Azt mondják, aki nem akarja vállalni a szüléssel járó fájdalmat, az nem rendes anya, nem rendes nő. Az EDA vagy a programozott császár csak a gyáváknak, az éretleneknek való. Szerintetek ez igaz?

Nem értem. Ha valaki progis császárral hozta világra a babáját, az nem szült, de ha mondjuk sürgősségi volt,akkor igen?

Egyébként engem nem érdekelt,hogy jön világra. Sürgősségis volt, de én is azt mondom,hogy szültem. Mert egyszerűbb így fogalmazni, mint,hogy körülírjam. Nem érzem azt,hogy azért kellene keresnem a szavakat, mert nem nyomtam ki a gyereket.

Ha valaki ezért megszól, hát tegye! Nem attól leszek ősanya,hogy hogy szülök. Ismerős fájdalomcsillapítás nélkül szült. Szülésznő mesélte,hogy már az elején nuku fájásoknál úgy üvöltözött,hogy az egész kórház azt hallgatta. Komolyan nem értették,hogy éppen,hogy vannak fájásai, akkor minek üvöltözik így. Nekem már úgy adta elő,hogy egy hang nélkül szülte meg a fiát és most ő erre nagyon büszke. Hát legyen!

Az is igaz,hogy régi időkben nem volt divat a császár, sok baba és mama meg is halt, de ez már más téma!

Egy szó, mint száz érzem magam legalább olyan jó anyának, mint az,aki szült!

Igen, 50-70 vagy X évvel ezelőtt megszülték a babákat fájdalomcsillapító ill. segítség nélkül. De nézzük már meg a halálozási arányokat is! Azóta fejlődött az orvostudomány. Ha lehet segítséget kérni, miért is ne tegyük??? Senki sem lesz jobb anya attól, hogy órákon át vajúdik, szenved, reped, varrják... Persze, stresszelni kell a babát, de minek szenvedjünk, ha nem muszáj???

Én személy szerint rettegtem a szüléstől! Pont ezért próbáltam megbeszélni az orvosommal,h. programozott császár legyen, de nem ment bele (hozzáteszem ismerős - majdnem rokon, orvos volt, de nem vállalta). A kiírt időpont előtt már teljesen be voltam pánikolva, de "szerencsére" a babám is úgy gondolta, ne szenvedjünk (bekötötték az oxitocynt,s bradycardizálódott), így aztán sürgős sectio lett a vége. És ettől kicsit sem érzem magam kevesebbnek, mint aki spontán szült!!!

Kedves 16:12es!

én nem hallottam még olyat,aki császárral szült(progis)és szülési fájdalmak,nehéz szülés kibírása miatt verte volna a mellét..érdekes emberekkel találkozhattál..

nem gondolod,hogy ez a "nem szült,kivágták belőle a bébit"

kicsit lenézően,rosszindulatúan hangzik...

persze a lényeg ugyanaz,de a stílus nem mind1..

de azt hiszem senkinek semmi joga leszólni a másikat,ezt mindenki maga dönti el.

csak az ember az ilyen anyukák miatt érezze rosszabbnak magát..

35.

A programozott császárt általában azért javasolják mert baj van, nagyon ritka, amikor indok nélkül csinálják.Belőlem "kivágták" a gyereket, mert azt gondolták, hogy indokolt lesz az elején, bár meg is tudtam volna szülni, de nagyon fájt a vajúdás és megbeszéltük, hogy maradjon a császár, előbb indult be egy héttel. Én nem érzem magam valami rossz anyának, mert nem akartam még 10 órát szenvedni. Az én környezetemben 5 nőnél is előfordult, hogy vajúdtak sok sok órát, aztán hirtelen császározni kellett, mert nem volt szívhang stb. 14 óra vajúdás már ne haragudj, de felér egy szüléssel.

Az indokolatlan császárról az a véleményem, hogy egy műtét ami nem biztos, hogy jó a mamának és babának. A műtétek akármilyen rutin is veszélyesek. Nem kockáztatnék. Másrészről a szülés egy természetes folyamat, és a természetbe nem jó belenyúlni, ha csak nem emberélet forog kockán. (állandóan belenyúlkálunk a a természetbe meg lehet nézni az eredményt. Nem akarok nagyon elkanyarodni így nem is folytatom.)

A szülést át kell élni. Vagy is jó átélni! Szerintem. Ez nem egy élmény, nem fájdalmak hosszú sora ez 1 nap az életünkből (a legszélsőségesebb. minden téren) és az élet kicsinyke csodája. Minden fájdalom, szenvedés semmi ahhoz a végeredményhez aki megszületik. Másrészről, a gyerek kér fájdalom csillapítást? Sokkal hosszabb utat tesz meg mint én a szülés alatt. Sokkal fájdalmasabb lehet neki mint nekem! Nem hiába nem emlékszünk a születésünkre.

Nem nézem le az EDÁ-sokat, se a császárosokat. Nem volt részem egyikben sem, de csak kis híján. Engem császároztak majdnem, mert a gyerek életéről volt már szó. Az utolsó negyed óra döntötte el, hogy rendes úton meg tudott születni. Soha nem gondoltam a császárra sem az EDÁra, viszont mikor ott voltam (oxi mellé akartak adni EDÁ-t, de nem kértem), volt egy pont mikor azt mondtam hozzák. Lemaradtam róla. Most már azt mondom szerencsére, és hogy ennek így kellett lennie. A következőt is szeretném átélni. És nem azért mert szeretem a fájdalmat, és mert nem vagyok normális, hanem az élményért, a gyerekért magamért.

Aztán lehet belecsúszom mindkettőbe. Ki tudja? :)