Mit tegyek, hogy ne féljek annyira a szüléstől?
Tudom,hogy hülye kérdés,de nem normális, annyira félek.
A 3. babámat várom, kettőt szültem, és jobban félek, mint valaha. Talán azért, mert mindkettőt túlhordtam, emiatt indított szülésem volt. Lassú tágulás, kegyetlen fájások, ráadásul mindkettőnél elfáradt a méhem, ezért nem voltak tolófájásaim, az elsőnél még vákummal is rá kellett segíteni. Az epidurális érzéstelenítés pedig nem használt!!!
Tudom, hogy van akinek ettől is rosszabb volt, de én most a 3. babánál nagyon-nagyon parázok. Minden esélyem megvan rá, hogy őt is túlhordom, őt is indítják, vele sem tágulok jól, és mindezt érzéstelenítés nélkül. Beszéltem az orvossal erről, hogy ezek miatt lehetne-e császározni, de azt mondta, ez egyik sem indokolja a császárt, meg hogy a baba érdeke számít.Nekem is a baba érdeke számít, nem a saját kényelmem miatt parázok, hanem attól félek, hogy ilyen szituációban könnyen elakad a szülés. Ráadásul nagy baba lesz, a másik kettő sem volt kicsi, félek attól is, hogy fizikailag nem fogom bírni. A két lányomat még 26 és 28 évesen szültem, most meg már elmúltam 35. De ez sem indok az orvos szerint, mert 40 évesek is szülnek simán.
Nagyon félek a bizonytalantól, kérlek írjatok valami biztatót, május közepére vagyok kiírva, de most már minden éjszaka felébredek és ezen agyalok.
Mit tegyek, hogy lelkileg egy kicsit megerősítsem magam?
És fizikailag? Tudtok valami praktikát, amivel meggyorsíthatom a szülést, tágulást, valami szülésindító praktikát, hogy időben meginduljon magától, ne legyen már túlhordás belőle?
sajnálom
de lehet h te ilyen alkat vagy
nekem is mind a 3 túlhordott volt és lassan születtek meg 12-24 óra vajudás után
csak annyi a különbség h nekem nem fájt annyira (gondolom mert jobban tűröm a fájdalmat)
Ne paráztasd magad, mert a szülés hosszabbodhat e miatt is. Az első szülésem 25 órás vajúdással járt. A másodiknál elhatároztam, hogy csak a babára gondolok, hogy láthassam már végre, és próbáltam vele is megbeszélni, hogy ügyesen szülessen meg.
De tudatalatt paráztam én is, nem véletlenül hordtam túl. De ott a szülőszobán, úgy voltam, hogy most felpörgetem az eseményeket, és szenvedjünk bár de nagyon, de ne tartson mégegyszer annyi ideig. Folyamatosan a babát szerettem volna már a karjaimba tartani, erre gondoltam végig.
Köszi, megpróbálom ezt én is, bár nehéz lesz, mert a tudatalatti működik. De most olvastam egy könyvben (Dr. Lenkey Gábor: Gyöngéd születés), hogy a fájdalom erőssége, a szülés folyamata attól függ, hogy mennyire fél a kismama. Ha fél a kismama, bizonytalan a fájdalmak is erősebbek.
Megpróbálok lelkileg is rákoncentrálni, meg a babámmal is beszélek... Meglátjuk, szófogadó-e.
lehet, hogy megszültél? ezek a hülye frontok is olyan megviselőek!
nekem nem konkrétan fáj a derekam, hanem inkább olyan, hogy érzem a farokcsontomat, és nem tudom elfelejteni, mintha világítana, olyan, mintha csak használod a lábad, aztán ha beütöd és fáj a helye, akkor tudatosul, hogy ott van... neked is ilyen?
aludni szintén nem tudok, és könnyű mondani, hogy tereld el a gondolataidat, a háttérgondolatokban izzik a szülés...
Nekem még van időm, akár júniusi is lehet a baba, de a derekam már minden nap fáj, és tegnap volt kétszer olyan keményedésem, hogy akár jósló is lehetett volna.
Most beszereztem ilyen málnalevél teát, eddig még nem próbáltam, majd meglátjuk, segít-e.
Éjszaka én tudok aludni kivételesen, csak a lábam zsibbad el sokszor, ahogy oldalt fekszem.
Egyébként vidéken szülök, Sátoraljaújhelyben, és még az is most tudatosult bennem, hogy a kórház 50 km-re van....Na jobb bele sem gondolni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!