Indított szüléssel esély a hüvelyi szülésre?
Őszintén,le vagyok kókadva. Ma vagyok 40 hetes, tök zárt méhszájjal,zéró jóslók és társai,amúgy ctg-n minden rendben. Már minden nap be kell menjek a kórházba, naponta más vizsgálgat,ettől csak a vérnyomásom megy egyre feljebb és rámjött a pararoham, hogy ha nem szülök egy héten belül,megindítják,(akkor is ha a babával amúgy minden rendben)ami ahogy olvastam két esélyes, a feléből császár lesz. oké,félek a szüléstől,de akkor is szeretnék megküzdeni vele,ne csak úgy odaadják a babámat..Valakinek tapasztalat?Esetleg tanács?
Előre is köszi,
M.
válasza:Semmi baj, mint mondtam volt egy olyan érzésem hogy kommentben utánaírhatnám,nem bírálatnak szánom. Minden tiszteletem a nőké akik kihordanak és felnevelnek egy vagy több gyereket,és én sosem kérdeztem senkitől milyen módon hozta a világra. És félek a feladat nagyságától.
Miután semmi tapasztalatom, csak a hallott rémtörténetek vannak a fejemben, ezért kérdezek itt,néha hülyeségeket..
A saját születéstörténetem miatt is kialakult ez a félelmem, mert anyukám (hozzáteszem én ebből semmit nem vettem észre, nagyon jó anya)azt mesélte nekem, hogy a császár miatt-e vagy sem, de hónapokig nem tudott velem mit kezdeni. Ellátott,de nem érzett semmit.
De a válaszaitok tényleg segítenek, már ma sem úgy mentem be a kórházba mint egy áldozati bárány. :)
válasza:Szia, itt 5. válaszoló.
Nyugi, ez tényleg mindenkinél máshogy alakul ...
Itt vagyok én. Évekig küzdöttem a babáért, sóvárogtam utána, hogy nekem is legyen már gyerekem. Amikor végre pozitív lett a teszt, szárnyaltam a boldogságtól, mindent és mindenkit imádtam, minden tökéletes volt. Imádtam a babámat a hasamban, állandóan vele voltam elfoglalva, büszke voltam a pocakomra, imádtam terhes lenni. Mint írtam, indították a szülést, de egy gyönyörű, csodálatos, tökéletes emlék, életem egyik legcsodálatosabb élménye a szülés. Amikor a mellkasomra tették a Kisfiamat, azt nem tudom szavakkal kifejezni, milyen érzés volt ... Majd megtudod nemsokára :-)
Viszont ...
Mindazok ellenére, hogy annyira vágytam a babára, hogy annyira az álmom beteljesülését láttam benne, hogy már anyának éreztem magam a terhességem első pillanatától, az első hetek, hónapok nagyon nehezek voltak. Mintha azzal, hogy kijött a hasamból, elveszítettem volna, mintha nem ugyanaz a lény lett volna a Kisfiam :-( Szoptattam, elláttam, gondoztam, de valahogy gépiesen ... És sokszor gondoltam arra, hogy jobb volt, amíg a hasamban volt, addig voltam igazán az anyja :-(
Bocs, ezzel nem rémisztgetni akarlak, csak arra írom, hogy még egy "földöntúli boldog, szárnyaló" anyuka is "bekattanhat" egy tökéletes szülés után is. Ne félj, amikor eljön az idő, nem fogsz agyalni azon, hogy szülni akarsz, csak csinálod, amit kell, amit mondanak. Akkor már csak az lesz benned, hogy mindjárt meglesz a Kisbabád :-)
Sok sikert Neked, minden jót a babavárás további részéhez és a szüléshez is!
válasza:Hát igen :-)
Szerintem nagy ritkaság az olyan nő, akinél minden úgy alakul, ahogy a Nagykönyvben meg van írva!
Szóval, ne félj az indítástól, a java úgyis csak a szülés után kezdődik :-)
(5. és utolsó voltam)
válasza:Köszi az őszinte választ! Tapasztalatom nincs, de nem lehet hogy ez a labilis lelki rész inkább az első babánál jelentkezik? Lehet hogy a másodiknál már tudnád mi vár rád és azt is tudod már milyen anyának lenni..
öö..off: nem vagyok biztos benne, de reggel óta kb 10 percenként bekeményedik és fáj a hasam. illetve most már olyan 6...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!