Miért választja valaki valaki a császár metszéses szülést, ha nem indokolt?

Miért lenne oxigénhiányos, meg sérült az a baba aki természetesen jön világra?? Ez hülyeség...

Az én lányom a 37. héten született, igaz nem nagy súllyal 2750 grammal, természetes úton, teljesen egészségesen.

A szobatársam kislánya császárral született, és enyhe oxigénhiánnyal született. Szerintem ilyen előfordulhat császárnál is és sima szülésnél.

én csak azt nem tudom, hogy miért nyomták itt is tele azok, akik "jaj én sose választanám" meg "nem értem meg őket" meg milyen má', hogy azt választják.

"De császár után elviszik anyukától, később viszik vissza, és ez rosszabb neki. Akárhonnan nézzük, a meleg, ölelő pocakból egyből egy kiságyba (kocsiba, inkubátorba) kerül, egyedül. Ez miben is jobb neki??? "

Egyes helyeken biztos, más helyeken meg rögtön mellre teszik császár után is, amíg stoppolnak, addig apánál van, apa kíséri fürdetésre mindenhova, aztán vissza is hozzák. Sima szülés utána is megfürdetik oda se botorkálsz vele.

Egyébként magas vérnyomás, szemműtét, kizáródott aranyér, meg millió egy oka van, ami lehet neked nem indok, lehet neki meg igen. Még orvosok is vannak, akik közül ugyanazt az egyik nem is engedné természetesen, a másik meg nem érti, hogy minek császár.

Akkor én megírom a véleményemet erről. A lányomat császárral szültem, mert kezdett esni a szívverése és hála az orvosomnak nem várta meg, hogy nagyobb baj legyen vitt a műtőbe. Igaz lelkileg nehéz volt túltenni, mert én természetese3n akartam szülni mert mindenhol azt olvasni jaj mert a császárnak milyen rossz stb. A császár nem öröktől való az egy szükséges rossz aminek hála sok kismama és baba kerül ki élve és egészségesen a szülőszobáról. Illetve műtőasztalról.

Most várom a második babámat ugyan annál az orvosnál fogok szülni augusztusba és már amikor kiderült, hogy babás vagyok megbeszéltük, hogyha csak a legkisebb gond felmerül a hegemmel akkor a második is császár lesz.

Feladnám vagy gyenge lennék, a kényelmemre hajtanék. Nem hinném. Számomra egy nagyon fontos dolog van, hogy mind a második gyermekem mind én egészségesen kerüljünk ki a kórházból, és ha ennek a műtét az árra akkor válalom. Már én azt nézem, hogy két gyermeket kell felnevelnem a párommal és igen kell a másikunk segítsége egyedül nem menne.

A mási a lányommal több mint 12 óráig vajúdtam küzdöttem érte rendesen kijutott ebből is, nem hinném, hogy feladtam volna.

A másik nem tudhatod ki miért akarja jobban a császárt. Az, hogy egy ilyen oldalon nem mondja meg a valós okot az nem azt jelenti, hogy nincsen. Van egy csomó olyan Anyai betegség ami indokolttá teszi a császárt csak mondjuk az ember nem köti mindenki orrára.

De a kérdés az volt, hogy VÁLASZTJA. Nyilván, ha orvosilag indokolt, akkor az nem választás.

A kérdező arra gondol,(ahogy a kérdésben is benne van), hogy amikor NEM INDOKOLT!

Nyilván kényelemből. Mert azt hiszi, hogy a császár kényelmesebb, de majd megtapasztalja, hogy nem.

És nem ítélünk el senkit, aki kénytelen volt császárral szülni, mert nyilván a baba egészségét kell előtérbe helyezni, de ha nincs baj, akkor felesleges a császár, és igenis az anya kényelmét szolgálja...

Szerintem...

És akkor mi van, ha valaki a kényelmet választja?

Az miért fáj másoknak?

Mielőtt valaki elkezdne kötözködni, nekem egyik se volt és egyik oldalra se haragszom a saját döntése miatt. Másoknak se kéne szerintem.

Én aztán pont letojom, hogy valaki hogy "szül". Csak nem értem.

Még egyszer mondom, egész más, ha tényleg indokolt. De választani...?! Nem tudom megérteni.

Én nem a fájdalmat akarom megspórolni, tudom, hogy a császárból a felépölés még sz@rabb is,

DE

én nagyon félek attól, hogy úgy elhúzodik a kitolási szakasz, hogy oxigénhány lép fel és ez miatt agykárosodás a babánál, vagy úgy kell kirángatni, mert beszorul és ez miatt szintén sérül a jelenleg egészséges gyerekem. Én olyan helyen készülök szülni, ha nem választom azt, hogy császározzanak Magyarországon, ahol bizony a figyelem olyan, mint a lutri. És itt nincs uh szülés előtt (az utolsó a 20. héten van), nincs orvos, csak ha nagyon nagy a baj és bizony hallottam rossz kimenetelű sztorikat. Sőt! ANyukám szomszédságában egy ilyen kislány lakik.. hát kösz, de én inkább elgondolkodom a császár lehetőségén, ha ennek az az ára, hogy a gyerekem tuti makk egészségesen jöjjön a világra és ne egy életre szóló sérüléssel.

Amúgy igen, van önző érvem is a császár mellett, ugyanis félek a hüvelysérüléstől is, mert a szexuális életem a terhesség előtt sem volt rózsás. Nem valami nagy a libidóm, ha tönkre megy, nem tudom, hogy mennyi kedvem lesz szexelni. Nem szeretném, ha a házasságom tönkre menne ez miatt. Megértő férjem van és már sokat kibírtunk együtt, de azért nem kockáztatnék.

Hallottam hüvelyplasztikáról, de azt sem lehet pikk pakk elvégezni és több év míg szóba jöhet... egyszerüen számolnom kell ezzel is, főleg, hogy már nem a huszas éveiben járok, hanem benne a harmadik x-ben. És itt se gátvédelem, se gátmetszés nincs.

Én nő maradok utána is, és szeretném ugyanilyen minőségben leélni a hátralévő még remélem ennyi életemet és nekem személy szerint nem mindegy, hogy milyen minőségben fogom ezt tenni. Hogy innentől kezdve vizeletvisszatartási problémáim lesznek, hogy nem tudok majd leülni a gátsebem, meg az aranyerem miatt meg hasonlók.

Szóval nem a fájdalom az, amit én látok a szülésnél, mert az akár így, akár úgy úgyis lesz. Nem félek tőle. De az egyéb kockázatoktól, és továbbra is hangsúlyoznám, hogy fő indokként a gyerek egészsége miatt aggódom, mert elég ilyen szülés közben sérültet láttam már, nagyon meggondolom, hogy mi legyen.

Legyen kedves, indokolja meg, aki lepontozta a választ, hogy mi van akkor, ha valaki a kényelmet és a biztonságot választja? Mi van akkor? Na, mi?

Jó, hogy van min károgni, mi?

Kedves 28-as!

Nem tudom, melyik országban élsz, de ha a baba egészsége a tét, akkor érthető a császár, nem erről van szó. De az nem kifogás (szerintem), hogy láttál szülésben megsérült gyereket, azért akarsz császárt.

De hogy vizelettartási problémák szüléstől egész életen át? Elég ritka esetben fordulhat elő. A gátseb heteken belül meggyógyul (maradandó károsodás nélkül), és az aranyér sokakat abszolút elkerül terhesség és szülés során. Szóval ezek csak kifogások.

Aki a saját kényelmét nézi, az miért nem fogad örökbe???