Mi a véleményetek a gátvédelem ill. a gátmetszésről, miután ezt elolvastátok?

Sziasztok! Én még ugyan nem szültem, most várjuk az első gyerekünket, ha lesz metszés lesz, ha nem, akkor nem, első a gyerekem, elsősorban az ő érdekei számítanak.

Olvastam a cikket, sok mindenben nem értek vele egyet, és amíg olvastam (ezeket a hozzászólásokat is) eszembe jutott egy engem bizonyos szempontból erre emlékeztető téma téma: a foghúzás - megtartsuk/ne tartsuk. A régi, vidéki, SZTK-s fogorvosom soha nem vizsgált meg alaposan, soha nem kért röntgent, ha neki valaki azt mondta, ez fáj, vagy kihúzta, vagy betömte, ő többet nem törődött vele. A mostani dokim (apósom egyetemi barátja), minden számára gyanúsnak tűnő esetben inkább elküld rtg-re, minthogy egy megmenthetőt eltávolítson, vagy fordítva, hosszabb szenvedéstől kíméljen meg, mint egy sebgyógyulás ideje. Figyelembe vesz azt is, amit én mondok, mert volt, hogy könyörgőn néztem rá, hogy nem lehetne-e mégis megmenteni,és mondta,hogy nem ígér sokat,de megpróbálja, dene várjak csodát, vagy simán megmondta, hogy "ennek a fognak olyan k*rva görbe a gyökere, hogy hiába tömném be, úgy fájna, hogy megőrülnél, húzzuk ki". Ő mondta az is, hogy az emberek általában az orvost hibáztatják azért, ha felső fog húzásánál megnyílik az arcüreg, holott az esetek nagy részében nem az orvoson múlik, mivel a beteg nem megfelelő anatómiai viszonyairól nem ő tehet! Magam is orvostudományi egyetemre járok, ennél fogva frászt kapok attól, ha egy laikus úgy beszél ezekről a dolgokról, mintha értene is hozzá, kivetíti a saját aggodalmait, félelmeit, összezavarja az arra fogékonyakat. Mindenki maradjon a maga kaptafájánál, én sem fogok ingatlanvásárlási tanácsokat osztogatni. De: attól is frászt kapok, hogy nálunk a klinikán mennyi gátmetszést végeznek. Ha lehet, inkább elkerülném, reménykedem, hátha nem kell, de ha én és a gyerek formailag nem passzolunk össze, akkor nem leszek hajlandó fölöslegesen hagyni szenvedni őt, azt mondom, vágjon a doki, nagy lány vagyok, kibírom. Ha a gyereknek a császár lesz a jobb, oké, legyen! Nem leszek lelki beteg egyiktől sem. El lehet - és kell is - a szülést vezető orvosnak mondani az ezekkel kapcsolatos gondolatokat (előtte, közben), de arról, teszem azt, hogy egy nagy magzat egy szűk medencén nem csusszan csak úgy át, nem feltétlenül tehet ő. Tanulmányaim során láttam már olyan orvost, akit messzire elkerülök, ha tehetem, pedig professzor, és nagyon jó szakembereket is, akik a legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat. Azzal egyet értek, hogy magát a szülést túlmisztifikálják, engem csak az érdekel, hogy minél előbb a a karomban legyen a gyerekem. Nem érezném kevésbé nőnek, vagy kevésbé jó anyának magamat attól, ha nem szenvedek közben.

Már válaszoltam a kérdésre, most (költői?) kérdést szeretnék feltenni.

Ha azt állítjuk, hogy a szülést/születést túlmisztifikálják, vagyis szinte mindegy, hogy hogyan, milyen körülmények között jön világra egy gyerek, akkor vajon a halál is túlmisztifikált? Vagyis mindegy, hogy hogyan, milyen körülmények között megy el valaki, az is mindegy? A vége úgyis az, hogy nem él többé...

Errol is tudnak orakat vitatkozni mindenkivel.

Kovetkezo kerdes otthon vagy korhazban heljon meg az ember gepek kozozz infuzioval vagy csaladja koreben menjen...

Ird ki a kerdest.