Mi a véleményetek a gátvédelem ill. a gátmetszésről, miután ezt elolvastátok?

Azt gondolom amúgy, hogy rossz helyen tetted fel a kérdést. Orvosoktól kellene ezt megkérdezni, nem kismamáktól, vagy már szülőktől, a legtöbb esetben ugyanis az anyának nincs választási lehetősége. Vannak anyukák akik nem tudnak fizetni fogadott orvost, szülésznőt vagy dúlát, az ügyeletes orvost pedig a legritkább esetben érdekli a Te gátad. Nem biztos, hogy azért mert nem segítene, hanem mert egyedül ügyel és mondjuk van 3-4 szülő nő az osztályon, valahol érthető, hogy szeretné is gyorsítani az eseményeket, mert mindenhol nem lehet ott.

Egy dologban azonban biztos vagyok! Az anyának a legfontosabb dolog, hogy a babája egészségesen szülessen meg minden áron, metszéssel vagy anélkül teljesen mindegy.

( a védelemmel próblkozó voltam)

Ok. Én részemről befejeztem. Úgyis azt látsz bele a válaszokba amit akarsz. Csak marha unalmas ez a gátmetszés-gátvédelem, szoptatás-tápszer, együtt alvás-külön alvás, stb téma.

Engem nem zavar személy szerint egyik verzió sem, de az igen, mikor meg akarnak győzni hogy mennyivel jobb lenne nekem ez-vagy az a módszer, és nem nézik a dolgok másik oldalát, sőt pl stockholm szindrómásnak titulálnak nőket, akik megvédik az orvosukat, aki világra segítette a gyereküket. Valóban indulatossá tesz, amikor szemellenzős hozzáállással találkozok. Ez a cikk pedig nagyon egyoldalú. Köszönöm hogy meghalgattatok és lepontoztatok.

Én a cikkel teljes mértékben egyetértek.

(Az egyik válaszadó kapcsán jutott eszembe, hogy a szülési traumát gyakran a környezet azzal próbálja nem tudomásul venni, hogy "de hisz egészséges gyereked született, mit izélsz a szülésen", "megalázva érezted magad? És, de van egy teljesen egészséges gyereked, örülj annak", bagatelizálja az anya érzéseit, értetlenkedik. Holott úgy gondolom, hogy a szülés az a nő egyik legmeghatározóbb élménye, függetlenül attól, hogy hogyan sikerült. Igenis joga van az anyának szomorkodni a szülése miatt, ha nem úgy alakult, ahogy akarta, fel kell dolgoznia. De mi nők, nem inkubátorok vagyunk, hogy kihordjuk a magzatot és kész, örüljünk, hogy egészséges, miközben mi iszonyatosan szenvedünk a gyermekágyi időszakban, az emlékek miatt pedig tovább. Egyek vagyunk a babával, és ha a felesleges gátmetszés miatt szenvedünk, akkor az nemcsak nekünk rossz, hanem a babának, is, mert nem tudjuk olyan intenzitással ellátni, mintha kutya bajunk lenne.)