Mihez hasonlítanád (ha egyáltalán lehet) a szülési fájdalmat?

Akinek nem fáj a szülés, az szerencsés. Mások vagyunk, mindenki másként éli meg a fájdalmat. Az egyiknek nagy a fájdalomtűrő képessége, a másiknak kicsi.

Én iszonyatos fájdalomként éltem meg, de mégis.. milyen az agy.. azt nem felejtettem el, hogy mennyire fájt, de túl lehet élni, különben valóban mindenki egyke lenne. Biztos az állatoknak is fáj, csak ugye mi emberek (elvileg) intelligensebbek vagyunk, nem ösztönből cselekszünk, hanem gondolkodunk, ők viszont nem, ők ösztönösek. Nem panaszkodnak, csak a feladatra figyelnek.

És aki császároztatná magát, csak mert fél.. Nagyon fájt a szülés.. de bármikor újra csinálnám! Valamiért tényleg megszépül az emlék. És nem csak mendemonda, de amikor kibújik a baba, az addig feszítő fájdalom, tényleg egy csapásra eltűnik (bocs, de tényleg olyan mint egy nehéz kakilás után, csak itt egy kisbaba az eredmény).

A császár viszont egy nagy hasi műtét, akárhogy is szépíti az ember, ezerszer több a kockázata, a szülés pedig egy természetes folyamat, gyors felépüléssel.

Nekem a terhesség 9 hónapja sokkal rosszabb volt, mint a szülés (16 órát vajúdtam, oxytocint is kaptam). Igaz, hogy én akkora voltam mint egy bálna, lehet hogy pont emiatt, de nagyon nehezen viseltem, hogy nehezen kaptam a vége felé levegőt, lépcsőzni is alig bírtam, és nem tudtam hason aludni, pedig mindig úgy szoktam. Ezek kis dolgoknak tűnnek, de nagyon rossz megélni ezeket a mindennapokban. Alig vártam már hogy kijöjjön a babám. :)

12-es vagyok. Nekem volt orron keresztül levezetett gyomorszondám, és szültem is már egyszer. Na az előbbit SOHA TÖBBET!!! Ha csak nem szükséges életmentés miatt, Nekem ugyan semmit le nem dugnak még egyszer az orromon. Valóban nagyon rossz, hideg rázott, közben vert a veríték, hányni tudtam volna folyamatosan, szédültem, mindezt a semmiért, ugyanis az orvosok így is csak kitaláltak valamit, hogy "biztos ez a baja."

Ezzel szemben 11 hónapja szültem, és két és fél hónap múlva újra fogok! A jelek szerint ismét természetes úton. Nagyon várom!!!!!! Elképesztő módon fáj, igen, de a vége megismételhetetlen, gyönyörű csoda. Olyan más világban voltam ott abban a pár órában, ma már csak arra emlékszem, hogy életem egyik legszebb napja lett az a nap. Akkor ott ahogy előttem is írta már valaki, megszületett egy kisbaba, megszületett egy Édesanya, megszületett egy Édesapa, megszületett egy CSALÁD! Ennél szebb dolog kevés létezik. A fájdalom már csak tudatban van bennem, felidézni nem tudom az érzést, hogy pontosan hogy fájt. Amíg az orrszonda minden pillanatát mai napig fel tudom idézni, ráadásul annak értelme sincs.

Amíg valaki nem szül (akár császárral, akár anélkül), addig nem fogja érteni, hogy ez mi.... :) Szerintem!

A két dolog (orrszonda, szülés) közel sem összehasonlítható, de ha még is össze kell, talán az a különbség, hogy az orrszonda max 10-20 percig tart, míg a szülés több órán át, értelme viszont csak a szülési fájdalomnak van.

Szerintem nem nagyon kéne már most eldöntened, hogy császármetszést akarsz. Kétszer szültem. Az elsőnél a 9 hónap alatt eszembe sem jutott, hogy császármetszéssel fogok szülni. Nem olvastam utána, egyáltalán nem jutott eszembe. Sajnos a vége császár lett a 37. hétre. Utána hónapokig rossz nőnek, rossz anyának éreztem magamat, nem volt tejem, mindenért magamat hibáztattam. Pedig hát nem az én hibám volt, egyszerűen így kellett történnie. Kisfiam már 3 és fél éves, makk egészséges gyerkőc.

A kislányomat természetes úton szerettem volna megszülni. Meg is voltak a körülmények, a doki rábólintott, hogy mehet. A kiírt napon 8 percesekkel indult a szülés hajnalban. 15 óra vajúdás után is csak másfél ujjnyira voltam kitágulva, pedig az utolsó 3 óra 1 percesekkel telt. Na, ez már nekem is brutálisan fájt, szegény férjemnek majdnem eltörtem a kezét, annyira szorítottam az egyik fájásnál, végül sajnos császármetszés lett ismét, mert nem tágultam a sűrű fájásoktól sem, és egy hátmasszírozás után teljesen elmúltak a fájdalmak. Fájáserősítőt nem kaphattam, mivel már volt egy császármetszésem.

Hasonlítani én nem tudom semmihez ezt a fájdalmat, de így utólag azt mondom, hogy elviselhető (kivéve a 3 órán át tartó 1 perceseket). Újra és újra átélném!!!!