Nagyobb testvér, testvérek jelenléte a szülésnél. Mi erről a véleményetek?

Én megértem az álláspontját, de ENGEM nem tudott meggyőzni arról, hogy ebben van jó...és kész!

Ha ő így akarja, így csinálja!

Nem is akartalak meggyőzni:), ezt az első hsz.- emben meg is írtam. Pusztán egy képet szerettem volna adni arról(mind a linkemmel, mind a hozzászólásaimmal), hogy mi a másik oldal elképzelése és hogyan gondolkodnak. Sehol nem írtam olyat, hogy hülye az, aki nem osztja meg a gyerekével a testvére születését.

Egész egyszerűen azt szerettem volna, hogy ha megérteni nem is, érteni tudjátok azokat, akik nem a nagy átlag szerint gondolkodnak a dologról.

Nah, hát átfutottam ezt a bulvárcikket, és ez ragadta meg a figyelmem:

"Csak akkor vett a vajúdás igazi lendületet, amikor a fiúcska végül elálmosodott és lefektették aludni. Ettől kezdve az apa és az összes segítő figyelme az anyára irányulhatott, és ő maga is végre csak befelé figyelhetett. Ekkor, mintha a folyamatból egyszeriben kiengedték volna a fékeket, dinamikussá vált a szülés, és éjfél körül meg is érkezett a kicsi leányka. Bátyja nem sokkal a születése után felébredt, és a „klasszikus” forgatókönyv szerint, lelkesen ismerkedhetett a húgával."

Én már szültem, de biztosan nem kívántam volna látni a saját szülésemet sem! Átélni sokkal másabb, mint kívülről látni ezt! De ezt a gyereknek meg nem magyarázod!!!

Nincs is több hozzáfűzni valóm!

Én nem vinném be, mégpedig önzőségből nem. A férjem bent volt az elsőnél, sokat segített, szeretném ha a másodiknál is bent lenne. 16 órát vajúdtam, bár még nincs 3-5-7-10 éves gyerekem, de nem hiszem hogy ennyit csöndben ülne. Márpedig igenis azt szeretném, hogy a férjem rám vigyázzon, ne a játékbaba haját fésülje vagy gyurmázzon.

Anyukám messze lakik, nem lehetne a szülésre felrendelni, mást pedig nem tűrnék magam mellett hogy vigyázzon a nagyra, lefoglalja.

Hogy egy gyerekre milyen hatással van, azt előre szerintem senki nem tudja megmondani. A férfiak közül is van, aki csodálatos élményként éli meg és van, akit sehogyan sem lehetne berángatni újra. Nyilván a gyerekek sem egyformák, ők sem egyformán élik meg.

Kérlek szépen, hogy ne minősítsed bulvárcikknek!

Mi a baj a kiemelt szövegrésszel? Hiszen erről van szó: az anya akkor szülte meg a kicsit, mikor elcsendesedett a ház. (Élettani szüléseknél ez egyébként gyakori: éjjel születik a baba, akár őgy is, hogy előző éjjel megindulnak a fájások, majd nappalra leállnak. Pont azért, hogy az ellazulásra lehető legalkalmasabb időben szülessen a baba.) Hol a hiba?

Nem kötözködöm, kérdezek:).

Hát csak annyi, hogy addig nem igazán tudott magára figyelni, és amit nyugalom lett körülötte, hipp-hopp meg is szült... :) nincs ebben hiba, csak a saját helyzetét rontotta vele...szerintem!

Nem létezik, hogy ezt nem értetted!

Gondoltam, hogy így érted:), csak bizonyosságot szerettem volna.

Igen, ez az anyuka így reagált. Ebből is látszik, hogy _egyéni_ döntés és _egyéni_ minden szülés közbeni helyzet és az ezekre adott reakció. Ebből is látszik, hogy a rugalmasság a lényeg, az, hogy engedik benn lenni a szobában a nagyobb testvért, nem jelenti azt, hogy "horrort" kényszerítenének rá.

Az meg, hogy maga ellen dolgozott... nem biztos, hogy ő ezt így fogja fel. Valóban, hosszabbra nyúlt a vajúdása de ez nem mindenkinek jelent traumát.