Otthon szülés? Tapasztalatok?

Elolvastam a tegnap belinkelt tragikus történetet.

Éreztem ezt is, azt is. De ami biztos: ha az anyuka belement volna a császárba, és engedte volna kivenni a babát, a baba élne. Ez vitathatatlan.

Nem akarom őt elmarasztalni, rettenetesen sajnálom, ami történt, de nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ha megfogadta volna az orvosok, ÉS NEM A DOULA tanácsát, két gyermekes édesanya lehetne, két egészséges, boldog gyerekkel.

Amit meg a beadott injekcióról ír, hogy az veszélyeztethette a kislányát, és okozta a halálát, vagy megtörtént, vagy nem. Igen, ő emlékezett, hogy "beadtak valami injekciót", de feltehetőleg azért, mert jót akartak. Nem rosszat. Lehet, hogy ha nem kapja meg (ha megkapta egyáltalán), ő sem élne.

Mindenesetre az is lejött az egész történetből, hogy szegény anyuka sajnos egész végig szembe akart menni az orvosokkal...mindenki hülye, és hülyeséget beszél, csak a doula az okos, az aranyos és gondoskodó, és minek megfogadni amit az orvosok mondanak, mert a doula mindent tud....

Egyébként, ha ennyire nem akart megindulni a szülés, ilyen pokoli nehéz volt az egész, elárulom: otthon sem lett volna sikersztori a dologból sajnos. Csak otthon lehet, hogy még az édesanya méhe is ráment volna.....ha nem az élete....ugyanis ha elkezd elvérezni, akkor és nem érnek be a kórházba (mert az nem két perc amíg kiér a mentő és bemegy a kórházba), akkor a drága doula nem tudott volna többet tenni, mint hogy simogatja az anyukát. Mert ő nem orvos.

Nekem igazából az a történet pontosan azt a hitemet erősítette meg, elég keményen, hogy fogadjuk meg az orvos által mondottakat. Ne menjünk a fejünk után, és ne akarjunk egy képzetlen nővel karöltve okosabbak lenni mindenkinél, tucatnyi orvosnál, családtagnál, szülésznőnél. És még valami: inkább legyen császáros szülésem, mint tragikus sorsban elvesztett gyermekem. Nem az a fontos, hogy a gyerek melyik lyukon érkezik, hanem az, hogy MEGÉRKEZZEN és egészséges legyen.

Tényleg borzasztóan sajnálom a családot, de nem azt érte el nálam a linkelés, mint amit el akart érni a linkelője, hanem egy újabb bizonyítékot arra, hogy ha az orvosok valamit mondanak, azt nem heccből mondják. Ha nem vesszük komolyan, bajt okozhatunk - tragédiát.

Ja, az ilyen dolgokra, mint hogy az anyuka olyanok miatt borult ki, hogy a szülész vagy orvos fel merte kapcsolni a lámpát, mert zajolni mert, szóra sem méltatom. Betudom annak, hogy szülés előtt pár órával az ember rigolyássá válik, de amikor én szültem a fiamat, az utolsó dolog az volt, hogy siránkozzak a lámpa vagy a matatás miatt. Eszembe sem jutott bárki kárhoztatni, hogy nem akar sötétben vagy félhomályban vizsgálni.

Mert a doula által alkalmazott hátsimike meg beszélgetés félhomályban is végezhető, egy orvos munkája azonban nem.

"Dúla: olyan nő, aki fizikai és érzelmi támaszt nyújt a várandósság, főként a szülés és a gyermekágyas időszak alatt. Legtöbbször ezek olyan asszonyok, akiknek már van szülési tapasztalatuk. A dúla laikus segítő – nem helyettesítheti az orvos, a szülésznő sem a védőnő munkáját, hanem kiegészíti azt."

De ezt a legtöbb kismama úgy értelmezi, a dúla mindenkinél okosabb. Sajnos sok dúla is így gondolja. Orvost, szülésznőt nem tekint sem szakembernek, sem "partnernek", csak kiszolgálószemélyzetnek.

Dúla iskola nincs, max. összeülnek beszélgetni, "tapasztalatokat" megosztani.

Ha valaki már szült, mehet dúlának. Röhej.

Komolyan nem értem az otthon szülni vágyó nőket! Miért?? 4-szer szültem. 1. babámnál inditani kellett a szülést magzatelhalás miatt. 1 gyerekem született úgy hogy magától indult meg (megjegyzem, igen ez volt a legkönnyebb), egy szurit kaptam csak ami rásegitett hogy felgyorsuljon a szülés és 1 óra múlva meg is volt a babám. 2 szülésem inditott volt. Mind2 megvolt 2-2,5 órán belül, igaz kemény fájások árán, az oxitól valóban erősebbnek érezni, de én akkor is örültem neki, hogy mint a történetben is (elolvastam a belinkelt esetet) nem kellett 5-6 vagy akár10-15 órákat vajúdnom. És ott biztonságban éreztem magam. Nem értem hogy miért jó otthon szülni? Mit hagysz ott magad után? Biztonság? Család, szomszédok... és még sorolhatnánk. Háboritatlan szülés?? Hát most őszintén, a hölgy a történetben mit ért el vele? Kinok kinját élte át mert nem hagyta hogy segitsenek neki és végül... Nagyon sajnálom őket, de én kicsit hibáztatom az anyát. Egy babának sem jó ilyen hosszan szenvedni. Miért baj az hogy oxit akarnak adni? Azért adják hogy minél kevesebbet kelljen szenvedned. Gátmetszés? Egyszer nem metszettek és úgy szét szakadtam hogy 6 hétig sirtam a wc-én.

Igen, az 1. dolog ha anyává akarsz válni, hogy ne a magad kényelmét nézd, hanem a gyereked biztonságát.

Jó példákat irtak itt, hogy pl. tapló a fogorvos attól még nem húzod ki magadnak a fogad...

De a tény, hogy az illető csak lepontoz, de vállalni nem vállalja magát és a véleményét, azt jelenti, igazat ad nekünk, csak épp dühös,mert ráébredt hogy ő viszont tévedett. A kommentár nélküli lepontozás mindig azt jelenti, hogy: "Tévedtem, de gyenge vagyok, hogy beismerjem, akkor legalább nyomom a piros kezet ész nélkül".

Én sem merném felvállalni, csak a kezecskét nyomogatni, ha mások rámutatnának az eddig általam favorizált dolog Achilles-sarkára. Oké, nem nyomnék kezecskét, mert elmúltam már 10 éves, de nem büszkélkednék azzal, hogy életveszélyes dologban hittem eddig.