Azt mondják, aki nem akarja vállalni a szüléssel járó fájdalmat, az nem rendes anya, nem rendes nő. Az EDA vagy a programozott császár csak a gyáváknak, az éretleneknek való. Szerintetek ez igaz?

Én olyan helyen fogok szülni, ahol nincs EDA. Tehát nincs választási lehetőségem, de ha lenne sem hiszem, hogy kérném. Nem azért mert hősködni akarok, de a szűk családban EDA után született halva baba, az anyuka nem érezte, mikor kell nyomni, és nem nyomott hatékonyan, a kicsi túl sokat volt a szülőcsatornában úgy, hogy elnyomódott közben a köldökzsinór.

Nem tartom rosszabb anyának azt, aki kéri, magam sem nagyobb hősnek, csak a helyzet így hozza...

Meggyőződésem, hogy a kérdésben foglalt - számomra elfogadhatatlanul, hajmeresztően mazochista - vélekedés a magyar nőtársadalomban széles körben tapasztalható konformizmussal, önleértékeléssel, a patriarchális normák szolgalelkű elfogadásával függ össze. Ahol csak tudom, megkérdőjelezem azt a - világi változatában is - "bibliai" nő-képet (és női ön-képet), amely ezen az oldalon is domináns.

Úgy gondolom, az a szülészeti szemlélet, amelynek képviselői amellet kardoskodnak, hogy a szülési fájdalom (ami embertelen) "jó" és "szükséges" inger, mert "anyává" formálja(miii?!) a fiatal NŐt, ill. "segíti" az újszülettet életképesebben a világra jönni, nem más, mint annak a (férfi-)téveszmének a kifejeződése, hogy a szülés a női szexualitás "ősbüntetése", amelyet a nő - ez a "negatív entitás" - MEGÉRDEMEL. Rettenetesen szomorú vagyok, amikor sokat érő, tanult fiatal nők nem jutnak el oda, hogy a fájdalomcsillapításhoz való jogot (és a lehetőséget!) MEGKÖVETELJÉK.

Én (tanult nő vagyok:))) mégis úgy éreztem, nem kell fájdalomcsillapítás, nincs rá szükségem. Nem azért hogy utána ezzel dicsekedjek fűnek-fának (sose kérdezi senki és nem is mondom) most is csak azért írom le mert erre irányul a kérdés. Én büszke voltam magamra és örültem hogy a természet rendje szerint szültem és képes voltam rá. Nagy részét a vajúdásnak is otthon töltöttem. Csak a végére mentem be mindhárom szülésemnek. És nem azért mert "ősanya típus" vagyok, hanem mert így éreztem jónak.

Viszont nem is jut eszembe senkit se lenézni, se a választott edáért se a választott császárért. Szerintem mindenkinek MAGÁVAL kell ezt megbeszélnie, és letisztáznia. Én tudom hogy nem éreztem volna jól magam ha Edát kérek a gerincembe vagy ha megkérem az orvosomat hogy császározzon meg.

18:08-as vagyok.

"A természet rendje szerint szültem."

Na itt van a nagy baj, az ilyen nézetekkel. Ez már rögtön sértő olyanokra nézve, akik esetleg sürgősségi császáron estek át. Én is hüvelyi úton szültem, de minden esetben igyekszem kerülni ezt a megfogalmazást, ami fentebb olvasható. Elnézést! le kellett írjam.

Szerintem a szülés még nem egyenlő az anyasággal,ilyen szempontból szinte mindegy, császár vagy eda vagy fájdalomcsillapítás nélkül történik.

Nem a szülés pillanatában válunk anyává, hanem utána. Pl ott vannak, akik kukába/WCbe/fagyasztóba teszik az újszülöttjüket. Ők anyák? az én szememben nem.

Hát nekem sürgősségi császár volt! Tehát esélyem sem volt máshogy szülni. De, hogy megmondjam őszintén, egyáltalán nem érdekelt a terhességem alatt sem,hogy hogy szülök.

Ahogy anyukám azt mondja, nem megcsinálni és megszülni a művészet, hanem felnevelni.

De ha már nagyon a szüléshez társítjuk az ősanyai dolgot, akkor én meg jöhetnék azzal,hogy az anyai megérzésem hajtott be a kórházba, és szerencsére ezért nem lett baj! Most akkor én ezért érezzem magam egész életemben jó anyának? Ugyan már!