Mihez hasonlítanád (ha egyáltalán lehet) a szülési fájdalmat?

most egy kicsit offolok: jó jó, de még mindig nem értem, ha ez természetes dolog a nőknél (!) mármint az hogy egyszer csak kipottyan belőlünk egy közel négy kilós gyerek, annak mért kell ilyen brutálul fájnia???

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy pl. az őzek vagy pl. elefánt zsiráf, bármi, ráérne odakint a vadonban ekkora fájdalmakat átélni.... de akkor mi emberek miért??? Nem gondolom, hogy egy vizhólyagos talp szerű fájdalomnak kellene lennie, de miért nem lehet az, hogy jó, legyen iszonyú kellemetlen érzés, de elviselhető. -nekem ledugtak pl. tavaly egy gyomorszondát az orromon keresztül, az is k_ibaszottul fáj... az ember csak ül, összeszorított szemmel, folynak a könnyei, és beszélni sem tud. - állítólag sokkal rosszabb/fájdalmasabb mint az orálisan levezetett gyomorszonda. Szóval ha a szülés ennél is....

ÁÁh, de mért???

Utolsónak, szintén off lesz.

Nem értem, hogy miért írod le ilyen iszonyatos fájdalomként a dolgot. Szültél már..? Amennyiben az embernek nem indított/gyorsított szülése van, úgy teljesen kibírható, és egy leírhatatlanul szép utazás a vajúdás, legalábbis nekem az volt (és nem kaptam edát, mielőtt valaki beírná). Nem értem, miért ijesztgetünk egy szülni készülő anyukát ilyen rettenetes fájdalmakkal, amikor azok nem is rettenetesek, és ha az ember nem fél tőle, akkor élete legszebb élménye lehet. Ha valaki oxit kap, na akkor fáj. De az már ugye nem az alapeset.

Az állatvilágban is vajúdnak az anyukák, idén több anyabirkánk leellett, és láttam őket ellés előtt/közben, ők sem épp kéjutazáson voltak. Csak nem idegenedtek el úgy a természettől, ahogyan az emberek, számukra a szülés-születés az élet része maradt. Talán ez az oka annak, hogy lazán megellenek az erdő közepén az őzikék, hiszen nem tudják, hogy akár rá is tekeredhetett volna a köldökzsinór...

a második bekezdésed volt a válasz a kérdésemre.

Nem szültem még, és végig olvastam a kommenteket és annak adtam hangot, amit mindenhol olvasok, hallok, vagyis hogy baromira fáj.

"Nem értem hogy miért írod le ilyen iszonyatos fájdalomként"

Nem leírom, hanem kérdezem, hogy miért. Miért kell ennyire fájnia -mint ahogy általában ecsetelik a többiek-ha természetes velünk született dolog. Te kiragadtál a kérdésemből egy tetszőleges részt, és írtál rá egy 6 soros véleményt. A menstruáció sem fáj nomális esetben -nekem évekig nem fájt,aztán nem tudom mi történt de azóta... Tehát még egyszer, a kommentem valójában egy kérdés volt. Mégpedig, miét kell ennyire fájnia, ha velünk született természetes adottságunk az, hogy életet adunk?

"a birkáknál se volt kéjutazás" , erről is írtam a kommentemben, de nem vetted figyelembe. Nem gondolom hogy wellnes hétvégének kellene érezni ezt a folyamatot, vagy "KÉJUTAZÁSNAK", leírtam az utóbbi sorokban, hogy persze, fájjon, de nem érzem hogy annak kéne normálisnak lennie, hogy olyan fájdalmakat írnak le/érezzenek némelyek, hogy leírhatatlan, és hogy azt hitték meghalnak közben??!

Talán tényleg távol vagyunk már a természettől és az a baj... ahogy írtad.

Az is lehet hogy másokhoz viszonyítva könnyű szülésed volt, és azért írsz ilyen könnyedén is róla.

Hát, én szültem már, és én iszonyatos fájdalomként írom le, ha megengeded. Ez van.

A vége egyébként császár lett, az még ezerszer rosszabb.

Sziasztok

3. vagyok, nekem oxitocinos indított szülésem volt. Mégis megvolt az íve. A fájdalom 1-10 skálán nem a 10zel indul, hanem szépen lassan megy fel 1ről 10re. Nálam ez 3,5 órát tartott az elsőnél, a másodiknál 6 óra alatt született meg a lányom. Mindkettő óriásmagzat volt (4,5 kiló feletti), mégis egy pozitív élmény maradt. Míg a gyomorszonda NEM pozitív!

3.: jól van, a gyomorszondát csak a fájdalomhoz viszonyítva írtam, persze hogy NEM pozitív élmény.:D

Mért. A szülésben az a pozitív hogy fáj?? Nyilván nem, hanem a végeredmény. De itt most nem az volt a kérdés hogy pozitív e a végeredmény, amiért hajlandóak vagyunk, Hanem, hogy-miért-kell-ennyire-fájnia?

Még mindig 3.

Nagymamám azt mondta, hogy az anyaság egy fájdalmasan gyönyörű dolog. És igaz. Valamilyen szinten a szüléssel nem csak egy gyermek, hanem egy édesanya is születik. Aki egész életében aggódni fog a gyermekéért és felelősséggel is tartozik érte. Ha a gyerek egyszerűen csak a kezedbe pottyanna, akkor nem becsülné az ember annyira. És hidd el, a császáros is megszenved a gyermekéért, hiszen nem egyszerű egy hasi műtét után ellátni egy 3-4 esetleg egy 5 kilós újszülöttet, aki csak rád számíthat ezen Földön.

És igen, én örülök ennek a fájdalomnak, mert valahol megértem anyává, hogy hiába van nekem 39 fokos lázam, akkor is a gyermekeim az elsők. És megtanultam a gyermekemet magam elé helyezni.

Míg ha egyszerűen besétálok és kijön a gyerek, mintha mi se történt volna, lehet hogy nem érezném ekkora csodának.

De valahol a szülési "fájdalom" nem a szülésnél indul, mert a 37-38. héten már az ember alig tud mozogni, el kezd befelé fordulni, magára és testére figyelni, és már szerintem akkor kezd más tudatállapotba kerülni :-D