Milyen esetben adnak oxitocint? El lehet ezt kerülni?

Ez viszont valóban indokoltnak tűnik :)

sok esetben azért az anyuka is érezheti, hogy talán indokolt-e, vagy sem. ha az utóbbi, akkor lehet finoman kérni, hogy egy kicsit várjunk vele. hacsak nem fogsz ki egy bunkó dokit, akkor úgy gondolom, hogy igazodni fog a kérésedhez.

Én 2x is kaptam.

1. babával kitágultam, de nem volt fájásom, ezért adták. (Ennek szükségességét a mai napig nem kérdőjelezem meg)

2. babával meg voltak fájások, tágultam is, de rendszertelenek voltak a fájásaim. Azt mondták, azért adják, hogy rendeződjenek. Így utólag azt mondom, ez élettanilag felesleges volt, biztos rendeződtek volna egy idő után, de örülök, hogy hamarabb vége lett, elég szenvedős volt.

Mindkettő gátvédelemmel volt.

Én kaptam mindkétszer a szülés végefelé.

Már 4 ujjnyira ki voltam tágulva, magzatvíz már korábban elfolyt magától, amikor bekötötték. A szülésznő elmondása szerint rendszerezi a fájásokat, jobban követhető, ami a kitolásnál jobb (nekik). Ezt akkor mondta, miközben beadta. Észre sem vettem, hogy kezdi beadni. Utána jöttek a tolófájások egyből.

A másodiknál is 4 ujjnyira nyitva voltam már, a magzatvíz még nem folyt el. Dokival a szülésznő megbeszélte, hogy akkor jön az oxitocin, meg lassan burkot is kéne repeszteni. Akkor megkérdezte a szülésznő tőlem, hogy mit szólok az oxitocinhoz, de arra a kérdésemre, hogy mi van, ha nem kapok, csak annyit válaszolt, hogy akkor nem ad. Nem igazán voltam akkor döntésképes állapotban, csak annyit mondtam, hogy azzal nem akarok vajúdni. Végül beadták (vajúdni tényleg nem vajúdtam vele), mert a tolófájások jöttek egyből.

Azt már bánom, hogy akkor nem voltam határozottabb, nem utasítottam el. De nálunk általában a végefelé adnak.

Ezt meg kell beszélni a dokival és a szülésznővel. Lehetőleg ne akkor, amikor már x órája tart a vajúdás és nincs már az ember a helyzet magaslatán. :)

Ó te jó ég, úgy bírom, mikor a szülés előtt álló kismamák okosabbak, mint az orvosok meg a szülésznők, persze tisztelet a kivételnek.

Én spec utálok szenvedni, és rosszul viselem a fájdalmat.

Ezért nagyon hálás voltam azért az oxitocinért, mikor nem erősödtek maguktól a fájások és a tágulás sem haladt. Bár közel voltam a halálfélelemhez, de onnantól fél óra múlva már megvolt a baba, és vágni kellett ugyan, de a végeredmény jobb, mint "újkorában". Részemről sokkal inkább a brutális fájdalom kevés ideig, mint az enyhébb még 10 órán keresztül (az első babával).