtam. A műtét alatt az altatós orvos közvetítette, mi történik (én kértem), gyorsan kivették a kislányomat, a műtét alatt csak némi kis nyomást, húzást éreztem. A varrás tart tovább, kb. fél óra. A babát megérinthettem, és még éjjel be is hozták, bár az örzőben bénult lábbal csak megölelni tudtam (este született). Reggel fel kellett kelni, hiába kaptam gyógyszert, kínszenvedés volt. Kb. egy hétig nem tudtam kiegyenesedni. Minden mozdulat fájt. Aztán jött a fejfájás, az érzéstelenítés mellékhatása. 3. napon belövellt a tejem, a lányom is jól szopott, csak a mozgás volt nehéz. De mindent megért :)

A fiam sürgősségi császárral született, mert lassú volt a szívverése. Itt altatást kaptam. Reggel műtöttek, az őrzőben ébredtem, nem tudtam, mi van vele, de megnyugtattak. Kora délután felteltem, lemosakodtam (zuhany), sétáltam pár métert, és megkaptam a babámat, akit fel is tudtam venni. 3. napon belövellt a tej, szopott is. Fájdalom persze volt itt is, de könnyebben viseltem az egészet. Az ijedtséget már kevésbé, ahogy indult...

De mindezek ellenére egy percig se bánom, mert mindkét esetben szükséges volt, és a gyerekeim életét köszönhetem a császárnak.

Szia! Utolsó vagyok.

A spinálisnál a gerinc mellé adják az érzéstelenítőt.

Előtejem volt, azt iszogatta. A 3. napon a "belövellés" azt jelenti, hogy onnantól bedurran, és ömlik a tej. Előtte pedig ugyanúgy szoptatni kell, különben nem indul meg. Olyankor is eszik eleget a legtöbb baba. Az enyémek legalábbis ettek. Ha úgy látják a csecsemőosztályon, hogy mégse, adnak nekik pótlást, de általában nem kell, nyugi.