Miért vált ki indulatokat a császáros szülés?

Egyetértek a 10es válasszal. Csak azért mert tudják hogy fájni fog,csak azért kérni a császárt-főleg ha orvosilag nem indokolt,csak a kismama kényelme miatt.ÉN ezt nem igazán értem

Az ismerőseim közt van olyan anyuka,aki bemagyarázta magának hogy nemtudja megszülni a gyerekét,tuti nem..ezért magán dokit fogadott aki vállalta a császárt. Pedig viszonyítási alapja sem volt,mert első baba.Kisfia 3100 grammaal született

ÉN a fájdalom ellenére csodásnak tartom az egészet.most 10 hós a kisfiam,és bármikor újraélném a szülést.

Igen,lehet hogy sokmindent látsz-hallasz a szüléssel kapcsolatban,de csak azért mert ezeket hallod, ne jelentsd ki hogy nem akarsz emiatt gyereket

Én 20 évesen szültem a fiamat, kb. 4 óra leforgása alatt, természetes úton. 4480 grammal született, és igazából nekem teljesen pozitív élmény maradt a szülés. Amikor kibújik, és megkapja az ember, na, az a katarzis:) Fájt persze, de az agyam valahogy elbódított, és kívülről láttam az egészet. Most, 25 évesen várjuk a másodikat, és egyáltalán nem félek a szüléstől, sőt várom is.

Nálunk szexuális téren sem volt probléma, a párom bent volt a szülésnél, de ugyanúgy kíván, ugyanúgy élvezzük mind a ketten. (elég gáz ez a teniszlabda hasonlat, tudom, hogy férfiak sem maguk választják a méreteiket, de nekem egyből ez jutott eszembe, hogy te jó ég, talán nem a nőben van a hiba:))

Szülés után néhány órával bejött egy nővérke, hogy kikísérjen-e pisilni. Én csak néztem, hogy mi? Már egy órája kibicegtem:) Szóval nekem csak jó tapasztalatok jutottak.

Nem ítélem el, aki a császárt választja, akár kényelemből, akár félelemből (aki meg rákényszerül, meg pláne nem). Sokkal rosszabb szerintem, ha egy anya tudna szoptatni, de nem teszi...

Tavaly még nem tudtam volna jól hozzászólni, most már van tapasztalatom mindkettőből.

Igazából nem is az a baj, hogy a nők melyik utat választják, ha van választási lehetőségük, hanem az, hogy laikusok és szakemberek mi alapján válaszolnak egyáltalán. Sajnos rengeteg a fájdalmasan bugyuta tévhit a témával kapcsolatban, amiket kis csúsztatással meg lehet támasztani egy-egy példával.

Nagyon érdekes kérdést tettél föl, de a saját és a családod életét ne ez alapján határozd meg.

Pár tévhitet azért leírok, hátha hasznos lesz neked, vagy valakinek, valamikor.

- Rengetegszer hallani, hogy "ki sem fért volna". Nos, a csontos medencei rész az, ahol ez különösen rizikós, ám ez a rész (szemben a férfiak csontozatával) képes tágulni, mivel nincs összecsontosodva, a szervezet pedig hónapok óta termeli azt az anyagot, melynek segítségével a tartó részek felpuhulnak, rugalmasabbakká válnak. Ráadásul a testhelyzet változtatásával plusz 2 cm-t is képes tágulni. A baba feje pedig nem egy biliárdgolyó, aminek fix a körmérete. Mivel a babáknak sokkal több csontjuk van, mint a felnőtt embereknek (pont azért, hogy megszülethessenek), a babák feje és gyakorlatilag az összes része képes alkalmazkodni a szűk szülőcsatornához. A fejkörméret hamis adatot mutat, ha császáros babánál nézik, hiszen nem nyomódott össze a szülés közben. Ám a hüvelyileg megszületett babák fejkörmérete is visszaáll, nem lesznek tojásfejűek. :) (Nem jobban, mint a genetikájuk meghatározza.)

- A hüvelyi szülés 4-5 hetet érlel a baba állapotán, kinyomja a tüdejéből a magzatvizet, amit leszívással csak kisebb hatékonysággal lehet megtenni. ezenkívül a szülés folyamán nagyon fontos hormonokat termel a baba számára az anya, melyet mesterségesen lehetetlen pótolni. Hüvelyi szülésnél lehetőség van a köldökzsinór kései elvágására, császármetszésnél ezt nem teszi lehetővé a hazai gyakorlat.

[link]

[link]

Mindezek mellett pszichésen is kedvezőbb a baba számára a hüvelyi szülés, mert élete legnagyobb változása következik be mindenképp, ám az egyiknek aktív részese lehet, megfelelő idő alatt tapasztalva is a változás előkészületét, míg a másik esetben teljesen passzívan történik vele, különösebb előkészítés nélkül (programcsászár). Ráadásul a legtöbb hazai intézményben császár esetén nincs lehetőség bőrkontaktusra, szoptatásra és elveszik az aranyóra.

A bélrendszer fejlődése is úgy alakult ki, hogy számít a hüvelyflóra találkozására. Ennek elmaradása emésztési problémákat okozhat, vannak, akik bizonyos allergiákkal hozzák összefüggésbe.

- A szülő nőnek sem jobb fizikálisan a császármetszés. A legfájóbb tévhit, a hüvely kitágulása. Ez azonban egy hihetetlen bugyuta megközelítés, mivel az egy izomfalú cső, a szülés kimenetele és az utána lévő rehabilitációja a felkészültségtől függ. Senki nem kap szikéért, ha székrekedése van és nem fél tőle, hogy utána ki fog belőle pottyanni minden. A hüvely az pontosan arra teremtődött, hogy hihetetlen tágulásra ÉS visszahúzódásra képes. Természetesen ezt a képességét sok-sok civilizációs ártalommal ronthatjuk, de a felelősség a kezünkben van. Ha valaki odafigyel és nem tartozik abba a rendkívül ritka 0,...1 százalékba, akinek komoly problémája lesz önhibáján kívül, akkor semmilyen maradandó negatív következménye nem lesz a szülésnek. Sőt, sokkal tudatosabbá válhat az alteste, ami segíti a megfelelő házaséletet. Antropológiai és néprajzi írásokban nem véletlen, hogy az a nézet uralkodott a férfiak körében (ha tapasztalatból beszéltek), hogy az első szülés után jobb lett a házasélet a felesége számára.

Ezzel szemben a méh kettévágása és a környezetének megbolygatása sokkal súlyosabb következményekkel jár. Egészséges esetben az orgazmus méhtevékenységgel jár, tehát megmozdul. Nos, ha ezen van egy vágás, valamint a környezete fájdalmasan reagál minden mozgásra, akkor az sokkal súlyosabban érintheti a házaséletet. Szóval a hüvely kitágulásának kérdésében találkozik az elhagyatott egészségünk a férfiak félelmével (nem tapasztalatával), így szinte kiirthatatlan tévhit. De attól még tévhit.

Ezenkívül a női szexualitás kevésbé múlik fizikai tényezőkön, mint a férfi, így egy nőiességében megerősödött nőnek kisebb valószínűséggel lesznek problémái. (Persze ez csak trauma nélküli szülésekre igaz.)

- A császár pedig nem jár feltétlen kevesebb fájdalommal. Sokunk tapasztalata, hogy akár 1-1,5-2 éven keresztül is okoz problémákat, a legtöbb esetben vannak helyek, melyek érzékenysége sosem áll vissza, más területek pedig érzékenyek maradnak. Az átvágott részek gyógyulása esetleges, tökéletes sosem lesz.

A császármetszés kockázatai nem odáig tartanak, hogy baba és mama elhagyja a kórházat. Évek múlva derül fény arra, hogy olyan összenövései lettek a nőnek, melyet később operálni kell, rosszabb esetben a hasfalon kivezetni belet, vagy húgycsövet, okozhat meddőséget, későbbi várandóságoknál tapadási rendellenességet. Az összenövések oly gyakoriak, hogy nem is számít kockázatnak, hanem egyszerű következménynek. És, mint minden nagy hasi műtét, fertőzés kockázatával jár, de előfordul, hogy méheltávolítás a vége. (A véletlenül rosszul vágott az orvos típusú dolgokat már ide sem veszem, de sajnos vannak szép számmal ilyenek is, illetve a "nem tudhatta, hogy mibe vág bele" esetek is ijesztőek tudnak lenni, ahol teljesen ártatlan az orvos. Időről időre előfordul, hogy a baba is kap a metszésből.)

De ezek mind eltörpülnek amellett, hogy maga a szülő nő mit gondol a szülésről. A fájdalom ugyanis nagyon szubjektív dolog, a félelem megsokszorozhatja. Ha egy nő fejében borzalmak társulnak a szüléshez, akkor a legjobb esélyek mellett sem fog tud "jól szülni" (azaz nehézzé vagy lehetetlenné válik), maximum egy traumatikus szüléssel lesz gazdagabb. Míg, ha valakit megfelelően nyomós indok nélkül császároznak - aki egyébként szülni szeretett volna - az a császárt fogja traumaként megélni.

Összességében elmondható, hogy ami jó a mamának, az jó a babának is. Tehát, ha valaki az addig megszerzett információi alapján retteg a szüléstől, akkor az válassza a császárt (lehetőleg azért valamennyi vajúdásra azért érdemes lenne készülni). De aki még nagyon messze van a gyermekvállalástól, azon olvasson el pár olyan könyvet, ahol "reklámozzák" a szülést, mert sajnos a mi generációnk a mi kultúránkban, már nem kapja meg azt ősi tudást és hitet, hogy sérülésmentesen és jól tudunk szülni és ez nekünk megy a legjobban és mi (azaz inkább a testünk) ért hozzá a legjobban.