Mit érzel a nemi szervedben, amikor jött kifelé a babád?

Én vagyok aki irta, h eldöntötte h császárral fog szülni. Meg sosem szültem, de anyukám igen, kettőt is és a nővérem orvostanhallgató, látott mar jópár szülést és a két véleményt összevetve igen, én döntöttem és ismerem magam, tudom milyen gyenge vagyok és hihetetlenül nehezen viselem a lelki megrázkódtatásokat, imadom a gyerekeket és alig varom nekem is legyen mar, de nem fogom magam annak a fajdalomnak kitenni amin anyum átment, ő egy hétre rá sem tudott normalisan megmozdulni. A terhesseg biztos, hogy gyönyörű dolog és örülök, ha valaki ennyire könnyen viseli a szülést de én bőven fogok örülni annak is, mikor odaadják a kisbabamat anélkül, hogy órákig szenvedek mert nem hiszem ettől lesz anya az anya. Mindenkinek szíve joga dönteni és nem hiszem, hogy a császár jobban faj, mint mikor esetleg a fenekedig felszakad... Nem kell egybol támadni, amugy!

Olvastam itt az oldalon is sok beszamolot és irta egy anyuka, hogy nagyon jó volt neki az egész szülési procedúra mivel a császárt választotta, nem kellett órákig vajudnia és eltorzult arc nélkül, őszinte mosollyal tudta átvenni a babajat. Na én ezt varom!

van amikor az anya és a baba is belehalna a természetes szülésbe... azt ne mondd hogy természetes szelekció, így kell lennie, amikor már van erre megoldás?

akkor a keskeny csípősök ne is vállaljanak pl. gyereket?

vagy akinek nagyfejű a párja mert, hátha nem fér ki?

a legtöbb esetben indokolt a császár sajnos, és mindkét fajta szülés után vannak kellemetlen tünetek, de ez ezzel jár.

van aki nem bírja természetesen, az jobb ha programozott császárra megy, mintha szenvedtetik 48 órán át (ilyet is olvastam már itt) és utána rohamgyorsasággal keresztbevágják a hasát, mert a szerencsétlen gyerek már oxigénhiányos és nincs szívhangja

mindenki maga érzi, tisztában van a testi adottságaival

én pl. a császártól rettegek, de úgy vagyok vele hogy ha muszáj, hát muszáj, inkább legyen egészséges gyerekem

Én nem éreztem, hogy halad a baba, kitolásnál is csak a kakilási ingert. Volt-e baleset? Fogalmam sincs. Nem mondták én meg nem kérdeztem és nem is éreztem semmit. Gát metszésem volt, de azt se éreztem, sőt amikor repedtem akkor sem (a fiam úgy gondolta nem elég a hely neki).

A gátam fájt, 2 hétig alig tudtam ülni, így inkább a szoptatást is fekve végeztük. Kérdezte valaki? Igen, minden nap a doki, hogy hogy vagyok, a látogatók, a védőnő.

Igazából attól még hogy fájt a gyerek a fontos. Aki erre vállalkozik tudja ezeket. Én kismamáknak direkt nem mesélem el a szülés történetemet, hogy ne félelemmel menjenek, persze ha külön kérdezik akkor elmondom nekik, de azt is mindig hozzá teszem, hogy MINDEN SZÜLÉS MÁS. Nem biztos, hogy úgy fognak járni, mint én. Én olvastam szülés történeteket, de tudtam,hogy az enyém más lesz. A rizikó pedig mindenkinél benne van aki arra adja fel a további életét, hogy ANYA legyen!

3 éves kisfiú és 23 hetes pocaklakó anyukája